Bakker Barbi

Igenis vannak előítéletek, sőt az előítéletek az emberi fajhoz tartoznak, azért vagyunk elvégre intelligens lények, hogy megpróbáljuk előre kiszámítani a történéseket. Sőt, előítéletek nélkül talán fenn se maradt volna a faj, mert ha a liberálisok leugatják az ősembert, amiért minden pöttyös gombát mérgezőnek tekint, miután az apósa feldobta az egyiktől a talpát - hát akkor gombamérgezésben pusztul el az emberiség csírája, és ma nem lenne Konta Barbarának műsora.

Konta Barbarát nem az eszéért szeretjük. Eddigi tapasztalataink alapján joggal feltételeztük, hogy a Barbara-show a délutáni traccsparti műfajának megkoronázása lesz, az a pont, ahonnan nem eshetünk mélyebbre. Ez egy meggondolatlan előítélet volt. Ez egy pöttyös gomba, ami ehető, de a kézikönyv hozzáteszi, hogy nem elsőrangú, leginkább salátának való.

Nem az az arcletépős cikiparádé, amiről olyan jó kis brutáliákat lehet írni

Konta Barbara ugyanis épp olyan kényelmesen elboldogul a talkshow-val, mint Mónika vagy Balázs, vagy a másik gömbölyű lány, aki viszont Havas Henrikkel készül műsort vezetni éppen - de róla majd máskor. Kicsit lendvaiildikós a fejhangja, ahogy túlsipítani igyekszik a parancsra tapsoló közönséget, kicsit erőltetettek még a gesztusai, kicsit izgul, de azért igazából csalódás a kritikusnak, nem az az arcletépős cikiparádé, amiről olyan jó kis brutáliákat lehet írni közmegelégedésre.

Teteje persze nemigen lesz sose ezeknek a beszélgetéseknek, de hát boldogtalan ember az, aki minden beszélgetéstől tanulságot követel. A célközönség, a középiskolás meg amúgy is napokat képes tépni a száját ilyesmi témákról csak azért, hogy beszélhessen, szóval a koncepció sem piacidegen, van ennek helye, lesz rá étvágy. Az egy tipikus csapdája ennek a közönségnek, hogy a nyelvezete nem képernyőképes, és helyette bakkert meg banyekot kell mondani, de hát ez van, Csiszár Jenő csak egy volt - nála a műsorvezető szövegét is sűrű sípszavak tarkították, mert úgy beszélt, ahogy egyébként szokott.

Az meg egész furcsa, hogy valakinek eszébe jutott beültetni egy pszichoterapeutát, aki néha okosakat is tud mondani. Az ígért interaktivitásból egyelőre semmi se lett, a közönség csak ül és tapsol, amikor intenek neki, viszont a TV Szigetből átrándult Animal Cannibals pofás kis utcai körkérdéseket szállít. Nem lett ez semmivel se rosszabb a többi hasonlónál, de jobb se. Komoly, kemény szerkesztői munka, jó nagy és szorgalmas stáb kell hozzá, emberek, akik felvétel előtt minden szereplőnek megmondják, mi lesz a véleménye, és felépítik az előre betáplált véleményekből a konfliktust, hogy a műsorvezetőnek ne kelljen spontán vitákkal megküzdenie. Aztán kerekre vágják, megcsiszolják az egészet, és mehet adásba. Patyomkin-falu, színjáték, csalás, de úgy tűnik, ma ez már szuverén stílus, és azon belül lehet jól csinálni. Nem, jól nem lehet, csak kevésbé szarul.