Hülyeség nem akadály

Most aztán lehet magunkból kikelni - sőt! klikkelni! -, dagadó nyaki ütőerekkel az erkölcs hanyatlásáról üvölteni, vagy csak értekezni beletörődő, fájdalmas hangon a kulturális világégésről, hiszen péntek este, közvetlenül a Barátok közt és az esti rántotta után az RTL Klubon egy kisfiú Lilu apró sikoltásai közepette eltört az öccse kezét, egy részeg kőműves véres Bruce Lee paródiát adott elő, sőt feltűnt egy túlsúlyos nő is, hogy aztán együtt rázza a csípőjét Komár Lászlóval.

Hülyeségeket produkáló hülye embereket képernyőre tenni és kiröhögni őket erény, az emberek jelentős része ugyanis pont erre való; kisebb baj, hogy a tévében kiröhögik őket, mint hogy civilben autót vezetnek, gyereket szülnek és szavaznak. Hajós András esetlen kisemberei még mindig jobban mutattak, mint mondjuk az ezoterikus tekintetű Pokrivtsák Mónika, ráadásul jó néhány produkció szórakoztatóbb volt, mint például a túlfizetett kreatív szakemberek által összetákolt Szellemvasút, pedig ott állítólag nem azon kellett volna röhögnünk, hogy milyen szar is az egész. Ráadásul ez az egész már odaát meg volt negyven évvel ezelőtt, csak Gong Show-nak hívták, és nem egy nagy vásárlóerejű fiatalokra targetált megmondóember, hanem egy hivatásos bérgyilkos vezette a műsort.

A Benne leszek a tévében ugyanazt az értéktelenséget ünnepli, amiből tízezer lemezt lehet eladni itthon, ami megtölti a Story-magazint, és ami időről-időre főműsoridőt kap. Csupán annyi a különbség, hogy ebben a műsorban nem csinálnak úgy, mintha mindez igazán értékes lenne, nem kérdezik a művészt arról, hogy mi inspirálta alkotásra, és egyébként is hogyan jött az ötlet, hogy a sramlit keverje az eurodance ritmusaival. Az viszont vastag ecsetvonással festi fel a határt, hogy ilyen, minőségbiztosítással gúzsba nem kötött mutatványt eddig is láthatott, akinek ez a perverziója, csak át kellett kapcsolni a Budapest TV-re, a Magyar ATV-re (késő esti kereszténységshow!), vagy a Zenit TV-re. Hogy az RTL-ből van arrafelé átjárás, az meg eddig se volt titok.

A Benne leszek a tévében akár el is küldhetné anyjába az egész magyar showbusinesst Balázs Palival, Anettkával és Beleznay Endrével együtt, de sajnos nem ennyire bátor, inkább úgy tesz, mintha hamisan énekelni csak akkor lenne ciki, ha az ember egyébiránt kőműves vagy ápolónő. Hajós műsorában ugyanis igen csekély tekintélyű zsűri mond véleményt a produkciókról, így péntek este Komár László, a fatökű közép-európai Elvis, a karrierje csúcspontján minden nézőtől "Ezt kapjátok be!" felszólítással elköszönő Lilu és egy bizonyos Bandika nevű kortárs író döntötték el, hogy mi értékes és mi nem az. Hogy kinek a kezében van a kalapács, az innen nézve legalábbis esetleges, ugyebár.

Barta Bandikával meg természetesen nem az a gond, ami, hanem ahogy. Ilyen figurákat a rómaiak az úgynevezett vomitóriumban alkalmaztak.

Hogy ezzel bukja-e az RTL a péntek estét, vagy megnyeri, az taktika. Az már icipicit stratégia, hogy hogyan jön ki ebből Hajós András.

Ezt a dolgot Hajós eddigi műsoraival összevetni nem célszerű, azok ugyanis az ő one-man show-i, magánszámai voltak, ez meg csak egy izébigyó, amit történetesen Hajós András vezet. Viszont ez éppúgy nem menti fel, mint Váncsát a már említett Szellemvasút ügyében, amelyről amúgy egy nap eltéréssel nyilatkozta, hogy jól érezte magát benne, majd a megszüntető határozat után, hogy kisimult az arca. Fel lehet dobni ugyan egy-egy geggel ezt a munkát is, de azért ez mégiscsak a falanszterjelenet, ahol a bohóc - sőt, György Péter örökérvényű szintagmájával: nyilvános bohóc - széklábat játszik. Van ebben a falanszterben egy fontos alkatrész, ami - jártunk a régi műsorok felvételein, tehát tudjuk - korábban nem volt. A távvezérelt közönség. A műröhögés és műsikoly. A messze bűzlő hazugság; mert ha a közönség előre ordít, pedig fogalma sem lehet róla, mit is fog látni, nos, akkor az a közönség droidokból áll, és aki ilyen közönségnek hegedül, annak ellensége a tükör.

Hajós valószínűleg rosszabbul érzi magát ezen a színpadon, mint a hamisan énekelni érkező versenyzők. Valószínűleg meg is érdemli.