Avagy túlélni

Érdekesen vagyunk az ilyen műfajokkal, mint a paródia; nem olyan, mint az oxigén, hogy csak akkor tűnne fel a léte, amikor nincs, hanem pont hogy akkor tűnik fel a nemvolta, amikor van. Amikor hirtelen újra van. Bagi Iván és Nacsa Olivér a Banánhéjjal épp ezt a felismerést hozzák el: jé, tényleg, paródia! de rég ettem egy jó paródiát!

meg kell íratni valakivel a szövegeket, éhenkórász bölcsészekkel, ha muszáj

Tessék, csak tessék, van bőven, el is ronthatjuk vele a gyomrunkat akár. Igazi karikatúrák, nem amolyan tematikus otrombálkodások, mint amit ugyanezen csatorna kedvenc cigányozói produkálnak. Alapos megfigyelésre épülő, pontos, kíméletlen... hát, csak le kell írni, hogy görbe tükör, bármilyen kellemetlen és kopott frázis, de mégis az ilyenre találták ki. Sőt, inkább tükör, mint görbe. Ebben az előadásban megmutatkozik valami a paródiának az igazi velejéből, amikor nem is azon mulat az ember, hogy milyen ügyesen bohóckodnak ezek a fiatalok, hanem azon, hogy ez a Havas Henrik tényleg pont ilyen fennhéjázó balfasz, mint amilyennek eljátsszák. Meg azon a Havas Henriken, aki ezt élőben nézi végig, és köpni-nyelni nem tud, mert ugyanezt érzi, de a kognitív disszonanciától megkövül a szájában a nyál. Azon az Orbán Viktoron, akinek szlogenjeiről párás szemű polgárikörösök is bevallják, hogy inkább popdalszöveg, mint értelmes emberi beszéd; azon a Medgyessy Péteren, aki maga sem érti, amit felolvas... meg a többieken, akiket paródia hiányában már-már elfogadtunk valós személyeknek, és elfelejtettük, hogy csupán kölcsönzött vagy méretre szabott allűrökből összerótt bábok.

(A műsor címe amúgy nyilván a dolog sikamlósságára utal, de azért ismeretterjesztőleg elmondjuk, hogy létezik egy recept, amely szerint banánhéjból létre lehet hozni egy készítményt, amely hatásában a marihuánához hasonlít. A recept nem működik; modern alkímia, nem egyéb. De most elég az, hogy a Banánhéj című műsor viszont működik.)

a Havas Henrikeknek időnként az arcába kell csördíteni a karikás ostorral

Azért nem teljesen gömbölyű a felhőtelen szórakozás - ez ma a csoda, nem a szeplőtelen fogantatás -, mert Bagi és Nacsa a paródiában erősek ugyan, ám amikor szöveget kell adni a nagyszerűen megformált figura szájába, akkor sajna megbicsaklik a humor, és becsúsznak olyan poénok adóellenőrökről és hasonló közhelyekről, amilyeneket a Szeszélyes évszakok jeleneteiben is csak pironkodva lehet elsütni. Bizony erre az a megoldás, amiért most éppen Fábry Sándor került lándzsahegyre: meg kell íratni valakivel a szövegeket, éhenkórász bölcsészekkel, ha muszáj. Persze ettől még lehet viccelődni ezen, sőt erkölcsi kötelesség.

Hogy még mivel és meddig lehet viccelni, az majd kiderül. Van egy olyan kényelmetlen érzésem, hogy ezek a mi sztárocskáink nem fogják ezt elviselni, nem fogják "avagy túlélni Bagi-Nacsát"; Bagi és Nacsa túl nyers. Túlságosan tiszteletlenek, túlságosan kemények ahhoz, hogy továbbra is a magyar média meghatározó és köztiszteletben imbolygó és kiemelkedően tehetséges és folttalan becsületű alakjának tudhassa magát, akin egyszer istenesen elverték a port. Márpedig ezek az arcok - kevés kivétellel - egyáltalán nem szoktak ahhoz, hogy nyilvánosan megszégyenítsék őket. És nem is akarnak hozzászokni.

Pedig jó, nagyon jó lenne, ha ez a műsor fennmaradna, ha Bagi-Nacsa túlélne, s nem válna a tv2-nél szokásos pipogya taktika áldozatává. S nem is azért, mert a Havas Henrikeknek időnként az arcába kell csördíteni a karikás ostorral, hanem mert a most még csak mellékesen (búvópatakként, ha már görbe tükör) szereplő politikai humornak, ahogy lassan delelőre ér a szegfű, megint szezonja lesz. A politikai humor mély válságban van. A válság okai megoszlanak a lekötelezett, illetve párttagságit nyelt humoristák és az ideológiai - tehát könnyen kifigurázható - kurzus hiánya között. De a paródia még ilyenkor is működik; a karikatúrához megfelelő alapanyag a jelentés és gyökér nélküli retorika is. Lesz itt tere az ügyes paródiának. Sőt nélkülözhetetlen lesz ahhoz, hogy jóízűen röhöghessünk a spin doctorok laborjaiban kifőzött blődliken, s nehogy véletlenül, gondatlanságból komolyan vegyük őket.