Első generáció: hiperlinkben a tiniszex

Az RTL Klub javára szól, hogy egészen különös kísérleteknek is helyt ad olykor - királyt avat például, vagy a kelet-európai alvilág életét feldolgozó cibérkovbojfilmet készít argentin forgatókönyvírókkal. A cibér olyan, mint a cyber, csak a hekkerek kapucniban ülnek a számítógép előtt, a rájuk vadászó különleges ügynök pedig pisztolygolyóval játszik. Azért teszi, mert mégiscsak gagyi lenne kiírni alá, hogy "keményfiú".

Itt mindenki különleges. Aki az Első generációban feltűnik, az legalábbis vegyületekkel beszélgető orosz bombagyáros; drogdiszkót működtető és Evil (ejcsed: eevil) becenevű Kamarás Iván; hongkongi anyagos fotóművész a rokkant nindzsák bölcsességével; nagyszájú és vakmerő riporternő, vagy persze "első számú internetes közellenség". Karakteres szerepek, kétségtelenül, ráadásul csinos fiatalok előadásában - ez már önmagában is megszólítja a nézőket, mint hiperlinkben a tiniszex. Agresszió, érzékiség, akarat és bűn: a hívófogalmak.

Modellek közül válogatott statiszták, luxus és fegyver: a kellékek. A első generáció zöme masszívan benne van az alvilágban - a globális betyárkultusz, ugye -, ha mégse, akkor úgy viselkedik, mintha benne lenne. Veszélyük az ilyen figuráknak, hogy sík mivoltuk miatt könnyű őket túljátszani, felidézve ezzel a bohózatműfaj rémséges árnyékát. Ez be is következik, s a kellékes meg a díszletépítő vidáman segítenek "olyan mátrixosra" alakítani a jeleneteket. Tisztességesen el vannak játszva ezek a szerepek azért, aranyos, de halvány utalások történnek az amerikai gengszerfilmek mimikai és stílusvilágára; és az "ultramodern" közeggel együtt olyan bájosan hat az egész film, akár a floppylemezekkel fedett házikó.

De sebaj. Egy szórakoztatásra szánt, széles közönséget remélő sorozatnak erőteljes képekkel kell dolgoznia. Az első résznek ráadásul közölnie kell bizonyos alapvető információkat, hogy később világos legyen, ki kicsoda. Ennek a műfajnak nem pasztellszínekből és üvegharang-csiripelésből kell építkeznie: az áramvonalazott szereplők technozene-kísérettel és klipszerű vágás mellett intézik zavaros és nagyon titkos ügyeiket. A kamerakezelés különben kiemelendő; magyar sorozatokban már a mozgó kameraállás is ritka madár, egy-egy légifelvétel pedig szinte túlzásnak számít. Itt azonban az operatőr a szokottnál szabadabban mozoghat, ami persze nem semlegesíti a dramaturgia hiányosságait, de eltereli róluk a kritikus figyelmét.

Valószínűleg szórakoztató és fordulatokban bővelkedő cselekmény szemtanúja lehet a főképp fiatal keresőkből álló közönség. Nem rossz hír az, hogy a Knight Ridert vagy az X-aktákat meg lehet csinálni Magyarországon is. Sőt, a megérdemelt siker remélhetően új, hasonló kezdeményezéseket serkent majd életre, s lesz e népnek saját Babylon 5-klónja, melegítőből szabott űregyenruhával. Addig pedig alkalomadtán érdemes belenézni, ha mint film felejthető is: lehet, hogy egyszer még képregényformában találkozunk vele. A színészeknek - ez nem minden szereplőt érint - kétségtelenül jobb volna: így nem forrna össze a nevük ezekkel a külföldi magazinokból hajtogatott figurákkal.