Medgyessy Pétert elsodorta a buzgár

Bevallom, nem értem, hogy pontosan miért, de virágzik a szinte kizárólag PR-cikkeket közlő színes magazinok piaca. Az értetlenség oka nem az, hogy magán- és állami cégek miért rendelnek meg ilyen írásokat, hanem hogy miért C-kategóriás izékben. Az Euro Mix egy lehetséges választ kínál: például politikai okokból. Ez a mókás termék ugyanis a szokásos abszurd cikkecskék, Monty Python-stílusú álinterjúk és hátborzongató termékismertetők mellett egy még különösebb műfajjal fogja meg az olvasót: Mester Ákos amfetamin tartalmú vért ivott-jellegű politikai kirohanásokkal.

Zsidó ellenzék, salalala

Az elkövető minden esetben Regös István alapító főszerkesztő. A legfrissebb szám vezércikkében a konzekvensen nagybetűkkel írt NÉP nevében küldi a francba a kettős népszavazás ügyében durván támadó ellenzéket, ami zsidó vallási alakulat lehet, merthogy felkent prófétái vannak. A pezsdítő írás elolvasása után megnéztem az Euro Mix weboldalát, ahol az Alapító egy menüpontba gyűjtött össze vezércikkeit. Mindig is DJ szerettem volna lenni, így miután azt láttam, hogy az előző vezércikkben R.I. konkrétan és szó szerint a bő termésért fohászkodik, a lap címének szellemében elkészítettem első bootleg mixemet, Regös István műveiből és Delhusa Gjon Hej Musztafa, Musztafa című számából.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr szelíd ember lévén megnyitotta a csapot és őt magát is elsodorta a buzgár / Hej Musztafa, hej Musztafa, lányod a szívemet lángra gyújtja / Parasztság nélkül nincs élelem / Ma éjjel össze kéne bújni valamiért / Még szürcsölhetett is volna, ha nem úriembert nevelt volna belőle Medgyessy néni - az édesanyja / Ahogy mondani szokás, együtt sírunk, együtt nevetünk / És csak azért is - bravó Medgyessy! / Ott leszek nálad éjfélkor a szerelmért / Mandur László alelnök legalább hatalmas termetével talán féken tudná tartani az indulatokat, de fegyelmezi magát. Csak egyszer nehogy kitörjön belőle a Bud Spenceri düh, mert akkor, jaj lesz nektek gyerekek! / Manapság más szelek fújnak, olyanok, hogy egy pillanat alatt elsodorják ezeket a csírafejűeket a színről: vissza a helyükre, a csatornába / Ma éjjel össze kéne bújni egy csókodért / Horn Gyulát karcos keménysége vezette az egyedülléthez. Medgyessy Pétert pedig talán kétségbeesett kiegyezési vágya taszítja a magányba / Ott leszek nálad éjfélkor csak ne aludj mééég

Latinok az őserdőben

Az Euro Mix rövid, stílszerű átvezetés után - összemixelt bűnügyi hírek az elmúlt negyedév terméséből - kemény, olvashatatlan PR-blokkal folytatódik. Ezt a vegyes világhírek egyvelege szakítja csak meg két oldal erejéig, a dinasztikus szerkesztésnek megfelelően Regös István Attila klaviatúrájából. (Egy újonnan felfedezett majomfajról szóló hírben István Attila leleplezi, hogy az indiai bennszülöttek latinul beszélnek: A (...) majmot arunachali makákónak nevezték el, latin neve a "Macaca munzala" lett, ami erdőmélyi majmot jelent a Dirang Monpa-iak nyelvén.). A kis közjáték után már élvezetesebb PR-anyagok jönnek. Itt találtuk minden idők legjobb alcímét PR-cikkben - Együttműködés, szeretet, tisztesség, erkölcs és becsület, mindez a Paksi sikertörténet cím alatt.

A következő anyag is díjnyertes. A legjobb kádárista címért járó, aranyozott Juszt László-szobrocskát a Bányászváros magára talál kapta szerkesztőségünktől.

Ezután punkos szerkesztői húzással egy auschwitzi emlékcikk következik, meglepően színvonalas fotóanyaggal. Úgy látszik, ez már az utazós blokk, mert a következő írás Krakkóról szól, benne egy annyira morbidan vicces mondattal, ami valószínűleg sajnos nem volt szándékos: Ahogy egy lengyelországi látogatás nem lehet teljes Krakkó nélkül, úgy Krakkó sem teljes a közeli wieliczkai sóbánya, vagy a híres-hírhedt Auschwitz Múzeum megtekintése nélkül. E helyek is méltó módon állítanak emléket az évszázadokra visszanyúló lengyel-magyar barátságnak.

Levél a gyengeelméjűekhez

Sokat vártam a Hardy Mihály-interjútól (na jó, viccelek), de sótlanra sikerült. Annyi azért kiderült belőle, hogy az alanynak szibériai farkasbőrből készült az usankája és hogy a rossznyelvek szerint a bebalzsamozott testek nagy része szinte már műanyag.

Később folytatódik az elfelejtett újságírók kísértetjárása, hiszen Bernáth László - az Esti Hírlap egykori főszerkesztő-helyettese - elmeséli azt a különös anekdotát, hogy Robert Maxwell, a vastag szemöldökű sajtómilliárdos egy fogadáson pussycat-nek nevezte az újság egyik divatosan borostás munkatársát. Csupa kincs ez a lap, bár ki tudja, hogy egy nálunk hevesebb vérmérsékletű olvasó hogyan reagál Regös István Attila gyengeelméjűekhez írott levelére, ami a következőképpen kezdődik: Gondolkodni a múlton... Ezt gyakran teszem. A pillanat, amint kimondom, már el is illan a valóságban. Fejemben mégis tovább él, egyfajta virtuális, álomszerű kép formájában.

Van még színházi blokk, ami furcsa módon nem a Regös család egyik darabjáról szól. A báli tudósítás - a Siófokon rendezett, három megyére szóló Régióbálról - viszont már részben róluk, csakúgy, mint a 12 kolumnás címlapsztori Rost Andreáról, benne csoportképpel az énekesnőbe karoló Regös Istvánnal, Regös István Attilával és Regös Gáborral. Egy kiragadott és szövegösszefüggésétől megfosztott idézet:
R.I: Mi kell ahhoz, hogy valaki világhírű legyen? Andrea kislányos, huncut mosollyal néz rám, mint aki találgatja, hogy milyen utcába akarom behúzni. Elgondolkozik, és megtalálja a választ.
R.A.: - A világhír elérése egyszerre könnyű és egyszerre rendkívül nehéz.

Aztán kis kulturális hírek, Latabár-cikk, egy kirohanás a laptulajdonostól Juhász Ferenc honvédelmi miniszter védelmében - Érdekes, milyen nagy csend lett egyszeriben. Mindig így van, ha a kormány betartja a menetrendet, és pontosan teljesíti az ígéretét - Sorstalanság, kihaló férfiak, riport a füredi szívkórházból, ilyesmik.

A végén már csak egy - annál ütősebb rovatra - kaptuk fel a fejünket. Ki más, mint Regös István Attila válogatott nagyon mérsékelten vicces úgynevezett funpiceket, vagyis tréfás fényképeket, a Nagy Világhálóról, majd saját kommentárjaival látta el azokat. R.I.A. korunk egyik legnagyobb viccmestere, miatta már megéri venni a lapot. A vízesésben ülve zuhanyozó elefánt képe alá például ezt írta: Szép az élet hejhó, Dumbo vagyok, nem pejló!, a szfinxszel látszatra csókolózó japán turistanő fotója alá meg azt, hogy Ezfin(x)om volt.

Trendet gyanítunk tehát, a bizarr PR-magazinok virágzását. Ha Önök jól akarnak mulatni, vásárolják a C-tévék nyomtatott testvéreit, vagy járjanak többet nőgyógyászhoz.