Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó PéternekAmikor karácsony előtt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója és Megadja Gábor, a 888.hu szerzője közös cikkel jelentkeztek Bevezetés a kultúrharcba címmel az Origón, sokan próbálták kihámozni a nehezen követhető gondolatmenetek közül, hogy az ígéretes cím utáni szöveg mégis mit vetít előre a jövőre nézve. Ritkán ajánlunk az Indexen origós cikket a figyelmükbe, de aki teheti, tényleg tegye magát próbára egy gyors szövegértelmezés erejéig, hiszen a tét nagy, Demeter Szilárd vezető szerepet visz a kulturális intézményrendszer átalakításában.
Az írás legvégén szerepel mindenesetre pár tézismondat, amiket most ideidézek, mindjárt kiderül, miért:
Egy hónappal később, azaz ma írta meg a Kreatív, hogy a PIM által létrehozott Petőfi Irodalmi Ügynökség (PIÜ) online műsorfolyamot indított Hajónapló címmel (engedjük most el, hogy a néhai Bárka Színház kvázi-folyóiratának is ez volt a neve). A Youtube-on streamelt élő adások színhelye az A38 állóhajó, a bemutatkozó 8(!) órás műsor most vasárnap volt.
(Az adás megtekintését kizárólag saját felelősségre javasoljuk.)
A Hajónapló a névjegye szerint
a Petőfi Irodalmi Ügynökség gyűjtőportálja, szerkesztői és szerzői elmerülnek a magyar kulturális életben, megmutatják, ők hogyan látják. Vállaltan önfejűek, elvetik azt a felfogást, hogy vagy a múltba révedsz és maradi vagy, vagy progresszív, aki az ismeretlen, távoli jövőről jósol. A Hajónapló a jelenben kíván élni, és azt vallja: mi vagyunk a saját magunk kortársai.
A bevezetőben Demeter, mint megrendelő arról beszél, hogy a Hajónapló a magyar nyelvterület egyik legszabadabb szerkesztősége, amely
sem nem objektív, sem nem független, viszont szabad.
Majd azzal folytatja, hogy azt várja, a Hajónapló alkotói álljanak bele a kortárs magyar kultúrába, éljék a kortárs magyar kultúrát és lehetőleg magyar szemmel nézzenek a világba.
A félkövér szövegek hasonlósága arra utal, hogy a Hajónapló már az Origón felskiccelt kultúrharc jegyében fogant, ezért abban bíztam, hogy a színházfinanszírozás átalakítása meg az NKA körüli viharok után megint valamit meg lehet tudni arról, hogy merre mutatnak a Demeter Szilárd körül sűrűsödő kultúrpolitikai erővonalak.
A bemutatkozó műsor bevezetőjében megszólal a lap igazgatója, Megadja Gábor is, kifejtve, hogy pont azért választotta őt Demeter a posztra, mert neki (Megadjának)
semmilyen kulturális elithez semmi köze nincs,
és azért vállalta el a feladatot, mert a kreatív káoszt szeretné szabadon engedni.
Rögtön utána viszont Szepesfalvy Anna főszerkesztő – "civilben" Budafok-Tétény fideszes alpolgármestere – azt mondja, hogy a Hajónaplónak az a dolga, hogy a főnöke által említett kreatív káoszban rendszert teremtsen. És hogy megkeressék a bemutatásra váró, vagy épp rejtőzködő alkotókat és alkotásokat.
A hátralévő 7 óra és 57 perc érdekessége, hogy zömében tökéletesen érdektelen, és hogy az égvilágon semmilyen szerkesztői koncepció nem látszik. Két dolog biztos a PIÜ megrendelésére, azaz közpénzből készült műsorral kapcsolatban: a káosz szabadon engedését tekintve egyelőre az igazgató áll nyerésre a főszerkesztő asszonnyal szemben, és a minőségi tartalom előállítása nem szerepelt az elvárások között.
Van némi jóindulattal két, de inkább egy érdekes beszélgetés (a Fábián Juliról szóló filmről), de a többi rész iszonyú unalmas, még gyakrabban pedig minden szempontból értelmezhetetlen (vagy brutális pechem volt a szúrópróbaszerű beletekeréssel).
Az addig politikamentes műsor egy egyórás, a jobbos hírtévék szélsőséges megmondóembereinek stúdióbeszélgetéseire hasonlító, Megadja által vezetett okoskodó észosztással záródik. A Kreatív szerint itt elhangzanak az
A brit hadsereg abban jó, hogy az ananásszal felszerelkezett bennszülötteket ki tudják nyírni
és a
Felmerült bennem, hogy a szélsőséges bolygómentést túltoló amerikai színészelit hány százalékának van germán eredetű neve. Szerintem ijesztően magas az arány
mondatok. Ezt sajnos csak akkor tudnám kikeresni és leellenőrizni, ha az Index veszélyességi pótlékot fizetne az ügyeleti munkában elpusztuló agysejtjeimért, erre pedig semmi esélyem.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
