Oscart játszani

Sztárnak lenni nehéz, főleg, ha az ember minden reggel azzal kel, hogy vizelnie kell, büdös a szája és az ütvefúróval babrál a szomszéd, tehát minden jel arra utal, hogy teljesen normális, hétköznapi ember, teljesen normális, hétköznapi élettel.

Mindannyian sztárok vagyunk

Ilyenkor kézfej összeszorít, szem becsuk, erősen koncentrál. Fogmosás közben százszor elismételjük hangosan, hogy "Márpedig sztár vagyok", majd légzésgyakorlat, és megszámoljuk, hányszor szerepel a nevünk az aznapi Blikkben. Ha az eredmény nagyobb vagy egyenlő, mint kettő, akkor boldogan reggelizhetünk: most már biztos, hogy sztárok vagyunk, és ezen az sem változtat, hogy még a házmester sem tudja a nevünk, csak úgy emleget minket, hogy "az a hogyishívják a telefonos játékból" vagy éppen "a tudjátok ki, akinek az a slágere, hogy nánáná ölelj még egyszer, vagy valami ilyesmi".

Az a lényeg, hogy a többi sztár tudja, hogy mi is sztárok vagyunk, és meghívjanak néhanap, amikor összegyűlnek, hogy gálaesteset játszanak. Ilyenkor van vörös szőnyeg, rajongó tömeg, meg fekete limó, és a csillogáson, meg a pompán az sem változtat, hogy a limuzin a sarokról szállítja ingajáratban a vendégeket, a rajongók meg kettőezer plusz áfáért, skandálják a hidegben is azt, hogy "Tilda, Tilda".

Ilyen ön- és közámítás volt az Aranycsirke gálaest is, ahol az RTL-kompatibilis sztárok, a filmmaffia és a politika prominensei gyűltek össze, hogy ünnepeljék egy kicsit magukat, a hazai filmgyártást, meg persze az emeltdíjas SMS-szavazást.

A Kongresszusi Központ bejáratánál, az ide-oda táncoló reflektorok és a vörös szőnyeg mellett unottan bámészkodó kisnyugdíjasok sétáltatták a kutyáikat, illusztrálva, hogy nálunk még igazából nincs fizetőképes kereslete a sztáripar által gyártott csillogó, ízlésesen csomagolt hazugságnak, a gépsort csak a kereskedelmi televíziók működtetik, hogy legyen mindig friss áru, amivel megtölthetik a Találkozásokat, a Fókuszt, meg az Aktívot.

RTL Klub - közeli csillogás

Ehhez mérten odabent a kis magyar sztárvilág RTL-közeli fele smúzolt a filmszakma nem túl nagy létszámban felvonult képviselőivel, néha úgy tűnt, hogy ez nem is egy filmes díjátadó, hanem csupán a csatorna karácsonyi partija. A rendezők, színészek és egyéb filmes szakemberek helyett az Aranycsirke-gála igazi sztárjai a Barátok közt szereplői, Szellő István, Majka, vagy éppen Jáksó László voltak, bár biztos eljöttek a Szeress most! színészei is, csak őket nem ismerte fel senki.

De lépjünk túl most a nemlétező magyar sztárvilágon, hiszen mindehhez képest az RTL Klub nézhető filmes gálaműsort dobott össze, Fábry Sándor tulajdonképpen élőben lenyomott egy egész Esti Showdert, és még az sem zavarta meg, hogy a transzszexuális Charlie Chaplinnek öltözött Balázsy Pannával és a tehetségtelen primadonnát alakító Timkó Eszterrel kellett megosztania a színpadot.

Ugyan kínosan mesterkélt lett például az a jelenet, amelyben az egyik táncos Janet Jackson kibuggyanó mellei előtt tisztelegve, és persze a Miniszter félrelépre utalva, úgymond véletlenül leejtette az altestét takaró törülközőt, ezzel egy pucér segget csempészve a főműsoridőbe, de a színpadi show még így is túlszárnyalta a magyar tévés gálák amúgy nem túl magas átlagát. Egyedül amiatt kérhetnénk el a panaszkönyvet, hogy az RTL Klub a bevétel-maximalizálás érdekében mindkét díj átadását a három órás műsor utolsó tizenöt percére halasztotta, ezzel ugyan még több emelt díjas SMS-t zsebelt be, de széttörte a gála dramaturgiai ívét.

Az RTL Klub tulajdonképpen magához méltóan, látványos show-val, SMS-szavazással és bugyuta kvízkérdésekkel ünnepelte meg, hogy odaadja két filmesnek azt az ötvenmilliót, amit a médiatörvény értelmében amúgy is a magyar filmgyártásra kellett volna fordítania. Nem a csatornának kell szégyenkeznie éppen ezért az Aranycsirke miatt, hanem a kétes tévés sztárokkal smúzoló magyar filmszakmának, amely önkéntelenül is egy masszív filmipari szereplő által alapított díjat emelt a legrangosabb magyar filmes elismerésnek.

A filmszakmának, amely kínosan hallgatott, majd erőltetetten tapsolt, amikor a nyertes Kontroll producere kimondta a filmet szponzoráló Tv2 nevét, mindezt ötven millióért, és közben talán észre sem vették, hogy ez pont olyan, mintha az Oscart a Paramount ítélné oda, és Clint Eastwood csak "konkurensként" vagy az a "bizonyos másik stúdió"-ként emlegethetné a nyertes filmjét gyártó Warner Brost.

Persze kérdés, hogy inkább a futószalagon fröccsöntött médiasztárokkal operáló Aranycsirke kell-e a magyar filmszakmának, ahol legalább eljátsszák, hogy szmokingos-limuzinos díjátadón vannak, vagy a nagyon fennkölt és bennfentes Filmszemle, ahol egymást hátba veregetik kicsit, esznek pár nyamvadt sajtos szendvicset, a díjakat pedig a haverok ítélik oda a haveroknak, "jaj nyerjen már a Péter, ő olyan régen nyert, és egyébként is maga alatt van mostanában"- alapon.