Itt az ötvenmillió, hol az ötvenmillió?

"Péniszgomba" - mondta, miközben (a neonzöld csíkokat leszámítva) élénk lila susogós melegítő ujját húzogatta félénken. Szerencsekerék Viktor meg zavartan ingatta a fejét, hogy nem jó, de majdnem, igaz hogy csak két magánhangzó hiányzott, de milyen nehéz magánhangzók voltak azok. Penészgomba ugyanis.

Mert hát nem voltunk mi mindig a kétmillió Vágó István országa, nem gondoltuk mindig úgy, hogy egy tisztességes tanárember, nehézgépkezelő vagy műkörömlakatos csak akkor lehet multimilliomos, ha jól ikszel a lottószelvényen, vagy fejből tudja Mozart összes operájának librettóját, képes felsorolni Burkina Faso mind a harminc tartományát, ismeri a Gadolínium vegyjelét, ráadásul azzal is tisztában van, hogy ki volt Fellini Amarcordjának fővilágosítója.

Az új díszlet

A Tv2 most visszahozta a reményt, hogy nem kell várnunk az államilag szervezet csodára, (aminek csupán egy a negyvennégymillióhoz az esélye), ráadásul akár lehetünk taplók is, nem baj, ha betűvel csak a Tesco gazdaságos kannás cefre címkéjén találkoztunk, és Puccini neve hallatán rögtön egy análszexben utazó ázsiai pornósztárra gondolunk, hiszen csak huszonegy táskára kell sorban rámutatnunk.

Merthogy ennyi kihívást kínál csak az Áll az alku új verziója, ami ezentúl naponta fél órában uralja majd a Tv2-t, ráadásul főműsoridőben. A kérdéseket egyszerűen elhagyták, csak egy maradt, amivel huszonegy játékos közül kiszűrik azt az egyetlen egyet, aki sorban rámutathat a táskákra, mi meg közben izgulhatunk, hogy akkor most áll az alku, vagy ötvenmillió helyett csak egy barterezett DVD-lejátszó lesz a nyeremény. A mindent eldöntő kérdés ezúttal az volt, hogy milyen alkohol kell a Bloody Maryhez, és még három lehetőséget is felkínálták, nehogy azt higgyük, hogy kisüsti.

A délutáni telefonos játékok színvonalát (Melyik szín nem szerepel a magyar zászlóban: piros, fehér, magenta) is alulról súroló kérdés után pár családi képpel illusztrálva bemutatták a szerencsést, majd Gundel Takács Gábor jópofizott nettó huszonöt percben, és ezt még az sem menti, hogy tulajdonképpen mindent kihozott a helyzetből, amit csak lehetett, egy laposabb poénért még a játékosokat is hajlandó volt vérig sérteni.

"A melyik táskában van a nagy lé?" - játék egyébként, ha mérsékelten is, de izgalmas, ha jó zenét kevernének alá, akár még a nézők pulzusát is képes lenne picit megdobni, de hetente ötször azért ez elég monoton. (Összefoglalva: Azon kéne lerágnunk a hajtövünk izgalmunkban, hogy egy játékos számokat, sorol, a számokhoz tartozó táskákat jól kibontják, és ami bennünk van, na azt nem nyerte meg a játékos. A show titokzatos bankigazgatója időnként valószínűséget számít, és egy régi bakelittelefont megcsörgetve leszól, hogy ad ennyit meg ennyit, ha a játékos nem nyitogatja tovább a táskákat).

Mert igaz, hogy az Áll az alku Star Trek-űrállomást idéző díszletét lecserélték egy dizájnos kémiaszertárra, csillogó fémek és alufóliába csomagolt farostlemez helyett mostantól hajópadló van meg pasztellszínek, de azért nem ártott volna a játékszabályokon is végigmenni kicsit azzal a sarokcsiszolóval. Mert ez így azért kevés. Akkor már inkább a p_n_szgomba.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!