Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Lázongó hónap
Szerencsére nincs idő ezzel sokat foglalkozni, mert a szerkesztőségi bevezető gyorsan más irányt ad gondolatainknak: lázongó hónap a március. Tombolnak a gének, tisztulás, erotika, zöld varázs robban be a színek közé, jó dolog elhagyni a telet. Továbblapozva meglepetésszerűen egy újabb bevezetőbe, a Vezérciki-be ütközünk, ami azért jött létre, hogy mindenki nagy bánatára őszintén szóljunk a megrendítő és kiábrándító eseményekről, úgy, ahogyan azt senki sem befolyásolja. Talán ezért is fogják sokan nem szeretni és sokan nagyon is szeretni. Mi nagyon is szeretjük, mert egyedülálló élmény, ahogy Tóth Ádám, a plázamagazin tulajdonos-főszerkesztője (aki egy budapesti fiatal, de ne szaladjunk ennyire előre), kirohan a kereskedelmi televízózás, azon belül is a Győzike-show (ami maga a televíziózás kereskedelmi génmanipulációja) és a Heti hetes ellen (Nem volt humoros, ahogyan agitáltak, ahogyan uszítottak és befolyásoltak).
Kemény világ
Lapozzunk. Az elmúlt hónap indexes hírterméséből szemezgető Booster kalendárium után Influenza - Vegyük komolyan címmel az A és B vírus veszélyeivel kapcsolatban olvashatunk informatív interjút az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi Főosztályának főosztályvezető-helyettesével, majd a március 15-ei programok ismertetése következik, különös tekintettel a MIÉP programjára, ami egy plázamagazintól legalábbis meglepő. Tisztul azonban a kép a főszerkesztő-tulajdonos Budapest fényei című cikkét olvasva. A főszerkesztő eszerint kemény világban él, ahol a fiatal lányok kevés lehetőségből választhatnak, ha Budapesten maradnak. Ha tanulnak, ha nem, marad a vendéglátás, marad a pénzes pasi vagy a butik robot. Egy ideig próbáltuk ez utóbbi szerkezetet vizualizálni, aztán inkább továbbolvastunk: Budapesten a fiatalok furcsán szórakoznak. Trendek vannak és szintek, amiből könnyű visszaesni, de irtó nehéz feljebb kerülni [...] vannak jó kis kocsmák mindenfelé Budapesten. Van, ahol élőzene, van ahol zenegép, van ahol Sokol rádió szól, de ha tömegverekedés van, úgysem érdekel senkit a háttérzaj.
Ebben a kemény világban természetesen csak az erkölcs mutat utat, de szóljon helyettünk a szerző: A zene kell, a szórakozás kell. Mindenki maga dönti el, meddig és milyen mélységig megy el az egészségromboló és erkölcsi kérdések szemléletében. A szülők felelőssége nem ott van, hogy büntetni kell azt, aki vétett szabályaik ellen, hanem ott, hogy ne is vágyjanak a bűnökre. Ha én budapesti fiatal lennék, tudnám magamtól is, hol a határ. Én egyébként budapesti fiatal vagyok.
A csuklóra terelődik
Dr. Újhelyi István a plázában címmel az MSZP alelnökével közölnek interjút, majd a Booster két, idegenforgalom szempontjából érdekes helyet mutat be: Galyatetőt, illetve Dominikát, amit a tulajdonos-főszerkesztő személyes vizsgálat után bátran ajánl mindenkinek. Következik az elmaradhatatlan egyhasábos interjú a címlaplánnyal (aki különben bárki lehet, csak jelentkezni kell), illetve Bencsik Andreával, akit ezúttal nem divatdiktátori, hanem sztártervezői minőségében ismerhetünk meg. A Gallusz Niki-interjú legépelője viszont olyan halhatatlan mondatokat ad a színésznő-énekesnő szájába, mint egy évig dolgoztunk súdióba, illetve egy évet eltöltöttem Japánba.
Átfutunk pár cikket a kutyáról úgy általában, illetve a vízről úgy általában (a víz életünk egyik legalapvetőbb, leginkább nélkülözhetetlen feltétele), valamint a 2005-ös illetékekről, megtudjuk, hogy a roma stílus a 2005-ös év divatjának egyik legmeghatározóbb része, illetve hogy idén nyáron a figyelem a csuklóra terelődik, valamint hogy a Nő haja nem más, mint arcának kerete. Kezdünk gyanakodni, hogy az ezoterikus-természetgyógyász dózis ezúttal elmarad, de szerencsére szegényesen ugyan, de megkapjuk az adagunkat: van cikk a színek varázslatos hatásai-ról, a csakrákról, és van persze horoszkóp is.
Erős a művészeti felhozatal, írnak a Festészet Napjáról, az üvegfestésről és Van Gogh-ról (csak úgy általában), illetve két friss filmről, a Motoros naplójáról és a Kontrollról. Reménykedünk benne, hogy a 98 oldal vége felé kiderül, hogy pontosan mitől plázamagazin a plázamagazin, de csak egy, az internetes társkeresés ellen kikelő cikket találunk (De amikor ott leszel a Moszkva téren az óra alatt, és nem a mátrixban, amikor majd kiderül, hogy dohányzol, fingasz és böfögsz, akkor ki véd meg? Senki.), meg egy összefoglalót a globalizációról, ami a mai társadalom divatos kifejezése. Vers, mindegy, kinek címmel lírai válogatást is közölnek, amiben maga Kotsy Krisztina lapigazgató is szerepel Ébredés című versével, és van viccoldal is, ahol a pr-magazinműfaj szabályaihoz szigorúan illeszkedve internetes humorválogatást (interneteshumor-válogatást) közölnek.
Azt is a Boosterből tudjuk, hogy a lapot pár nap alatt mindig elkapkodják (nekünk egyenesen a kezünkbe nyomták), de szerencsére a szerkesztőség már erre is talált megoldást, évi 5999 forintért elő is fizethető az ingyenes magazin, így nem kell azon izgulni, hogy a következő plázalátogatáskor megtaláljuk-e kedvencünket a szokott helyen.