Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMVége A Dalnak, új nemzeti slágerünk a félredugásról szól
További Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Nem is olyan nagy baj, hogy Rácz Gergő és Orsovai Reni Mostantól című száma nem indulhat el az Eurovíziós Dalversenyen. Még ha feltételezzük is, hogy írnak neki egy jó angol szöveget és Gergő stylistját/fodrászát soha többé nem engedik a közelébe (senki közelébe), A Dal 2020 nyertes nótája akkor sem élne meg a modern poppiacon – mondom ezt blindre, hiszen gőzöm sincs, milyen előadók, milyen szerzeménnyel lépnek fel a rotterdami gálán május közepén. (Mármint a mai állás szerint, mert simán benne van a pakliban, hogy a koronavírus-járvány miatt elmarad az egész.)
A Dal 2020 viszont nem a magyar eurovíziós előadót kereste, hanem egy olyan nótát, amit ki lehet nevezni az Év Slágerének, amire majd együtt dobban a magyar szív, mert az MTVA-nak valamiért már büdös az Eurovízió. A Mostantól sajnos nem ez a dal, ahogy általában nem azok szoktak azzá lenni, amiket arra kijelölnek,
bár A Dal nézettségét tekintetbe véve a Mostantól hamarabb lesz underground himnusz, mint nagy nyári sláger.
A műsorral egyébként majdnem mindenki jól járt: a nyertes dal két előadója összesen 75 millió forintos nyereménnyel mehet haza, amit koncertezésre, lemezfelvételre és önmaguk reklámozására fordíthatnak – utóbbit szigorúan a Petőfi Rádióban lehet elkölteni, hol másutt – és a VOLT és Strand fesztiválokon már tuti fellépők. Ami abban az esetben, ha csak erre a műsorra összeállt duóról van szó, mint most (az egykori Rising Star-énekes Orsovai Reninek van saját zenekara, a Nene, amivel A Dalban idén is szerepelt, sőt, döntőbe is jutott) kifejezetten nagy szívás is lehet, mert kábé négy hónapjuk van egy normális koncertprogramot megírni és begyakorolni.
(Update: Egy olvasó jelezte, hogy erre az esetre ez nem érvényes, mert Reni Gergő zenekarának tagja, ami felvet egy újabb kérdést: a 75 millió kinek jár? Ha ennek a konkrét formációnak, akkor tartom a fentieket, ha Gergőnek, mert az énekesnő csak alkalmi partner, és bárkire lecserélhető, akkor igaza van.)
Jól járt a zsűri, amiben a semmiből előrángatott Vincze Lilla az ezoterikus vonal képviselőjeként hordott össze hetet-havat – egy tanulmány volt nézni a versenyzők arcát, ahogy igyekeztek visszatartani a röhögést, miközben azt igyekeztek dekódolni, hogy vajon az univerzumban ki a tököm figyelt fel a Fatal Error nevű tinglitangli rockzenekarra, és azt, hogy a nyertes nóta mitől spirituális varázslat, hiszen a szövege arról szól, hogy a fiú megcsalta a lányt, majd lebukott, és azzal igyekszik visszasírni magát, hogy ez (mármint a félredugás) neki is éppúgy fájt, mint a lánynak, sőt, eleve nem tehet róla, mert elcsábította egy szirén.
Biztos ezzel megalázlak // De ne tévesszen meg a látszat
Nem én kezdtem, levadásztak // Nem szerettem egy percre sem
Esküszöm, most befejeztem // Visszaírok, hogy ne keressen
Nehogy ez a botlásom // Valamit is elrontson
Veszekedj, kiabálj, valamit mondj // Ezt iszonyúan sajnálom
De azt fontos tisztáznom // Hogy ami neked is, az nekem is ugyanúgy fáj
Nagy Feró a műsort szégyentelen önpromóra használta, Pély Barna viszont még ehhez is idétlen volt, pedig az induláskor, ha valaki megkérdezte volna tőlem, melyik zsűritag beválogatásával értek egyet, ő lett volna, akit mondok. Apáti Bence, akit az MTI "táncművész-publicista, az Operettszínház balettigazgatója"-ként emleget, sem első bálozó a zsűriasztal mögött, a Kismenők című TV2-s produkcióban már belekóstolt az intézményesített és mozgóképesített tehetségkutatásba, de ehhez képest is vérprofinak tűnt a többiek mellett: összeszedett, világos érvek mentén felépített indoklásai felfelé lógtak ki az elmebajból, amit a Pinokkió és a Terminátor szerelemgyerekére kísértetiesen emlékeztető Freddie vezetett, kissé darabosan. Szegény Rókusfalvy Lilire hiába adtak 15 centi magas sarkú topánt, így is akkora volt csak a szép szál Freddie mellett, mint egy kutya ülve.
És jól járt minden olyan induló is, aki bekerült az élő adásba, mert legalább megmutathatták magukat – a Tortuga zenekar tornacipős rockjára 220 ezer nézőt összeszedi a való világban úgy is nagy eredmény lenne (sőt), hogy ebből 208 ezer 49 év felett van (18-49-ben a múlt heti adás kb. 10 ezer nézőt érdekelt, az idei kiadás nézettsége történelmi mélységbe zuhant).
És ha már itt tartunk, valakik mégis rosszul jártak ezzel az egésszel, mégpedig a nézők, mert konkrétan hülyére vannak véve.
A Dal ugyanis egy soha nem létezett, életképtelen műsor, amit formátumnak nevezni elég meredek lenne, ugyanis annak idején direkt az Eurovíziós Dalversenyre hozták létre, és minden műsorelemem a gálát szolgálta ki. Ezért volt a háromperces dalhossz, a playbackkényszer, az előadók korlátozott száma, és még pár kitétel, melyek egy nem Eurovízióhoz láncolt műsor esetében értelmetlenek.
Hiába változtattak pár szabályon és cserélték le a zsűrit olyanra, aminek tagjai ha a mai, modern zenétől olyan messze is vannak, mint Bayer Zsolt a gendersemleges mosdók bevezetésétől, de legalább láttak már popzenészt, és nem rühellik őket. A döntőbe jutott szerzemények közül a nyertes mellett a Turbo Iránytűje emelkedett ki, ha rajtam múlik, ők nyerik a műsort, de nem rajtam múlt. A legjobb nyolc között kiesett Fatal Error, Takács Nikolas, Tortuga és a Kóbor Zsóka-Polgár Patrik-duó közül a korábbi X-Faktor döntős Takács dalát én szívesebben láttam volna a döntőben, mint a tök semmilyen Nene zenekart, ahogy egyébként Ember Márk is nyerhetett volna, csak el kéne magyarázni az ifjú színészembernek, hogy a dalverseny nem egyenlő a színházzal, elég a kis gesztus is, látja azt a kamera, az a dolga.
Az, hogy a köztévé úgy dönt, nem indul el az Eurovízión, az az ő dolga, még tán azt a hivatalos érvelést is elfogadnám, hogy sokba kerül, ha közben nem szórnának el egy szakajtónyi pénzt egy olyan műsorra, amivel eleve a saját vonzáskörükbe tartozó tévét, rádiót és fesztiválokat tolnák szégyentelenül. Sokkal egyszerűbb lett volna bejelenteni, hogy nem lesz válogató, mert a lakosságot kurvára nem érdekli ez az egész, a felesleges pénzkidobás helyett meg majd kiküldjük az éves YouTube-slágerlista első helyezettjét (mármint az első olyat, amelyik megfelel a feltételeknek), oszt csókolom.
Tessék, spóroltam az MTVA-nak pár száz milliót, és még csak dél van.
Ja, és még valami: népszerű teória, hogy az MTVA azért nem indít magyar előadót idén, mert ha netán megnyernénk, valószínűleg belegebednénk a gála megrendezésébe, az full kamu, ilyen indulókkal a büdös életbe nem nyernénk semmit.
(Borítókép: A Dal 2020 televíziós show-műsor döntőjének résztvevői 2020. március 7-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)