Le blamázs

Le Francia Hetek, már magában is, eleve. Megkóstolni nem is kell, könnyen elképzelhető, mit jelent mekiéknek a franciaság: valószínűleg annyit, hogy dömizsonban mérik a gépikólát. Mindehhez a frenetikus alapötlethez illő tálcaalátétek készülnek, hogy evés közben az olvasó valami visszataszítóval egészítse ki a fílingmenüt. Az egyik azt mondja el, mennyire hülyének tekinti és megveti a vásárlót, aki már ki is fizette a junkfoodját. A másik viszont azt ismeri be, mennyire hülye a reklámanyag készítője.

Lássuk a Flörtölési tanácsadás című brosúrát. Férfiaknak hat, a nőknek csak öt tanáccsal szolgál, mert a nők eggyel butábbak; a nemeket markáns billog jelöli. Egészen valószínű, hogy a nőknek szánt javaslatokat benzinagyú motorosbandák őrizetében kísérték a nyomdába, hiszen ha csak egyetlen intelligensebb nő is megpillantja, akkor élete árán is megsemmisíti a terveket. Lányoknak ugyanis a McDonald's a következőket ajánlja:

- Beszélj minél kevesebbet, így jobbak az esélyeid!
- Ha jó a hardvered, gyengébb szoftver is megteszi (figyeljük meg az Orwellnél is felbukkanó ostobaságkultuszt)
- A nagy has csak akkor nem ciki, ha terhes vagy
- ez pedig talán enyhítésül van itt, nehogy azt higgyük, hogy az M-birodalom a totális elhülyítésen túl ki is akarja pusztítani az emberiséget.

A másik szalvéta a Le francia klisé címet viseli, és ennek megfelelően sablonszerűen vezeti végig az addigra már formattált agyú vendéget a francia kultúrán. A címszavak a következők: Le champagne, Le guillotine (ez spec nőnemű a franciában, de mint már észleltük, semmi köze hozzá egyébként se), Le zsötem (anyád!), Le camembert, Le divat, Le eiffel torony és Le csiga. Egy bigmeknyi francia műveltségünk már van is, ha elolvassuk a szócikkeket, de azért nem árt utána valami rendeset is bekapni. Főleg hogy a reklámstúdió nagyeszű sündisznócskái valami sokkal érdekesebb elfoglaltságot találtak, mint az anyag ellenőrzése, hiszen a McDonald's szerint XIV. Lajost, a Napkirályt végezték ki a nyaktilóval 1793-ban. A történelem ezzel szemben bizonyos XVI. Lajosról tud.

Viszont a mekikaja sokkal finomabb, mint a valóság. Meg aztán a tengerentúlról annyira mindegy az, hogy ksziv vagy kszvi lajos, menjenek ezek az európaiak az anyjukba. Igaz, a tányértalpú szexizmus után semmi csodálkoznivaló nincsen ezen: azt is felvállalta, jóváhagyta és megcsinálta valamelyik nagytudású szakember, és a cég népszerűsítésére megfelelőnek találta. Lehet, arra jöttek rá, hogy általában a férfi fizet, s így már végre állatszámba vehetők a nőnemű vendégek, de az sem kizárt, hogy mindezzel a vaskos, mulya és műveletlen hangulattal a provokáció, a témává válás a céljuk. Ha így volna, akkor sürgősen más irányt kell keresni, nehogy a "kussolj bébi" és a megtévesztő információk közlése után lassan megjelenjenek a marketingcélú robbantásos merényletek, és a kreatív urak kiirtsák a piacot.

Persze hinni kell abban, hogy ez az akció csak valami félrelépés, futó viszony az ördöggel, átmeneti tökfejség. Hogy nem az egész cég ilyen prehisztorikusan bunkó, vagy legalább egy igaz ember van benne valahol, valamelyik pénztárnál. Aki pedig felelős ezért a kampányért, az esetleg fogadja el a saját tanácsát, és beszéljen kevesebbet. Ebben az összefüggésben ez azt jelenti, hogy a következő új terméket inkább üres zsírpapírba csomagolják, mint ilyen arcpirító szlogenekbe. A marketingstábnál pedig feltétlen le kell cserélni a gyengébb szoftvereket, tekintet nélkül az erős hardverekre. Ne cicázzunk a kék halállal.