Köpött a maci, jön a Láncfűrészes mészárlás

2001.02.05. 10:38
Mióta bizonyos - jól jövedelmező - okok miatt az RTL nem tud saját csapatot indítani a péntek esti műsor- és reklámidőért, a TV2 Dáridója nyilván könnyedén nyeri a versenyt. (Ebben a produkcióban egyébként egy élő malac farkát húzgálják a vendégek valamilyen félreolvasott kalendárium vagy az állatvilág iránti gúny hatására, noha magának a műsornak inkább az emberek iránti gúnyt kellene felébresztenie.) Így aztán - amíg a génlaboratórium újabb könnybombázóval elő nem áll - másik piaci szegmens meghódításával kell betömni a hiányt. Úgy tűnik, nyitni próbálnak a horror felé, sőt sarkig tárják a kaput.
A film tartalma
Egy fiatal pár perverz benzinkutassal találkozik, aki puskával fenyegeti őket. Kihalt texasi utakon menekülnek, de egy kannibál családba ütköznek. A családnak láncfűrésze is van. Brrr.
Azt nem állítom, hogy a horror alapjában véve megvetendő műfaj lenne, hiszen olyan ősi ösztönnel, mint a félelem, tényleg jókat lehet játszani. Egyes körökben a félés, együttfélés már-már hobbiszámba megy.

Láncfűrészes mészárlással kimondottan a szombat este egyedül maradt gyerekeket célozta meg az RTL
Azt viszont le merem írni, hogy az RTL Klubon szombat este 11-kor vetített film, A texasi láncfűrészes mészárlás egyáltalán nem való tévéképernyőre. Olyan hardcore horrorról van szó, amely nem segít megismerni az embernek önmagát vagy legalább izgulni a szereplőkért, csupán sokkolni tud a szó szerint vérbő jeleneteivel.

Bevallom, nem néztem végig, de ez az írás nem is a filmről szól, hanem a gesztusról. Ennek része, hogy már a szinkronhangokat is megkísérelték ,,vérfagyasztó hangon" elősorolni, ami rendkívül mulatságosnak hatott.

Mondom, a film maga sokkoló, ez a rajzfilm-vicsorogva előadott stáblista azonban - csak gyerekeket tud félelemre hangolni. Ebben az esetben viszont hihetetlenül ocsmány műsorpolitikát kellene feltételezni: azt, hogy a Láncfűrészes mészárlással kimondottan a szombat este egyedül maradt gyerekeket célozta meg az RTL.

Bár a valós halállal ügyesen sáfárkodnak, remélhetően sikertelennek bizonyul a horrorvonal, vagy ha marad, akkor legalább nem tekintik tizenkét éves lurkónak a nézőit. Addig mondjuk azt jóhiszeműen, hogy a szerkesztő is hibázhat.