Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
a felgöngyölödött ármány olyasféle, mint a Duplo bébilegóból épített dolgok |
Mindenekelőtt szögezzünk le két dolgot, akár azzal a Berettával, ha más nincs kéznél. Az egyik: ez egy tévésorozat, amely ha moziban futna, túszejtésre és golyóstollas ámokfutásokra kényszerítené a filmkritikusok derék hadát; sőt, ez már meg is történt egyszer - de erről később. A másik: ez egy tévésorozat, amelyet ekként kell a mikroszkóp alá helyezni, és amelynek rövid távon csupán annyi a feladata, hogy több nézőt érdekeljen, mint a VHS-korszakból az RTL Klub nyakán maradt amerikai blődli, a Rendőrakadémia. (Szerda mostantól rendőrnap tehát.) Mellékcélja lehet esetleg, hogy jobb, finomabb, omlósabb legyen, mint a kínos emlékű, zavarodott cselekményű Első generáció.
A Rendőrsztori mindössze néhány karakterre és pár tucat alig-középszerű mellékszereplőre épül. Nyilvánvalóan a film költségvetése akadályozza meg, hogy Cserhalmi György árnyéka is látsszon halványan a háttérben, ez azonban nem feltétlenül baj - a kriminek gyakran megárt, ha túl sok erős egyéniség vonul fel benne. Ismétlem: nem moziban vagyunk, a tévénéző már csak olyan, hogy beszélget, keménytojást hámoz vagy cigarettát teker ahelyett, hogy nézne mereven előre, és buzgón desifrírozna. Gyaníthatóan ugyanezért törekedtek az alkotók a bűnügy szövevényességének mérséklésére, ha ez érthető így. Ha nem: a Rendőrsztori első részében felgöngyölödött ármány olyasféle, mint a Duplo bébilegóból épített dolgok. Egyértelmű, derékszögű kanyarok, biztonságos, könnyen összeilleszthető kapcsolóelemek - és törhetetlen, lekerekített alkatrészek.
A Linda óta nagyot változott a világ. Itt már euróban mérik a váltságdíjat, a Teve utcai rendőrpalota szolgál vágóképként, s a rendőrségen Mátrix-plakát ékíti a falat. Elhagyták a főállású mulatságosként szerepeltetett figurákat, mint Szerednyei Béla volt anno; a gegeket elintézik a többfunkciós színészek - ami szintén nem baj, kinőttünk már az egyarcúak korából.
Arról mindenképpen meg kell emlékeznünk, hogyan keletkezett ez a televíziós tereptárgy. A Rendőrsztori készítői korábban az Európa Expressz című mozifilmmel hívták fel magukra a nemkívánatos figyelmet, ám ellentétben azokkal a filmesekkel, akik a sokadik bukás után sem hajtogatják össze a szélesvásznat lesütött szemmel, Horváth Csaba rendező megkereste a teremtményének megfelelő életteret, és a tévésorozatban találta meg. Ezért készült el - 2000-ben! - a Rendőrsztori, hogy aztán két évet érlelődjön dobozban. A megújulás címén minél több műsort tolólappal a piacra terítő tv2 pedig most vette elő. Az Európa Expressz figurái így folytathatják hazai gyártmányú hőstetteiket, kisszerű, egyszerű, közhelyes anekdotáikat. És épp erre van szükség, hogy ne torpanjunk meg bambán az Unió küszöbén, ha megkérdezik tőlünk, hogy ityeg a magyar krimi. Ityeg.