A hatgyerekes szépségkirálynő, aki a nők jogai ellen harcolt

Meglepően szórakoztató sorozat lett a Mrs. America, az HBO Cate Blanchett főszereplésével készített, kilencrészes új műsora. Azért meglepően, mert a témája alapján nem tűnt sem könnyednek, sem szórakoztatónak és legfőképpen nem tűnt egyszerűen, gördülékenyen elmesélhetőnek. A Mrs. America ugyanis a hetvenes évek Amerikájába kalauzol, és az Equal Rights Amendment, azaz a férfiaknak és nőknek egyenlő jogokat biztosító alkotmánymódosítás körüli csatározások történetét meséli el. De teszi ezt olyan okosan, ironikusan, lényeglátóan, hogy még azoknak is érdekes lehet, akiket amúgy egyáltalán nem érdekelnek a polgári jogi mozgalmak, meg az amerikai feminizmus története. Ha egyetlen szereplő nevét sem hallottuk korábban, akkor is érthető lesz minden.

 A sorozat központi karaktere a finoman szólva is ellentmondásos Phyllis Schlafly (Cate Blanchett), egykori szépségkirálynő, hatgyerekes családanya, az Amerika és a Szovjetunió között zajló fegyverkezési verseny szakértője. Egy okos, ambiciózus, közéleti szereplésre és sikerekre vágyó nő, aki a fentiekből nem igazán következően a feminizmus harcos ellenzője. Szerencsére a Mrs. America okos forgatókönyve már az első epizódban megmagyarázza, vagy legalább megpróbálja megmagyarázni Schlafly életének és ideológiájának ordító ellentmondásait.

Phyllis Schlafly mindig is tisztában volt a képességeivel, pontosan tudta magáról, hogy mennyivel okosabb és tájékozottabb nemcsak egy átlag háziasszonynál, hanem egy átlag (férfi) politikusnál is. Többször is indult a kongresszusi képviselői posztért, mindig egy hajszállal maradva le a győzelemről. Amikor a választókerületek határainak átrajzolása (milyen ismerős helyzet) után a korábbiaknál nagyobb esélye nyílna nyerni, mégis más utat választ. Teszi ezt azért, mert bármennyire is jól cseng a neve a jobboldali szakértők között, rájön arra, hogy valójában soha senki nem fogja annyira komolyan venni az atomfegyverekről alkotott véleményét, amennyire ő szeretné. Mindig egy csinos, hatgyerekes anya marad, akinek egyébként, milyen érdekes, pont a fegyverkezésről akad mondanivalója.

Bár a nők jogai egy cseppet sem érdeklik, meglátja a piaci rést, a lehetőséget abban, hogy ha erről beszél, akkor érdekes lehet. Hiszen ha egy férfi mondja azt, hogy ellenzi az egyenlő jogokat biztosító alkotmánymódosítást, akkor rögtön megkapja, hogy hímsoviniszta disznó. Nem is meri nyíltan ellenezni szinte senki, Nixon elnök éppen úgy mellette áll, ahogy a republikánus képviselők többsége is. 

Nyilván behívni a tévébe, a rádióba, hangot adni neki minden lehetséges fórumon. Jót tesz a nézettségnek, és jót tesz azoknak is, akik valójában rühellik a nőjogi mozgalmat, csak nem mernek kiállni vele szemben. Így lesz Phyllis Schlafly az antifeminizmus arca, egy országos mozgalom elindítója.

A Mrs. America azokat az éveket mutatja be, amikor a kongresszus pozitív döntése ellenére a tagállamok sorra döntenek úgy, hogy mégsem szavazzák meg az alkotmánymódosítást. Mindez főleg Schlafly kampányának hatása, aki azt állítja, hogy az egyenlő jogok azt is jelentik, hogy ezentúl a nőket is elviszik katonának, mehetnek ők is meghalni Vietnamba, a gyerekeiket meg majd felnevelik az apák. Továbbá azzal rémisztgeti, igen eredményesen a háziasszonyokat, hogy a nők így elvesztik a válás után nekik járó feleség- és gyerektartást. Hogy a módosítás eltörli a nemek különbségeit, nem lesz többé férfi és nő vécé sem. (Igen sokat fejlődött a világ azóta, a gendersemleges vécék rémképe Trump 2016-os kampányában is előkerült.)

Ő az a fajta nő, aki szívesen látja a többi nőt a konyhában meg a gyerekek mellett, miközben egy napig sem bírná ki, ha neki csak ez lenne az életében. Az a fajta nő, aki belevágja a férje arcába, hogy őt is ugyanúgy felvették volna a Harvard jogi karára, ha akarja, mint a férfit. Majd amikor a férje emlékezteti, hogy a végzése évében a kar még nem volt nyitva a nők előtt, gond nélkül rávágja, hogy vele, egy ilyen intellektussal, biztosan kivételt tettek volna.

A sorozat egyes részei mindig a történet egy-egy fontos karaktere köré épülnek. Így ismerhetjük meg alaposabban a második epizódban az ellenoldalt, Amerika nőjogi harcosait, közülük is a mozgalom arcát, Gloria Steinemet (Rose Byrne). Steinem azzal szerzett magának országos hírnevet, hogy beállt Playboy-nyuszi jelmezes pincérnőnek Hugh Hefner egyik klubjába, majd leleplező cikket írt arról, hogy használják ki, alázzák meg, nyomják a prostitúció irányába ezeket a nőket a Playboy-birodalomban. A cikk hatására Hefnernek változtatnia kellett a pincérnők munkakörülményein. Amilyen népszerű volt Phyllis Schlafly a konzervatívok között, olyan ikonja lett Steinem a liberális oldalnak. De előkerül Shirley Chisholm is, az első fekete nő, aki elnökjelölt-aspiráns volt Amerikában.

Látjuk, hogy amennyire összetett személyiség volt Phyllis Schlafly, annyira sokféle érdek, ambíció, jellem gyűlt össze a másik oldalon is. A kor híres feminista vezetői annyi mindent akartak az abortuszhoz való jogtól a bölcsődei ellátás bevezetésén át az egyenlő bérekig, hogy követeléseik sokszínűsége már önmagában is megosztotta őket. Aztán ott a módszerek kérdése, a hangos, erőszakos tiltakozástól a politikai kavarások, a háttérben zajló alkuk világáig. A Mrs. Americából kiderül, hogy mennyivel összetettebb volt ez az időszak annál, mint hogy a nők két csoportja kígyót-békát kiabált egymásra.

A 2016-ban meghalt Schlafly utolsó könyve, ami már a halála után jelent meg, egy Trumpot támogató írás volt. Steinem pedig 2017-ben a félmillió Trump-ellenes tüntető részvételével tartott, Nők Menete elnevezésű washingtoni demonstráció egyik vezérszónoka volt. Éppen ezért érdemes megnézni kilenc részben elmesélt történetüket, mert segít jobban megérteni azt is, ami manapság zajlik.

(A Mrs. America az HBO GO műsorán látható, hetente kerülnek fel az új részek magyar felirattal.)