Két nő, akik 65 évig titkolták, hogy egy párt alkotnak

Hatvanöt év: másnak az egész élete nem tart ennyi ideig. Terry Donahue és Pat Henschel, a Netflix Eltitkolt szerelem című dokumentumfilmjének főhősei pedig pontosan ennyi ideig tartották titokban, hogy egy párt alkotnak. Sem a családtagjaik, sem a barátaik, sem a kollégák nem sejtették róluk, hogy szerelmesek egymásba, és párkapcsolatban élnek együtt. A két nő több mint hat évtizeden át el tudta hitetni mindenkivel, hogy csak barátok, akiknek nem volt szerencséje a férfiakkal, így egyedül maradtak, de legalább egymásra számíthatnak, enyhíthetik egymás magányát. Pedig egyáltalán nem voltak magányosak, a legteljesebb, legelkötelezettebb szerelemben éltek huszonéves koruktól évtizedeken át.

És mindez talán életük végéig így is maradt volna, ha Terry nem tudja meg, hogy Parkinson-kóros. Az egyre elhatalmasodó betegség miatt úgy dönt, hogy véget vet a titkolózásnak, és túl a kilencvenen elmondja a családjának, hogy meleg, és Pat nemcsak az egyik barátnője, hanem élete szereleme. Az első meglepetés itt éri a nézőt: Terry családja nyílt szívű, kedves, szimpatikus emberekből áll, akiknek az ég világon semmilyen gondot nem okoz az idős asszony melegsége.

Az Eltitkolt szerelem a nagy bejelentés után még öt évig követi a pár sorsát. Ezalatt nemcsak azt tudjuk meg, hogy miként éltek tovább a coming out után, és hogy alakult Terry betegsége, hanem részletesebben megismerjük a két nő múltját is. Terry és Pat mindig is a fotózás és a filmezés nagy rajongói voltak, szóval ez a két nem mindennapi életút a film készítőinek nagy szerencséjére jó alaposan dokumentált.

És ez a múlt a magyarázat arra, hogy miért nem avatták be a családtagokat. Hogy miért rettegett Terry, hogy ha kiderül róla, hogy meleg, akkor elveszíti imádott unokahúga szeretetét. Hogy miért volt meggyőződve róla, hogy elfordulnak tőle a barátai, hogy nem lehet többé példakép a fiatal nők számára. 

Többek között róla szól a Micsoda csapat! (A League Of Their Own) című film Geena Davis, Tom Hanks és Madonna főszereplésével. Még kilencvenéves kora után is őt ábrázoló baseballkártyák tucatjait kell rendszeresen aláírnia, mert a sztorija a mai napig inspiráló a fiatal nők számára.

Csakhogy ez a hírnév, ez a siker még inkább arra ösztönözte, hogy elrejtse, ki is ő valójában. Terry és Pat 1947-ben szerettek egymásba. Abban a korban, amikor a rendőrség rendszeresen razziázott azokon a helyeken, amelyeket a melegek szórakozóhelyeinek tartottak. A razziákon pedig letartóztatták azokat a nőket, akiken nem volt legalább három nőiesnek, kifejezetten nőinek számító ruhadarab. És ha valakit elkaptak, hogy meleg, akkor az újságokban lehozták a nevét, hogy mindenki értesülhessen róla.

Pattel, aki szintén ebben az irodában dolgozott, direkt extra nőiesen öltözködtek: mindig magassarkúban, szoknyában, gondosan belőtt hajjal, sminkben, lakkozott körmökkel mutatkoztak. A munkahelyükön, ahol évtizedeket húztak le együtt, soha egyetlen célzást, apró utalást sem tettek senkinek arról, hogy együtt vannak. Egymással korrekt viszonyban lévő kollégaként viselkedtek, senki nem is sejtett róluk semmit.

De az Eltitkolt szerelem csak részben szól arról, hogy milyen volt ennyi időn át titkolózva élni. A másik, a coming out után, a jelenben játszódó szála már sokkal inkább az öregedésről, az utolsó évek méltóságáról, az élet végéről beszél. Pat és Terry ugyanis kénytelen lassan szembenézi azzal, hogy az életük úgy, ahogy korábban életek, már nem folytatható. Terry betegsége és a koruk miatt nem élhetnek többé kettesben imádott házukban. Lemondani arról, hogy legalább a négy fal között szabadon és függetlenül éljenek, és beköltözni egy idősotthonba, senkinek nem egyszerű, de ennek a két bezárkózáshoz, titkokhoz szokott nőnek különösen nem az. (Annyira nem, hogy még arra is képesek, hogy azt mondják a családtagjaiknak, hogy nincs pénzük az idősotthonra, holott egymillió dolláros megtakarításuk van.)

Arról, hogy ismerjünk bármilyen jól egy párt, kívülről soha nem láthatunk bele teljesen a kapcsolatukba, soha nem érthetjük meg annak minden árnyalatát. A két nő közül egyértelműen Terry a szerethetőbb karakter, Pat sokszor érzi, hogy őt csak megtűrik a családban. Pat valóban baljóslatúbb, karcosabb figura olyan hajmeresztő sztorikkal, miszerint amikor még férfiakkal randizott, három egymást követő partnere is hirtelen, fiatalon, tragikus körülmények között halt meg. Ez értette meg vele, hogy nem kéne tovább erőltetnie a pasizást. De legyen bármilyen kemény is Pat, ha Terryről van szó, ha beteg társáról kell gondoskodnia, megkapóan gyöngéd lesz azonnal.

A dokumentumfilm megnézése után nehéz eldönteni, hogy milyen is volt az a két sors, amibe beleláthattunk. Szabad, bátor, irigylésre méltó vagy inkább szomorú, méltatlan, megalázó? Hatvanöt éven át titkolózni, elhallgatni, letagadni, hazudozni nyilván az utóbbi. De Terry Donahue-t és Pat Henschelt elnézve mégis a tisztelet a legerősebb érzés, ami a nézőben marad.

(Borítókép: IMDb)