Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
A műsor vitathatatlanul bátor, már-már vakmerő vállalkozás: egyetlen, a televíziózásban abszolút kezdő emberre épül, nem bevált és kiforrt licenc, sőt igyekszik a bevált és szétfőtt show-fogásokra is nemet mondani. Hajós András például kifejezetten udvarias és visszafogott, ha nem is elsősorban a vendégeivel, de a közönséggel, annak ellenére, hogy a show műfajában már jó ideje az elhanyagolódott, szociofób agglegény figurája - és női megfelelője - volt az egyeduralkodó, amit csak az amfetaminreklámnak fazonírozott, felhúzható színész alakja közelíthetett meg. Az a modor, amit Hajós András műsorvezetőként követ, a régi idők televíziójától ered, abból az időből, amikor még zakót öltött az ember a tévénézéshez is. (Igaz, főleg azért, mert csak a szomszédnak volt tévéje.)
Hajós András |
Ez a műsor sohasem lesz hárommillió gumitappancsos hülyegyerek kedvence, Pom-Pom-meséből előbújt Telefonkártyazabáló Tömegpusztító, és talán Hajós is megússza, hogy testrészeit csipszbe csomagolt olajos kártyákról kelljen összegyűjtenie. A Magánszám műsorra tűzésével, meg még néhány tényállással a tv2 irányt változtatni látszik. De lehet, hogy csak arra fújja a szél.
Hajós beköszöntőjében valami olyasmi tréfával élt, hogy őt azért küldték, ugyan rontsa már a nézettséget, mert túl magas. Nem tudom, mikor született meg ez a poén, de most biztosan fájdalmasan önironikus üzenet, akasztófahumor a tv2-től: egyáltalán nem az a fő probléma arrafelé, hogy nem fér el a grafikon a plafontól. A puszta számok birodalmában ismét az RTL Klub uralkodik, a valóságháború túl van Sztálingrádon. Mit lehet ilyenkor tenni?
A pesszimista magyarázat szerint leginkább kapkodni lehet, és ez a műsor ennek eredménye: tévedés, mutáció, pusztulásra ítélt hüvelykmatyi. Ezt most tegyük félre, és keressünk tiszteletteljesebb magyarázatot, megjegyezve azért, hogy volt már kapkodásra példa errefelé, amikor alkalom adódott rá.
A módszer a pozícionálás: ha meg tudjuk győzni a reklámozót arról, hogy a mi közönségünknek van miből és van miért vásárolnia, míg bizonyos lumpen elemek csak büdösödnek otthon és bámulják a Big Brothert, másik termékünket, akkor ő esetleg hajlandó lesz annyit fizetni a mi okos félmilliónkért, mint a másik buta másfélért. Sőt még többet is, hisz' az a másfél millió csak az árcímkét nézi, őket akcióval kell szájbilincsre fűzni. (Hasonló elvek mentén halad egyébként a Viasat 3, például.)
Legalábbis ez az optimista variáció: a tv2 arcvonal-kiegyenesítést hajt végre, vidáman dúdolgatva visszavonul, csak a kényelem kedvéért. Az arcvonallal együtt az arcok is kisimulhatnak: nem hülyékhez gügyögünk többé. A tévé bevásárol filmekből, exluzivizálja magát, már amennyire egy országos televízió ezt megengedheti magának, aztán akár némi emelt főre is futhatja, amíg a trend működik. Ha ez stratégia, és sikerül ezt a hirdetők gyakran nehéz fejébe verni, vagy ha legalább lesz elég kémcső a kísérlet folytatásához, az azt jelenti, hogy a Magánszám nem kerül két adás után az éjjeli monoszkópsávba, s végül a lepkegyújteménybe. Sőt - de ez már az esti mese vége - talán követik mások is, legyőzik és megalázzák az ostobaság kultuszát, a diktatúrák tömegfelfogását, és akkor mindnyájan kivonulunk egy napsütötte tavaszi domboldalra, és mindenki jószívűen körbeadja a tízóraiját.