Vallásos zsidó nagycsaládosként nyitottak melegpornóboltot

Van valami lenyűgözően különös abban, ahogy azt nézzük, hogy egy kedves idős amerikai asszony, Karen Mason hardcore melegpornó-magazinokat és filmeket válogat. Mint amikor valaki lencsét válogat a konyhában: érzelmek nélkül, de nagy szakértelemmel dobja félre azt, ami már nem kell, és teszi egy másik kupacba, amit még eladhatónak ítél.

A szakértelme több mint harmincéves tapasztalatából van: ennyi ideje birtokolja férjével, Barry Masonnel a Los Angeles-i Circus of Books nevű meleg könyvesboltot. Az árukészlet persze nem csak könyvekből áll, a nagy alapterületű üzletben vannak magazinok, videókazetták, DVD-k, szexuális segédeszközök is elképesztő mennyiségben.

A Circus of Books mérete, az árukészlet nagysága és az üzlet jelentősége a Los Angeles-i meleg közösség életében különösen megdöbbentővé teszi, hogy a tulajdonosok, Karen és Barry Mason évtizedeken át el tudták titkolni a családjuk és a barátaik elől, hogy mivel foglalkoznak. Masonék ugyanis egy háromgyerekes, vallásos zsidó család, akik a lehető legnormálisabb életet akarták biztosítani a gyerekeiknek.

Ezért azt mondták mindenkinek, saját három gyereküknek is, hogy könyvesboltjuk van, és kész. Hogy pontosan milyen ez a bolt, arról hallgattak. Persze elég életszerűtlen, hogy egy gyerek egész gyerekkora során egyszer se tegye be a lábát a szülei boltjába: ha valamiért mégis be kellett ugrani, Masonék szigorú szabályai szerint a gyerekek csak a földet nézhették.

Aztán a gyerekek felnőttek, a titok már nem titok többé. Annyira nem, hogy az egyik gyerek, Rachel Mason úgy döntött, hogy dokumentumfilmet készít a szülei különös történetéből. Ez lett a Netflixen látható Circus of Books, ami jóval több, mint egy család története. Masonék sztorijának hátterében ugyanis kirajzolódik a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek kaliforniai meleg közösségének élete, a melegjogi mozgalmak ébredése, a pornó és a pornóhoz való viszony változása és az a pusztítás, amit az AIDS-járvány okozott.

Ebből lett meg a főiskolám ára?

A film óriási szerencséje, hogy Masonék Circus of Bookstól függetlenül is érdekes emberek, akiknek már a bolt megvásárlása előtt sem volt unalmas élete. Barry például Jim Morrisonnal járt egyetemre, vele készített kísérleti filmeket, majd olyan filmek speciális effektusain dolgozott, mint a 2001: Űrodüsszeia vagy a Star Trek sorozat. Aztán, látva vesebeteg édesapja kínlódásait, feltalált egy szerkezetet, ami megkönnyítette a dialízist. Karen pedig újságíró volt, aki többek között a Hustlert kiadó Larry Flynttel készített interjút, nem gondolva arra, hogy egyszer még üzleti kapcsolatba kerül a szexlapokat kiadó botrányhőssel. (Larry Flynt maga is megszólal a filmben.)

Aztán mégis úgy alakult az életük, hogy egy ponton váltaniuk kellett, keresni valami stabilan jövedelmező vállalkozást, hogy biztonságban nevelhessék, iskoláztathassák három gyereküket. 1982-ben vették meg a Book Circus nevű könyvesboltot West Hollywoodban, miután felfigyeltek rá, hogy a tulajdonos által megrendelt meleg magazinokat és könyveket mindig azonnal szétkapkodják a vevők. Az üzletet átvették a csődbe ment bérlőtől, átnevezték Circus of Books-ra, és bár másfajta könyveket is árultak, a meleg vonal ment a legjobban, ezért folyamatosan ezt erősítették. “Ebből lett meg a főiskolám ára?” – kérdezi Rachel az anyját egy melegpornófilm borítóját nézegetve, amit a szülei már nemcsak árultak, hanem gyártattak is. “Ebből is. Ez biztos benne volt valamennyire” – hangzik Karen válasza. 

A hetvenes-nyolcvanas években ugyanis, bármilyen nehéz ezt manapság elképzelni, nem volt elég melegpornó a piacon, túl sok volt a megrendelés és túl kevés az áru. Ezért Masonék egy idő után kénytelenek voltak amolyan producerként beszállni a gyártásba is.

De bármilyen élesen próbálták elválasztani a munkát és a magánéletet, a Circus of Books tanulsága szerint ez csak egy ideig sikerülhetett. Nem a barátaik vagy a Karen által szorgalmasan látogatott zsinagóga közössége előtt buktak le, inkább arról van szó, hogy érzelmileg egyre inkább bevonódtak a meleg szubkultúra életébe. A boltjuk nemcsak egy üzlet volt, hanem közösségi tér és találkahely is, ahol az egyébként bujkálni kényszerülő férfiak találkozhattak más melegekkel. (Jóval az internet megjelenése előtt járunk.) Arról is beszélnek a filmben, hogy milyen mélyen megrendítette őket az AIDS megjelenése a nyolcvanas években, szeretett alkalmazottaik, filmes munkatársaik sorozatos halála. Nem egyszer ők voltak azok, akik ezeket a még csak a húszas-harmincas éveikben járó, haldokló férfiakat látogatták a kórházban, mert a saját családjuk már régen elfordult tőlük.

Isten büntetése

És mégis: amikor kisebbik fiuk hosszú vívódás után bejelentette nekik, hogy meleg, az nem kavarta fel kevésbé a Mason családot, mint bármelyik másik, a meleg szubkultúrától távolabb élő családdal tette volna. Különösen a mélyen vallásos Karen érezte úgy, hogy ez a büntetése azért, amivel a pénzét kereste. A film utolsó harmada már inkább erről szól: egy család útjáról attól a meggyőződéstől kezdve, hogy az egyik gyerek melegsége isten büntetése, egészen odáig, hogy ma már Karen és Barry ad tanácsokat más, a gyerekük coming out-ja után magukat zavartnak, elveszettnek érző szülőknek.

Az internetes pornó terjedése ugyanis a Circus of Books-ot sem kímélte: az árui eladhatatlanná váltak, és mint találkahely is értelmét vesztette a netes partnerkereső oldalak megjelenésével. Az utóbbi években már csak idős bácsik jártak a boltba nosztalgiázni, így Karen a maga kérlelhetetlen pragmatizmusával a felszámolás mellett döntött. A bolt végül tavaly zárt be, de a második, kisebb üzletükre már 2016-ban lakat került. Ipari mennyiségű péniszfotó végezte a kukában, a ritkaságok pedig a meleg közösség történetét feldolgozó gyűjtőkhöz kerültek.

És amikor azon kapjuk magunkat, hogy ezen kicsit meghatódunk, az azért elég furcsa érzés. Megindított minket egy melegpornó-bolt bezárása a világ másik felén? Azért ez nem valószínű. Sokkal inkább az az út, amit Masonék bejártak attól kezdve, hogy tisztán anyagi okokból belevágtak egy üzletbe, egészen addig, hogy könnyek között búcsúznak minden alkalmazottjuktól. Akik teljesen érthetően szomorúak: a nézőként csak másfél órát töltöttünk a Mason családdal, de máris a szívünkbe zártuk őket.

(Borítókép: Circus of Books / IMDb)