Azok a tévéműsorok, amelyek kellően hosszú ideje működnek, lassacskán már épületté lényegülnek át: megszokjuk, hogy ott vannak, nézegetjük, ha ráérünk, kikerüljük, ha kell. Vagy leromboljuk. A Duna TV-n éjjelente hosszú évek óta egy akváriumot láthattunk, és benne a már sok családban névvel, sőt egész mitológiával bíró halakat. Most eltűnnek a képernyőről - valószínűleg örökre.
|
| Soha már
|
Hát elmennek az adásszünetet játszó halak! Hány átvirrasztott éjszakát világítottak be meleg trópusi színeikkel! Emlékszem, sokszor már fáradtan, kozmikus jelentőségű problémák elméleti leküzdése után üldögéltünk a füstölők között, egy csésze bágyadt teával, s mind hosszabb percekre ejtettek rabul a halak. Idővel megismertük őket. Volt egy nagyfejű, aki ha csak tehette, a kamera előtt sertepertélt, bizonyára halnyelven integetve az otthoniaknak... svejcisapkás polgárbácsi. Aztán volt egy merengő, törékeny kis teremtés, akit talán nem is a víz, hanem az adásszünet alá kevert andante sodort néha keresztül a látótéren. Volt a morózus barlanglakó, aki csak ritkán dugta elő álmos kobakját: - még mindig itt vannak a tévések? - dünnyöghette, és visszabújt morcogni.
A zene pedig lassan hömpölygött az éjszakával együtt, lassú tételek innen-onnan, klasszikusok: változhatatlanok, összenyomhatatlanok, mint a víz. Béke volt a tévében, amíg ez a különös pantomimoperett zajlott - az egyetlen műsor, amely minden este éppen ugyanaz és mégis kaleidoszkopikus.
És most vége. Turistafilmek vagy valami efféle lesz az éjjeli műsor, nyilván hogy többen nézzék, talán még reklámok is lesznek. Pedig ezek a halak valami olyasmit reklámoztak, amit senki más: áldást, békességet, nyugalmat, szelídséget. Lassúságot. De az idő gyorsul: a halak meghalnak, elmennek a tévések, és az akváriumot kiöntik a lefolyóba.
Vége a Halak korának, végérvényesen itt a Vízöntő.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
