Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Természetesen nincs értelme megvenni a Joyt, nem azért van. Fülest van értelme venni, abban minden héten más van, különben reklamálnának a rejtvénybarátok. A Joyban mi nők lényegében minden hónapban ugyanazt olvassuk. Talán éppen ettől érezzük magunkat biztonságban.
Az úgynevezett beauty magazinok vásárlása az ivarérett női fogyasztóvá válás szerves része. Megveszed, és máris képben vagy, mi az, amit nem tudsz megvenni.
Könnyű átlátni, hogy enyhén szólva kényszeres tevékenységről van szó. Én például kinyitom a Joyt, és látok számonként harminc csajt, aki mind sokkal szebb nálam, ha meg esetleg nem eléggé, akkor menőbb, vagy a főszerkesztőnő mosolygó fejét látom a bevezetője mellett. (Ő egyébként öt éve még keményvonalas feminista reklámkritikát nyomott a Filmkultúrában.)
Jelenleg az a trend, - "trendi": klasszikus Joy-kifejezés - hogy tökéletesnek kell lenni. Belsőleg elég átmosni magunkat az aktuális keleti irányzatokkal. Külsőleg pedig megsegítenek a menetrendszerű fitnesz- és fogyókúracikkek, vágd le a fél lábad, egyből jelentősen javul a testtömegindexed stb. Egy barátnőmet, aki túl van egy könnyed anorexián, a legjobban a Joy étkezési tippjeivel lehet kiborítani. Most éppen a gyümölcslevek hizlalnak, kivéve a citromlevet, mert abban nincs cukor.
A Joy közege egy németből hozott yuppie-álomvilág. Mikor a lap a magyar valóságból próbál meríteni, sajátos eredményt kapunk. Volt például egy mókás nyári cikk, egy tesztcsaj próbálta ki, fotókkal dokumentáltan, mit lépnek a magyar férfiak, ha egy lánynak a West Endben kiborul a táskája, meg lerobban a verda, elszabadul a kiskutya. A válasz mindig az volt, hogy semmit, a magyar férfiak következetesen elporoszkáltak a helyszínről, a nő akkorákat koppant, hogy a németországi szerkesztőségig elhallatszott. De a fotósorozatot leadták, nehéz lehetett pozitívan lecsengetni a témát, de úgy emlékszem, sikerült.
|
Erőteljesen átjön, hogy a szerkesztőség is rázizzent már, mintha valami nem lenne egészen ugyanaz itt, mint odaát. Ez nem negatív, ennyivel előrébb tartanak, mint a társlap Cosmopolitan, ami lényegében New York-i brókerasszisztensnővé szocializálja olvasóit.
A Joy legújabb számában egy cikk arról szól, újabban a cégek több hónapos regenerálódásra küldik el dolgozóikat, például Thaiföldre, hogy aztán jobban pörögjenek. A módszer neve sabbatical, pillanatnyilag csak tőlünk nyugatabbra alkalmazzák. Hogy a magyar kislátószög is meglegyen, végül hozzátették: lehet érdeklődni a hazai munkahelyeken ezerrel, és ha valaki elintézi magának a sabbaticalt, az szóljon.
Érdekes jelenség ez. Egyre gondol az olvasó és a szerkesztőség is, - szóljál csak, aztán majd jól stb. - de udvariasan nem mondják ki. Tegyünk úgy, mintha egy virtuális világban élnénk. És mindezt csak 445 forintért.
(Na jó, bocs: egy hónapja a Joy lábgyakorlatait csinálom, az király. Ezt hozzá kellett tennem.)