Frei és az imázs

Különösebb hype nélkül indult újra Frei Tamás Dossziéja, az a műsor, amely - és igen, a közhelyes eposzi jelző már-már felüti rózsaujjú fejét - a kereskedelmi televíziózás talán legnagyobb botrányának okozója és elszenvedője volt, hogy aztán még a szende irodistalányok is évekig kerüljék a dosszié kifejezést, és helyette nejlonbugyit mondjanak. Frei mostanra kiheverte a malőrt, honlapján az egyéb szolgáltatások közt megjelent a damage control, a kárenyhítés, vagyis szívesen segít sérült imázsú brandeknek a csorba kiköszörülésében, valószínűleg szaporán merítve a saját tapasztalataiból. Pontosabban Frei már korábban visszamanőverezte magát, de most már a Dosszié cím is elővehető, jó cím az elvégre, jobb legalábbis, mint a Tasak vagy Göngyöleg. Hogy ne legyen azért nagyon fényes, kapott egy szlogent, miszerint "A széles látókör mindenkinek jár", ami pont úgy hangzik, mintha németből tükörfordították volna.

tekintetét a nemzet sorsára függeszti aggodalmasan, és kongatja a vészharangot veszettül

Szóval a saját image damage kontrollálva lévén, foglalkozhat Frei mások imázsával, nevezetesen az országéval, ami mindenképpen kiváló témaválasztás. Azért, mert nem öncélú hülyeség vele foglalkozni, mint az aranyerüket aranybudiban pihentető milliomosokkal, kirakatrendezői szemmel meg azért, mert az országimázs ma is hívószó, ez a kifejezés bizony polgárjogot nyert, bekerül az ablakzsiráfba, és a néző odafigyel, ha elhangzik, mert ha országimázs, akkor valakik lopnak.

Freinek mostanában az a rögeszméje - előjött ez a 8 nap című világutazásban is -, hogy nem a kilenclyukú híd alól kéne körbetapogatózni részegen, hogy de szejp is az én hazámhazám temindenem, hanem mondjuk a Károly-hídról visszanézni félutamból. Ez egy sokkal használhatóbb és értelmesebb rögeszme, mint az, hogy a snitteket ágyúlövésekkel kell kísérni, akár nevezhető rögeszme helyett helyes koncepciónak. De ha már muszáj a pályaív módosulásán rágódni - nem muszáj, de nem is tilos -, akkor inkább az a feltűnő, hogy míg a régi dossziékban egy-egy érdekesnek vélt emberkét tűzött gombostűre a riporter, hosszúra nyúlt, felejthető Fókusz-riportot készítve belőlük, addig mostanában nagyban gondolkodik, tekintetét a nemzet sorsára függeszti aggodalmasan, és kongatja a vészharangot veszettül. Igen, mégis le kell írni a gusztustalanul elkopott szót: tematizál.

ugyanezen érvek mentén tessék odaírni az autók mellé, hogy VROOOM

Ahhoz képest, amit talál, illetve amit nyilván tendenciózusan összevág, egész finoman teszi, mert ugyan egymást érik a szubjektív megjegyzések, de vajon milyen kommentár lenne adekvát ahhoz az IBUSZ-szökevény funkcihoz, aki belemondja a kamerába, hogy bezony ők itten csikós- meg gulaschmarketingre költik a milliárdot, mer' arra jönnek a nyemecek, és voltunk például a nemzetközi csikóstalálkozón, és ottan is mindenkinek csak a ló jutott az eszébe. Hát nem ilyen nyakkendős-makulátlan kommentár lenne az, ahhoz a kommentárhoz fel kéne venni a sokzsebes mellényt - na igen, legyen ez a magafeledt kirohanás illusztrációja annak, hogy ez a tematizálás működik.

Most egy rossz pontot a másik serpenyőbe. A legszörnyűbb Frei-stílusjegy, amiről már azt hittem, hogy a rajzfilm-snittekkel együtt megszűnt, sajnos megint megjelent - ha csak egy percre is. A képernyőre írt kulcsszavak. Hogy a befolyásos külföldi sorolja, mi nem tetszik Magyarországban, és hogy biztosan megértsük, fel is írják szép nagy betűkkel középre, hogy PISZOK, BŰNÖZÉS, SZEGÉNYSÉG. Biztos megvannak ehhez is a szakmai érvek, de akkor azt javaslom, ugyanezen érvek mentén tessék odaírni az autók mellé, hogy VROOOM, aztán nézzük meg, nem gagyi dolog-e ez mégis.

A mérleg mégis úgy valahogy állapodik meg, hogy Frei Tamás egész tisztességes riportot szerelt össze, használt a megöntözés, végül is a szlogenben az van, hogy mindenkinek, tehát nem a kifejezetten hülyéknek. Itt-ott fellibben a fátyol a riporter szimpátiáiról; az olyan ötletet, hogy Soros György legyen a köztársasági elnök, talán célszerűbb kivágni, mint utólag viccnek nevezni - no igen, axióma, hogy a sajtóban van egy liberális minimum, amely nélkül legfeljebb pártreklámot lehet készíteni, nem műsort vagy újságot. De akkor sem érdemes megosztani a közönséget ilyesmivel. Hiszen épp az itt a lényeg, hogy vannak ügyek, amelyekben nem két Magyarország van, hanem egy. Egy rosszul vezetett, rosszkedvű Magyarország.