Frissen facsarva

A kereskedelmi televíziók küzdelme az utóbbi időben nagyon leegyszerűsödött, tulajdonképpen kimerül a "ha megdobnak kővel, dobj vissza ugyanolyan méretű, tömegű és súlyeloszlású kővel!" elv kitartó alkalmazásában. A csatornák kreatívja ötletfarigcsálás helyett már jó ideje inkább a konkurens tévé kreatívjait figyelik árgus szemekkel, akik viszont őket próbálják meglesni ravaszul. Ideges várakozás lett úrrá a műsorkészítőkön. Ilyen kiélezett helyzetben pedig a televíziózás kéken villogó egét megrengető újításokról szó sem lehet. Marad tehát a jól bevált amerikai sablonok importálása és a remény, hogy ezúttal gyorsabban tudunk lopni a tengerentúlról, mint a konkurencia.

Jóbarátok közt

Az RTL Klub megint lemaradt egy picit, hiszen a valóságshow után helyzetkomikumra épülő vígjátéksorozattal is csak két héttel később jelentkezett, mint a tv2. Persze ez a pár hossznyi hátrány egyáltalán nem behozhatatlan, ahogy a Való Világ is utolérte a Big Brothert. Legfeljebb a siker érdekében az arra illetékesek majd a Limonádéba is becsempésznek egy-két pornósztárt, prostituáltat vagy visszaeső kéjgyilkost. Ráadásul az RTL pozícióit erősíti, hogy a két konkurens sitcom az eddigi hagyományokat felrúgva nem fedi egymást, így a lelkes médiafogyasztóknak nem kell majd idegesen ide-oda kapcsolgatniuk az adók között, attól rettegve, hogy a csatornaváltás ezredmásodpercei alatt úgyis kihagynak minden jó poént.

Hat jóbarát

A Teához hasonlóan az RTL Limonádéja is egyszerűen a nagy klasszikust, az évek óta óriási sikerrel futó Jóbarátokat próbálja meg koppintani. Persze a valóságshow-kba belefáradt bölcsészhallgatók, az esztéták és a lelkes színházi ügyelők emellett a reneszánsz commedia dell'arte hatásait is felfedezhetik a félórás epizódokon. De ez csak amolyan kultúrtörténeti link, ami önkéntelenül is bekattan a túlművelt nézőknek. Az alkotók, Kapitány Iván rendező és Mihály György producer ugyanis nem szöszmötöltek a vígjátéki hagyományokkal vagy a közép-európai néplélek jellegzetes humorával. Egyszerűen le akarták forgatni a Friends hazai verzióját, ami optimális esetben csak annyiban tér el a tengerentúli mintától, hogy a szóviccek magyarul csattannak, és a szereplők nevében a c betűt nem kell k-nak ejteni, hogy az egyéb bonyolult betűtorlódások feloldásáról már ne is beszéljünk. A Jóbarátokat azonban úgy látszik, beépített másolásvédelemmel látták el, mert a magyar változat munkatársai legfeljebb a külsőségeket tudták kopírozni, a sorozat szerkezetének alapjait már nem voltak képesek felérni.

A Friends ugyanis sikerét - és persze a több százmillió dolláros profitot annak köszönheti -, hogy egyszerre esendően emberi, akár egy szürke hétfő reggel, és tökéletes, mint a sztárok retusált álomvilága. A tévé előtt röhögve éppen ezért úgy érezhetjük, hogy mindez akár velünk is megtörténhetne, és közben még csak eszünkbe sem jut, hogy a képernyőn csetlő-botló szereplők csak vastag zsírkrétával megrajzolt, kétdimenziós karakterek, akiknek ráadásul pörsenéseik, hátfájásuk és havi törlesztőrészletük sincs, mint nekünk. Ez a keskeny pallón egyensúlyozó kegyes hazugság azonban a Limonádéban csak éppen hogy feltűnik, akkor is inkább a háttérben marad szerényen, és a Jóbarátokra inkább csak a felállás utal, mivel hát itt is három fiú és három lány téblábol a színen és egymás magánéletében. Ez viszont csak a díszletek és a helyzetek koppintása. Mintha azt mondanánk, hogy minden jó drámának Dániában kell játszódnia, és felvonásonként legalább egy királynak muszáj meghalnia a színpadon.

Persze a védelem erre válaszul rögtön megemlítené, hogy a konkurens Tea sem jutott túl ezeken a sablonokon, a Limonádé pedig legalább megnyerte a Jóbarátok-hasonmás versenyt, hiszen főszerepet játszik benne Kökényessy Ági, aki mellékállásban egyébiránt a Friends Racheljének magyar hangja.

Helyzetek hat szereplőre és egy plázára

Az RTL sorozata ennek ellenére hendikeppel indul a nézők kegyeiért folytatott versengésben, mivel a rendszerváltás környéki vadkapitalizmus televíziós kultúráját jellemző beépített reklámokkal operál, és ugyan a szlogenek, márkajelzések egyáltalán nem annyira tolakodóak, mint a rossz emlékű Família Kft.-ben, de ez a lényegen mit sem változtat, hiszen a történetbe ékelt reklám olyan, mint az orrtúrás: egyszerűen nem lehet kulturáltan csinálni.

A Limonádé frissítő hatását tovább rontja, hogy az utómunkálatok során feltehetőleg idegösszeroppanást kapott a hangmérnök, és elborult elmével bezárkózott a stúdióba, majd bosszúból a konzervnevetést szándékosan a legkevésbé humoros jelenetek alá keverte. Így fordulhatott elő, hogy minden szereplő felbukkanásakor megszólal a harsány műhahota, sőt néha még a kötőszavakat is szétröhögi a láthatatlan közönség. Viszont az RTL sorozatának javára írandó, hogy nem stúdióban, papírmasé díszletek közt forgatták, ráadásul a műfajra jellemző silány képi világot talán némileg ellensúlyozza, hogy az egyes részeket az Üvegtigrissel bemutatkozó Kapitány Ivánon kívül két fiatal alkotó, a Moszkva teret jegyző Török Feri és a nemrégiben bemutatott Előre című nosztalgiafilmet elkövető Erdélyi Dániel rendezte.

Mindent összevetve a Limonádé és a Tea között nincs sok különbség, tulajdonképpen mindkettő mérsékelten üdítő, bár az első epizódok után készített tudományos igényű kísérletek feltételezhetően kimutatnák, hogy a tv2 sorozata azért némileg jobban stimulálja a rekeszizmokat.