Gyűrűk Ura Csányival és hajtipajtikkal

Jobbra tőlem fekete bőrruhába bújt, rosszarcú férfiak túráztatják enduró motorjaikat, mögöttem fényösvényt vág a középkori téren át a telihold, odabent a több száz évesre maszkírozott díszletházban, az óriási íróasztal mögött, pedig két interjú közt teát kortyolgat Csányi Vilmos etológus.

A Nagy Könyv huszonöt perces Gyűrük Ura-feldolgozásának forgatásán járunk a Mafilm fóti stúdiójában, annak a középkori városnak a díszletei közt, ahol már egy tucat b-szériás hollywwodi fantasyt, vámpírfilmet forgattak, sőt itt készült még Timár Péter Le a fejjel! Című Heti hetes-különkiadása is.

"Nem tudok előre betanult szöveget visszamondani, az egy külön szakma, színészetnek hívják" - nyilatkozza nem sokkal később a közszolgálati televízió stábjának Csányi Vilmos, a Gyűrűk Ura Nagy Könyv-kampányfilmjének arca, majd egy laza, seanconnerys mozdulattal felrakja a lábát az asztalra. Mindezt két kamera, fél tucat reflektor, egy riporter és egy ügyeletes tűzoltó jelenlétében, hiszen ez nem egy tévéinterjú, hanem egy huszonötmillió forintos költségvetésű, harmincöt milliméteres nyersanyagra forgatott kisfilm felvétele.

Biciklisfutárok tűnnek fel a középkori tér egyik sarkában a kocsma, és a gipszkarton katedrális között, mint később megtudom, ők a hobbitok, a tér átellenes részében várakozó motorosok pedig a fekete lovasok, és ez itt egy posztmodern adaptáció, ami talán a kerékpározás és gonosz elleni heroikus küzdelem eddig még soha ki nem fejtett összefüggéseire épít.

"Nincs értelme huszonöt percben összefoglalni egy három kötetes kalandregényt, ezért inkább arra törekedtünk, hogy kedvet csináljunk a könyvhöz" - árulta el ifjabb Vitray Tamás a kisfilm rendezője, közvetlenül Csányi Vilmos akciódúsnak éppen nem mondható jelenetének felvételei után. A percenként egymillió forintból készülő kampányfilmben a biciklisfutárok egy ősrégi könyvet próbálnak eljuttatni hivatástudattól fűtve Csányi Vilmosnak, aki eközben néha okosakat mond Tolkien világhírű művéről, és persze ott vannak még a fekete lovasok, hogy javítsák a beszélő fejek és a cselekmény amúgy nem túl jó arányát.

Percenként egymillió

Működ száll le a díszlet mögötti erdőben, műanyag karddal átszúrt műanyag csontvázak hevernek csendben az avarban, a rendező felvételt kiállt, valaki fontoskodva megismétli, és a hideg reflektorfényben kavargó fehér füstben feltűnnek az árnyak. Talán ork hordák csatabárdokat lengetve, vagy ha már adaptáció, hát BKV-ellenőrök szekercékkel és pótdíj-befizetési csekkel felszerelkezve. De nem, ez csak Csányi Vilmos, aki az erdőn, a műhullákon és a működön keresztül sétálva beszél arról, hogy legendaképzés, kaland, meg a történet. Ő tehát tudja, csak ezek szerint elfelejtett szólni a forgatókönyvírónak is.

Persze később lesz akció is: a motorosok, köztük Lorenzo, a Való Világ használt mobiltelefonokkal seftelő Krokodil Dundee-ja nekiront majd a biciklisfutárokat alakító hobbitoknak, de ezt már nincs időnk kivárni. Pult alól veszünk egy sört a filmstúdió éjszakai büféjében, köszönünk az ügyeletes tűzoltónak, majd a teliholdban sétálva gyors fejszámolásba kezdünk.

Nézzük csak: Csányi Vilmos egy perc harminchat másodpercig mondott okosakat az erdőben sétálva, akkor az annyi mint 1,66 perc, szorozva egymillió forinttal az 1,66 millió ugyebár egyetlen jelenetért, némi műfüstért, pár méter nyersanyagért, és fél tucat reflektorért. Meg persze az ügyeletes tűzoltóért.