Ars Electronica 2000

A Duna partján álló masszív kocka legalsó, földalatti szintjét a tavaly beüzemelt CAVE-project uralja. A CAVE - magyarul barlang - a virtuális valóság mai legkorszerűbb eszköze, melyet az Egyesült Államokban dolgoztak ki tudományos kísérletek támogatására. Európában elsőként Linz vásárolta meg a technikát, és egyedül itt szolgál művészeti célokat.

Míg hagyományos VR sisakoknál csak egy háromdimenziós modellekben mozoghattunk és láthattunk a valódit megközelítő pontossággal, addig a barlangban valós háromdimenziós (hologramhoz hasonlító) térélményben lehet részünk. A számítógép generálta, a terem falaira vetített kép a jobb és bal szemet felváltva kitakaró szemüveg segítségével áll össze komplett látványélménnyé.

Idén egy francia képzőművész ültette át korábban videóra alapozott, interaktív arcjátékát a barlang saját fejlesztésű softwarére. A ,,Face á Face" lényege, hogy a mesterséges intelligenciával és a VR segítségével életre keltett virtuális karakterek interakcióba lépnek a barlang terébe lépő látogatóval. Az eredmény bizarr: társalgás drótvázú modellfejekkel, séta és némi szédülés a vetített valóságban.

A virtuális valóságot eredetileg a hadsereg és az űrkutatás számára fejlesztették ki, a pilóták képességeit trenírozandó. A második emeleten egy bonyolult szerkezetbe csatolva a valóságban is elemelkedhetünk a földtől, a fejre szerelt maszk segítségével pedig az épületből alkotott virtuális térben repkedhetünk. Az installáció válasz a Superman-mítosz repülő embereinek ötletére, egyszersmind a kezdeti repülés-szimulációk sajátos művészi értelmezése.

Az Ars Electronica Központ minden évben speciális témákat jelöl ki és ezek alapján rendeli meg és választja ki a bemutandó alkotásokat. Az idén a betű és szöveg megváltozott viszonyának szenteltek több termet is. Virtuális betűfolyamban verssorok úsztak vízbe vetített komjútergrafikán, betűk zuhantak a terem falán és akadtak fent a látogatók sziluett-árnyékán.

A képzőművészet újabb irányai megváltoztatták a mű és a megjelenítési, illetve kezelési felület (interfész) közötti kapcsolatot. Fokozatosan elbillent a tartalom és az interfész között fennálló egyensúly, és a hangsúly az interfészre helyeződött. Tehát az interfész műalkotássá vált, a műalkotás pedig interfésszé. A kiállított munkák erről a furcsa viszonyról beszéltek: a billentyűk, az egér, nem kezelési felületként, hanem vizuális hangszerként működött, így magára a képi alkotásra hatottak.

Az Ars Electronicához további szintek, többek között digitális tanulószoba, archívum, továbbá egy színes plasztik I-Mac.-ekkel zsúfolt webkávézó csatlakozik, ahonnan egész Linz látható. És hozzátartozik évente egyszer, szeptember elején az Ars Electronica fesztivál: ilyenkor a környező házzakkal együtt kialakul az ,,Ars Electronica negyed". A Jövő Múzeuma - cyber-bárral, ,,Szociális Klubbal", a Duna partján sátorozó new-ages lacikonyhával, valamint az épület garázsából, zöld építkezési hálóval letakart fémállványokból és szakadt kanapékból összehozott chill-out technopincével.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!