Játék határokkal: Hovatovább

2001.01.30. 12:04
Érdekes jelenség a mai állami televízió. Tekintsünk el most attól a kérdéstől, lehetne-e egyáltalán független az állam aktuális stílusától, és vizsgáljuk olyan kereskedelmi adóként, ahol a termék a kurzus, a szponzor pedig az éppen uralkodó politika.
Előrebocsátom, hogy először láttam az m1-en honos Hovatovább című vetélkedőt, tehát most csak ennek alapján tájékozódom. Viszont a műsor menetét olyannyira megköti a játék, amelyre épül, hogy aligha lehet lényeges különbség az egyes adások közt.

Rókusfalvy Pál
Hasonlít egy spicces Orbán Viktorhoz
Gyorsan ejtsünk szót Rókusfalvy Pálról, hiszen az ő neve összeforrt a szóban forgó műsorral - bár ez nem egy megafúzió. Azt meg kell hagyni, hogy elfogadhatóan vezényelte le a különféle groteszk mutatványokat, és sikerült elkerülnie, hogy személyét előtérbe tolja. Ez persze az ilyen vetélkedőknél követelmény. Kissé fura, sőt rejtélyes azonban a fülében látható CIA-adóvevő: vagy magabiztosságát növeli, ha Agent Smithnek képzelheti magát, vagy valaki súg neki, hogy a szövegre ne kelljen külön figyelnie. Ami a karakterét illeti, úgy tűnik, ő az állami tévé Jáksó Lászlója vagy Csiszár Jenője, csak jobban hasonlít egy spicces Orbán Viktorhoz. Ahogy mindjárt látni fogjuk, nem kizárt, hogy ennek oka van.

A játék szabályait nem részletezem, lényeg, hogy kockával kidobott összegű pontokat kell megszerezni különféle mutatványokkal, ahol az értékelés módja néha vitatható. Érdekesebb, hogy ki is a játékos tulajdonképpen. Van ugyanis három celebritás - innen-onnan ismert emberek -, akik a feladatokat végrehajtják. Ők választanak maguknak egy-egy csapatot, ám ezek kizárólag hajrákarcsizással foglalkoznak; a játékban nem vesznek részt. Az ütemes buzdítást azonban egy pillanatra sem hagyják abba, amit Rókusfalvy valószínűleg csak azért tud elviselni, mert korábban tanár volt. Ugyanakkor érdemes figyelni, ahogy bemutatkoznak.

Bárdosi Sándor
'Ki a legillatosabb nevű műsorvezető az m1-en?'
Az első csapat egy kenderesi gyermekegyesület, de be kell ismerni, egy szó sem esett Horthyról, egyszerű néptáncos-, játszótérlobbista, egészséges vidéki kezdeményezés. Őket - meglepő módon - a valaha a Família Kft. című szappanoperából ismert Spáh exszínészek képviselték. A második csapat - Stefanek Gertrúd vívőnő mögött -- már a Sitkei Kápolnáért Egyesület fiaiból állt, míg a kövérkés birkózónövendékeket - de ez a név már tényleg véletlen - Bárdosi Sándor sportoló vezette.

A feladványokat elősorolni és alaposan elemezni itt lehetetlen. Volt gumicsirke-pöckölés serpenyővel, lövöldözés (szerencsére fiktív) emberalakokra teniszágyúval, illetve kvízkérdések az m1 ,,sztárjairól". Ebből egyet megjegyeztem: ,,ki a legillatosabb nevű műsorvezető az m1-en?" A válasz legyen titok, mindenesetre a megoldás ugyanolyan bárgyú, mint a kérdés. (Természetesen ez nem megdöbbentő, ahogy az sem, ha az RTL-en Vágó István megkérdezné 5000 forintért, milyen lövedék okozta a Király mennybemenetelét - 7,62 mm; 9 mm, 120 mm vagy erősített urán.) Előfordulnak olyan küldetések is, ahol a versenyzőnek valamilyen produkciót kell bemutatnia: Stefanek Gertrúd övére például pénzkötegeket akasztottak, és hastánccal kellett leráznia őket. Igen, bankjegyeket. Hogy miért épp azt, sosem fogom megfejteni. Viszont ezek a produkciók egy sokkal izgalmasabb problémát fedtek fel.

Az álvéletlen
A számítógépek többsége nem valódi véletlenszámokkal dolgozik, hanem egy úgynevezett magból (random seed), különféle függvények segítségével számolják ki a véletlennek tekintett értéket. A mindennapos véletlenszükséglet kielégítéséhez (például játékprogramok esetében) általában elég, ha a számítógép bekapcsolása óta eltelt időt tekintjük véletlenmagnak.
Az a probléma, hogy bár a feladvány mibenlétét a Csillagkapu-szerű pályán kóborolva, különös sorsológépek (pörgettyűk, kockavetők, miegyéb) döntik el - tehát véletlenszerűek - ez a véletlen valahogy nem igazi véletlen. A fent említett hastáncot például arab táncosok fellépése vezette be, a másik ilyen feladatnál egy ügyes bűvészfiú segédkezett. Ez pedig azt jelenti, hogy a rendező pontosan tudta, hány ilyen produkciót fog kisorsolni a gép. Az ugyanis nehezen hihető, hogy bűvészek, idomárok, táncosok és akrobaták cigarettáznak a díszletek mögött várakozva csak azért, hátha ilyen feladatot választ Fortuna. Még feltűnőbb, hogy a bűvészjelenet kétszemélyes volt, és - mit ad Isten - épp a Spáh gyerekek kapták. Minek akkor koptatni a pörgettyű tengelyét?

Pszeudoversennyel eladott minisztérium
Hovatovább sponsored by ISM

Szomorú, de ezek után a véletlen, a szerencse forgandósága mint jelmez nem áll jól a műsornak. Hiába a nemes célok, az igyekvő műsorvezető, ha a véletlengenerátor elfogulatlanságához kétség fér. Így aztán amikor a birkózóegyesület nyeri a vetélkedőt, a szponzor hamarosan felbukkanó logója inkább egy bonyolult díjátadási ceremóniát idéz meg, mint tisztességes versenyt. A műsort az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatja. Hogy sikerül-e eladni a minisztériumot (és például a kápolnatatarozás ügyét) ezzel a pszeudoversennyel, az egyelőre nehezen mérhető. Még nem kezdődött el az a - valódi - versengés, amely egy minisztérium és egy kurzus piaci sikerességéről számot tud adni.