Lábszagú hedonizmus

2001.03.09. 16:24
Először az vetődik fel az emberben az olyan magazinokat forgatva, mint a Joy, hogy minek ad ki elég jelentős összeget több százezer nő (mint én) azért, hogy szívassa magát, például számonként úgy harminc darab parfümreklámot nézegetve. Továbbá szembesüljön azzal, hogy szex- és párkapcsolat témában 12 éves kiscsajként kezelik, aki mindent bevesz.
Például soha nem próbálnám ki a Sprinkle-féle tüzes légzéssel létrehozott spontán orgazmust. Akkor már inkább a mechanikus orgazmus. Az is megérne egy kiadósabb elemzést, miért van az, hogy a férfilapok tele vannak drabális, nagymellű nőkkel - a CKM csak szőkében nyomja, nem kívánva vitatkozni primerebb lelkivilágú olvasóival. A női lapok ezzel szemben még a "Le a fogyókúrával!" cikkeiket is junkie modellekkel illusztrálják. Ezt még nem értjük. Apró öröm mindenesetre, hogy egyik ideálba se férek bele.

Természetesen nincs értelme megvenni a Joyt, nem azért van. Fülest van értelme venni, abban minden héten más van, különben reklamálnának a rejtvénybarátok. A Joyban mi nők lényegében minden hónapban ugyanazt olvassuk. Talán éppen ettől érezzük magunkat biztonságban.

Az úgynevezett beauty magazinok vásárlása az ivarérett női fogyasztóvá válás szerves része. Megveszed, és máris képben vagy, mi az, amit nem tudsz megvenni.

Könnyű átlátni, hogy enyhén szólva kényszeres tevékenységről van szó. Én például kinyitom a Joyt, és látok számonként harminc csajt, aki mind sokkal szebb nálam, ha meg esetleg nem eléggé, akkor menőbb, vagy a főszerkesztőnő mosolygó fejét látom a bevezetője mellett. (Ő egyébként öt éve még keményvonalas feminista reklámkritikát nyomott a Filmkultúrában.)

Jelenleg az a trend, - "trendi": klasszikus Joy-kifejezés - hogy tökéletesnek kell lenni. Belsőleg elég átmosni magunkat az aktuális keleti irányzatokkal. Külsőleg pedig megsegítenek a menetrendszerű fitnesz- és fogyókúracikkek, vágd le a fél lábad, egyből jelentősen javul a testtömegindexed stb. Egy barátnőmet, aki túl van egy könnyed anorexián, a legjobban a Joy étkezési tippjeivel lehet kiborítani. Most éppen a gyümölcslevek hizlalnak, kivéve a citromlevet, mert abban nincs cukor.

A Joy közege egy németből hozott yuppie-álomvilág. Mikor a lap a magyar valóságból próbál meríteni, sajátos eredményt kapunk. Volt például egy mókás nyári cikk, egy tesztcsaj próbálta ki, fotókkal dokumentáltan, mit lépnek a magyar férfiak, ha egy lánynak a West Endben kiborul a táskája, meg lerobban a verda, elszabadul a kiskutya. A válasz mindig az volt, hogy semmit, a magyar férfiak következetesen elporoszkáltak a helyszínről, a nő akkorákat koppant, hogy a németországi szerkesztőségig elhallatszott. De a fotósorozatot leadták, nehéz lehetett pozitívan lecsengetni a témát, de úgy emlékszem, sikerült.

Divat a forradalom
Még mindig velünk:
Marx & Engels!

"Szerelem, béke és boldogság - ezért érdemes küzdeni! A fiú forradalmár öltözete egy kordbársony nadrágból és dzsekiből áll, amelyhez jól meg a szűk garbó. Fontos kiegészítők: Smiley kitűzők és graffiti öv..."

Trendi divatajánló a Joyban

A zúzapörkölt és a Fedél Nélkül-ös emberkék hazájában a határtalan excentrikusság és hedonizmus kap egy leheletnyi lábszagot. Befigyelget a honi hatás a szextémájú "Női Szakasz"-cikkekben is. Például a megkötözős szex baldachinos ágyban az igazi, de mivel ez így kicsit idealisztikus, feloldják a műkörmöslányok frusztrációját: "nem kell azonban kétségbeesnie, ágylábakhoz és kovácsoltvas vagy faragott ágytámaszokhoz kötözve is ugyanolyan hatást érhet el." Hála Isten.

Erőteljesen átjön, hogy a szerkesztőség is rázizzent már, mintha valami nem lenne egészen ugyanaz itt, mint odaát. Ez nem negatív, ennyivel előrébb tartanak, mint a társlap Cosmopolitan, ami lényegében New York-i brókerasszisztensnővé szocializálja olvasóit.

A Joy legújabb számában egy cikk arról szól, újabban a cégek több hónapos regenerálódásra küldik el dolgozóikat, például Thaiföldre, hogy aztán jobban pörögjenek. A módszer neve sabbatical, pillanatnyilag csak tőlünk nyugatabbra alkalmazzák. Hogy a magyar kislátószög is meglegyen, végül hozzátették: lehet érdeklődni a hazai munkahelyeken ezerrel, és ha valaki elintézi magának a sabbaticalt, az szóljon.

Érdekes jelenség ez. Egyre gondol az olvasó és a szerkesztőség is, - szóljál csak, aztán majd jól stb. - de udvariasan nem mondják ki. Tegyünk úgy, mintha egy virtuális világban élnénk. És mindezt csak 445 forintért.

(Na jó, bocs: egy hónapja a Joy lábgyakorlatait csinálom, az király. Ezt hozzá kellett tennem.)