Judit
2 °C
7 °C

Frissen facsarva

2002.11.12. 03:42
A kereskedelmi televíziók küzdelme az utóbbi időben nagyon leegyszerűsödött, tulajdonképpen kimerül a "ha megdobnak kővel, dobj vissza ugyanolyan méretű, tömegű és súlyeloszlású kővel!" elv kitartó alkalmazásában. A csatornák kreatívja ötletfarigcsálás helyett már jó ideje inkább a konkurens tévé kreatívjait figyelik árgus szemekkel, akik viszont őket próbálják meglesni ravaszul. Ideges várakozás lett úrrá a műsorkészítőkön. Ilyen kiélezett helyzetben pedig a televíziózás kéken villogó egét megrengető újításokról szó sem lehet. Marad tehát a jól bevált amerikai sablonok importálása és a remény, hogy ezúttal gyorsabban tudunk lopni a tengerentúlról, mint a konkurencia.

Jóbarátok közt

Az RTL Klub megint lemaradt egy picit, hiszen a valóságshow után helyzetkomikumra épülő vígjátéksorozattal is csak két héttel később jelentkezett, mint a tv2. Persze ez a pár hossznyi hátrány egyáltalán nem behozhatatlan, ahogy a Való Világ is utolérte a Big Brothert. Legfeljebb a siker érdekében az arra illetékesek majd a Limonádéba is becsempésznek egy-két pornósztárt, prostituáltat vagy visszaeső kéjgyilkost. Ráadásul az RTL pozícióit erősíti, hogy a két konkurens sitcom az eddigi hagyományokat felrúgva nem fedi egymást, így a lelkes médiafogyasztóknak nem kell majd idegesen ide-oda kapcsolgatniuk az adók között, attól rettegve, hogy a csatornaváltás ezredmásodpercei alatt úgyis kihagynak minden jó poént.

Hat jóbarát
A Teához hasonlóan az RTL Limonádéja is egyszerűen a nagy klasszikust, az évek óta óriási sikerrel futó Jóbarátokat próbálja meg koppintani. Persze a valóságshow-kba belefáradt bölcsészhallgatók, az esztéták és a lelkes színházi ügyelők emellett a reneszánsz commedia dell'arte hatásait is felfedezhetik a félórás epizódokon. De ez csak amolyan kultúrtörténeti link, ami önkéntelenül is bekattan a túlművelt nézőknek. Az alkotók, Kapitány Iván rendező és Mihály György producer ugyanis nem szöszmötöltek a vígjátéki hagyományokkal vagy a közép-európai néplélek jellegzetes humorával. Egyszerűen le akarták forgatni a Friends hazai verzióját, ami optimális esetben csak annyiban tér el a tengerentúli mintától, hogy a szóviccek magyarul csattannak, és a szereplők nevében a c betűt nem kell k-nak ejteni, hogy az egyéb bonyolult betűtorlódások feloldásáról már ne is beszéljünk. A Jóbarátokat azonban úgy látszik, beépített másolásvédelemmel látták el, mert a magyar változat munkatársai legfeljebb a külsőségeket tudták kopírozni, a sorozat szerkezetének alapjait már nem voltak képesek felérni.

A Friends ugyanis sikerét - és persze a több százmillió dolláros profitot annak köszönheti -, hogy egyszerre esendően emberi, akár egy szürke hétfő reggel, és tökéletes, mint a sztárok retusált álomvilága. A tévé előtt röhögve éppen ezért úgy érezhetjük, hogy mindez akár velünk is megtörténhetne, és közben még csak eszünkbe sem jut, hogy a képernyőn csetlő-botló szereplők csak vastag zsírkrétával megrajzolt, kétdimenziós karakterek, akiknek ráadásul pörsenéseik, hátfájásuk és havi törlesztőrészletük sincs, mint nekünk. Ez a keskeny pallón egyensúlyozó kegyes hazugság azonban a Limonádéban csak éppen hogy feltűnik, akkor is inkább a háttérben marad szerényen, és a Jóbarátokra inkább csak a felállás utal, mivel hát itt is három fiú és három lány téblábol a színen és egymás magánéletében. Ez viszont csak a díszletek és a helyzetek koppintása. Mintha azt mondanánk, hogy minden jó drámának Dániában kell játszódnia, és felvonásonként legalább egy királynak muszáj meghalnia a színpadon.

Persze a védelem erre válaszul rögtön megemlítené, hogy a konkurens Tea sem jutott túl ezeken a sablonokon, a Limonádé pedig legalább megnyerte a Jóbarátok-hasonmás versenyt, hiszen főszerepet játszik benne Kökényessy Ági, aki mellékállásban egyébiránt a Friends Racheljének magyar hangja.

Helyzetek hat szereplőre és egy plázára

Az RTL sorozata ennek ellenére hendikeppel indul a nézők kegyeiért folytatott versengésben, mivel a rendszerváltás környéki vadkapitalizmus televíziós kultúráját jellemző beépített reklámokkal operál, és ugyan a szlogenek, márkajelzések egyáltalán nem annyira tolakodóak, mint a rossz emlékű Família Kft.-ben, de ez a lényegen mit sem változtat, hiszen a történetbe ékelt reklám olyan, mint az orrtúrás: egyszerűen nem lehet kulturáltan csinálni.

A Limonádé frissítő hatását tovább rontja, hogy az utómunkálatok során feltehetőleg idegösszeroppanást kapott a hangmérnök, és elborult elmével bezárkózott a stúdióba, majd bosszúból a konzervnevetést szándékosan a legkevésbé humoros jelenetek alá keverte. Így fordulhatott elő, hogy minden szereplő felbukkanásakor megszólal a harsány műhahota, sőt néha még a kötőszavakat is szétröhögi a láthatatlan közönség. Viszont az RTL sorozatának javára írandó, hogy nem stúdióban, papírmasé díszletek közt forgatták, ráadásul a műfajra jellemző silány képi világot talán némileg ellensúlyozza, hogy az egyes részeket az Üvegtigrissel bemutatkozó Kapitány Ivánon kívül két fiatal alkotó, a Moszkva teret jegyző Török Feri és a nemrégiben bemutatott Előre című nosztalgiafilmet elkövető Erdélyi Dániel rendezte.

Mindent összevetve a Limonádé és a Tea között nincs sok különbség, tulajdonképpen mindkettő mérsékelten üdítő, bár az első epizódok után készített tudományos igényű kísérletek feltételezhetően kimutatnák, hogy a tv2 sorozata azért némileg jobban stimulálja a rekeszizmokat.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?