Már régóta készen volt Kocsis Tibor rendező-operatőr filmötlete a fővárosról, címet azonban csak nem talált hozzá. Míg nem egy este Cseh Tamást hallgatott, és a cím is beugrott neki: Neve is van: Budapest. Szerencsére a címhez Bereményi Géza is hozzájárult, így már semmi sem állt annak útjában, hogy megszülessen ez a Budapestről szóló három részes ismeretterjesztő sorozat.
Kocsis Tibor Neve is van: Budapest című filmje jól illeszkedik az utóbbi időben kialakult Budapest-kultuszba, és abba a trendbe hogy ismerjük meg minél jobban a helyet, ahol élünk. Ennek köszönhető például a városi séták töretlen és egyre nagyobb sikere is, és ezért remélhet sikeres fogadtatást ez a sorozat is. Már ha eljut a nézőkhöz, reméljük így lesz.
Már csak azért is, mert Kocsis Budapest-sorozata mindenképpen izgalmas és érdekes, az ember szívesen elnézi a városról felmerülő történeteket, a helyekhez és épületekhez köthető sztorikat. Tulajdonképpen nem is más a sorozat, mint folyamatos sztorizgatás, ráadásul gyors, pörgős, témájában legalábbis, nem időzik, nem ragad le hosszan egy-egy helyszínnél. Sőt néha szívesen hallgatnánk tovább is a történetet, még akkor is, ha a rendező néha úgy érzi, véleményét a néző szájába kell adnia.
A három részből az első és a harmadik jól összeszedett és megszerkesztett rész. Az első a nagykörúton halad végig a 4-es, 6-os vonalán megállva és elidőzve néhány fontos helyszínen és kérdésen, - például, hogy hogyan lett az egykori bányagödörből korcsolyázótó, majd Moszkva tér, mitől működik vagy éppen nem működik egy közpark, miért építettek a Nyugati téri felüljáróhoz lépcsőt, ha egyszer sose volt ott gyalogos forgalom és hogyan újult meg a közösségi élet a Magdolna negyedben. A harmadik rész a budapesti zöld területekről szól, a Városligetről, a vakok kertjéről, megismerhetjük a legidősebb pesti fákat, de a városban fészkelő madarakat is. A második rész azonban sehogyan sem áll össze, itt a közlekedés, és főleg a biciklis közeledés fejlődésének bemutatása volt a fő irány de innen el-el ugrál a kép és a narráció, Van itt szó köztéri padokról, kukákról, négyes metróról és némileg az az érzésünk, hogy mindent ide tettek, ami megmaradt, - de ettől függetlenül ez a rész is jó és érdekes, csak nem áll össze egésszé
Kocsis ízig-vérig zöld filmes, (a legismertebb filmje a számos díjat besöprő Új Eldorádó) de aki nem ismeri az eddigi munkásságát, annak ebből a sorozatból is átjön, hogy nagyon fontos számára a környezetvédelem. Fényszennyezésről van szó ott is, ahol adott esetben a város iránt érdeklődő nézőt jobban érdekelné mondjuk, hogy hogyan készül el egy nagy híd vagy épület díszkivilágítása, de ez persze nem ront az élvezeten és jelzi az ő elköteleződését.
Az egyetlen bosszantó dolog a filmben a narráció, talán egy kevésbé modoros és lendületesebb elbeszélővel több embert ültetne le a film ötven percre a tévé elé, persze az igazi az lett volna, ha egy műsorvezető vitte volna végig a városon a nézőt, kiküszöbölve a sok statikus képet. De tudjuk, hogy egy dokumentumfilm költségvetése limitált, és a narráció merevségét szerencsére jól ellenpontozza a rengeteg jól működő megszólaló.
A Neve is van: Budapest egy nagyon jó vállalkozás, unatkozni biztosan nem lehet rajta, erről a forgatókönyvíró Gadó György Pál gondoskodott. A sorozathoz 30 napot forgattak, így van benne anyag bőven. Ha némely történet már ismerősnek tűnik is, mindenki megtudhat új történeteket és titkokat a városról, hogy például van olyan, hogy fasor-fenntartási koordinátor, hogy hogyan épül a Vakok kertje, hogy az Andrássy úton azért nincsen meg a régi platánsor, meg a háborúban a lakók mind eltüzelték, és így tovább. És ami a legfontosabb: bár sokszor érezhető a kritikai hangnem, de optimista képet fest Budapestről. A körúton végigutazva az derül ki, hogy bár sok változásra lenne még szükség, nagyon sok pozitív változás már lezajlott. A nézőnek az az érzése, amit egyébként egy nem túl meleg nap a városban járkálva is gondolhatunk: hogy ez egy élettel teli hely, ahol jó lenni, és ahol történnek jó dolgok is.
A sorozat első részét ma 21.55-kor mutatják be a Duna World-ön, a második rész január 23-án, a befejező rész pedig január 30-án lesz látható.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
