A pálpusztai mosolya: Csíííz

Adott egy eleve visszataszító, de kapós gumó: a német Bitte lächeln című műsor. Ennek elve igen egyszerű: kellően perverz apukák videóra veszik, amint gyermekük fejberúgja testvérét, bicikliről zuhan le, vagy megvadult kutya elől menekül. Nehezen hihető, de ezt kazettán beküldik a tévébe, mégpedig azzal a szándékkal, hogy mások is megnézzék.

A televíziónál természetesen örülnek ennek, mert így azok az arcok, akik baleseteknél és beteg gyermekek körül ólálkodnak kamerává torzult pofával, cinkosokra lelhetnek. Ezért be is mutatják, és alulról számított második vonalbeli színészekkel tréfás kommentárokat gajdoltatnak alá. Például: a kisgyerek fejjel előre lezuhan az emeletes ágyról, a színész pedig így mókázik elváltoztatott hangon: "- Szétmorzsolódott a fejem, anyu!"

Liptay Claudia - Besenczi Árpád - Beleznay Endre - Forgách Gábor A Csíííz műsor szereplői

Mármost a fent említett gumó elindul a lejtőn lefelé, és közben különféle szennyeződéseket szed fel. Egyik pocsolyában Liptay Claudia, a másikban Beleznay Endre kapaszkodik belé fogócsápjaival, potrohukon magukkal hozva az intellektus-lebontó szervezeteket: szövegíróikat, gegmenjeiket, az egész csődbe ment agytrösztöt. Ők formálják végül a Csííízt olyanra, amilyen: vicces, akár egy óvodai mészárlás. A "színészek", akik a "jeleneteket" "előadják", legfeljebb a japán rajzfilmek műanyagszereplőinek mimikáját és életteliségét mutatják fel, erősítve ezzel ugyanazt a dühítő őszintétlenséget, amit már másutt is megfigyelhettünk.

Nehéz elhinni, hogy Claudia például valóban viccesnek találja, hogy egy német szereplőt alakítva valamely német pornófilmet recitáljon, ráadásul (már a német nyelvet illetően) hibásan és rikácsolva. Egyszerűen azért, mert ahhoz idiótának kellene lennie, akkor viszont már fejbelőtte volna magát és a környékbeli egyéb baromfikat. Olyan ember is nehezen képzelhető el, aki önmagában egy biciklis vagy korcsolyás zuhanáson mulatni tud.

Mindezek csak a régi gyanút erősítik meg: az RTL mélyén valahol egy földönkívüli üldögél, és ő irányítja a műsorpolitikát. Úgy szórja a nézők elé a minősíthetetlenül ócska műsorokat, ahogyan mink a disznókat etetjük. Természetesen nem ennénk meg a moslékot, de tudni véljük, hogy a malacnak ízlik. Az meg megeszi, mer' más nincs.

Azt írtam, hogy nehéz fogást találni az efféle objektumokon. Ez így is van, de ahogy tapogatom, kezdek rájönni, miért. Azért, amiért a grespikek is nehéz karikatúraalanyok: mert önmaguk karikatúrái. Egy Csíííz-paródia aligha tudna olyan túlzást mutatni, ami az eredetiben elképzelhetetlen. Rosszabb színészek nincsenek, még a néhai általános iskolai ünnepségek szemüveges Leninjei is csak gyakorlatlanabbak voltak. (E sorok írója is szavalta, hogy "az Auróra befutott a Névára", de kamerába azért mégse.)

Gyengébb és öregebb poénokat csak azért nem talál az ember a '80-as évek Hahotáiban, mert a Csíííz stábja is azokból dolgozik. És olyat talán még nem mutattak, hogy egy csecsemő kohóba zuhan, esetleg ürülékgyűjtő teherautó kerekei alá kerül - de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nem is fognak. Akkor viszont látni akarom, ahogy a teherautó platójáról Claudia programozott mosollyal integet az operatőr felé, azzal a mosollyal, amit már megszokhattunk tőle. Ő volt az, aki a címadó "csííízt" - ezt szokás mondani, ha valaki torz mosolyt akar produkálni - lefordította: saaajt. Még így is lehetne belőle valami tájjellegű vigyor, csakhogy az a sajt pálpusztítóan büdös, mint a hulladék általában.