Kényszerolvasókkal a kortárs költészetért

Mától január végéig Magyarország eddigi legnagyobb költészetnépszerűsítő akciójának keretében a piros metró vonalán öt olyan szerelvény is jár, melyen az ajtók mellett reklámok helyett kortárs versek olvashatók végzős képző- és iparművészek illusztrációival.

A 110 verset a Café Bábel folyóirat és a Szépírók Társasága Versmetró című, város-témára kiírt pályázatára érkezett 450 munkából válogatták ki. Költőink tehát nem voltak restek, bár pénz helyett csak azt ígérhetették nekik: az utazóközönség unalmas perceiben kénytelen lesz elolvasni munkáikat.

Celebrálni tudja-e a tárgyhoz méltó könnyedséggel Demszky Gábor és Csepeli György az eseményt? - alapvetően ez a kérdés foglalkoztatott a Népstadion megálló harmadik peronján rendezett megnyitón, melyet valamiért stílszerűen egy metrókocsi öt négyzetméteres, két ajtó közötti belső terében tartottak meg.

Underground költészet

Demszky Gábor nem komolykodta túl a dolgot, beérte annyival, hogy életében másodszor támogathat földalatti irodalmi projektet, és nem lehet a kortárs költészet néhány ezer kötetbe és alig olvasott folyóiratokba zárva.

"A város jelentések által tagolt világ" - kezdte az informatikai minisztérium szociálpszichológus politikai államtitkára. A metróforgalom miatt a többit nem hallottam, bár szerintem úgysem értettem volna.

De persze annyit azért kivettem, hogy "információs társadalom". A minisztérium támogatásának köszönhetően egyébként hamarosan az internetes változattal is megismerkedhetünk.

Kényszerolvasóból versszerető

Ha sokan akarnak a kortárs költészet fényében fürdőzni, és jól kifejtik az ötletet, akkor lehet, hogy nem is annyira jópofa - gondoltam még előző este a főszponzor ProMix Plus Rt. honlapján a "kényszernézettség", az "automatikus látogatottság" és hasonló fogalmakkal ismerkedve.

Nem is kellett csalatkoznom. Ennél az üzenetközvetítési formánál az ingerszegény környezet miatt jelentős a bevésődés, gazdagította szakmai ismereteimet a médiafelületet rendelkezésre bocsátó ProMix képviselője.

A Szépírók Társaságától jelen lévő Balázs Eszter adta meg az esemény legjobb leírását: a "gyanútlan olvasót szembesíti a kortárs költészettel".

Apró adalékként azt is elárulta, néhány versben egy-egy áruház neve is szerepelt, de ők nem érezték üzletfilozófiai szempontból megfelelő közegnek a kiállítást.

A public art bűvöletében

A riporter összeismerekedett egy idealistával is.

"Ki keverte bele ebbe az egészbe a public artot?" - kérdeztem még a megnyitó előtt Kemény Vagyimtól a sajtóanyag egyik bombasztikusabb mondatára célozgatva. Hát ők, válaszolja a Café Bábel főszerkesztője.

"Nem túlzás a civiltársadalom szerveződéséről beszélni a metróban? És első ránézésre azért nem az a közeg, ahol a műalkotásokat bogozva az utazóközönség megvitatja a közügyeket - próbálkozom kételyekkel.

"Lehet, hogy túlzás, de akik egyszerre olvassák, akár beszédbe is elegyedhetnek" - módosít kissé álláspontján.

Kedves utasok, teszteljék hát elgondolását!