Könnyű testi sértés

2002.09.26. 03:22
Illene - úgymond ugyebár - ügyelni arra, hogy a média-mintavétel során alaposan körbehadonásszunk a pipettával, s ne folyton egyazon adó termékein keressük az öntőcsapokat, a rajta felejtett-hagyott sorját. Igen ám, csakhogy most éppen a tv2 az, amely nagy csomó új műsorral lepte meg a rettegve tisztelt közönséget, s ezek egyenkénti elemzése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük, mit is ért korunkban egy nagy kereskedelmi tévé a megújuláson. A televíziózás haladási iránya ugyanis - az üzlet természeténél fogva - érzékeny mutatója annak, mi a magyar most, vagy legalábbis hogy minek nézik. Persze a kereskedelmi tévé nem jelenítheti meg a kiemelkedő, ezer évre előremutató, ám kevesekhez szóló művészetet; csak azt tudja megmutatni, mi az, amire sokan vágynak. A szórakoztató tévé az aranytojást tojó középutat keresi a nagyszerű és a közönséges között, szüksége van mindkettőre: minőségre, hogy általa különbnek látsszon riválisainál (és megnyerjen egyes előkelősködő hirdetőket), s tömeges fogyaszthatóságra, hogy a reklámokat célba juttassa.

a felgöngyölödött ármány olyasféle, mint a Duplo bébilegóból épített dolgok
Ütközésig toljuk a teletöltött tárat hűséges Berettánkba, és e teologikus motyogás után ereszkedjünk - drótkötélen! - a magyar tévékrimi sűrűjébe, majd később a Rendősztori című sorozat debütáló epizódjába.

Mindenekelőtt szögezzünk le két dolgot, akár azzal a Berettával, ha más nincs kéznél. Az egyik: ez egy tévésorozat, amely ha moziban futna, túszejtésre és golyóstollas ámokfutásokra kényszerítené a filmkritikusok derék hadát; sőt, ez már meg is történt egyszer - de erről később. A másik: ez egy tévésorozat, amelyet ekként kell a mikroszkóp alá helyezni, és amelynek rövid távon csupán annyi a feladata, hogy több nézőt érdekeljen, mint a VHS-korszakból az RTL Klub nyakán maradt amerikai blődli, a Rendőrakadémia. (Szerda mostantól rendőrnap tehát.) Mellékcélja lehet esetleg, hogy jobb, finomabb, omlósabb legyen, mint a kínos emlékű, zavarodott cselekményű Első generáció.

A Rendőrsztori mindössze néhány karakterre és pár tucat alig-középszerű mellékszereplőre épül. Nyilvánvalóan a film költségvetése akadályozza meg, hogy Cserhalmi György árnyéka is látsszon halványan a háttérben, ez azonban nem feltétlenül baj - a kriminek gyakran megárt, ha túl sok erős egyéniség vonul fel benne. Ismétlem: nem moziban vagyunk, a tévénéző már csak olyan, hogy beszélget, keménytojást hámoz vagy cigarettát teker ahelyett, hogy nézne mereven előre, és buzgón desifrírozna. Gyaníthatóan ugyanezért törekedtek az alkotók a bűnügy szövevényességének mérséklésére, ha ez érthető így. Ha nem: a Rendőrsztori első részében felgöngyölödött ármány olyasféle, mint a Duplo bébilegóból épített dolgok. Egyértelmű, derékszögű kanyarok, biztonságos, könnyen összeilleszthető kapcsolóelemek - és törhetetlen, lekerekített alkatrészek.

Ilyen Duplo-alkatrész az a néhány zsánerfigura, aki egyáltalán színészként jelenik meg. A rámenős, ám utólagosan érzelmi élettel is felszerelt macsót igen kiválóan alakító Rékasi Károly, aki legutóbb a Barátok közt Bartha Zsoltjaként jeleskedett ugyanebben a szerepben; a "joviális rendőrfőnök" témát óvatosan bontogató, a könnyed modorosságtól soha vissza nem riadó Szilágyi Tibor; valamint a Jakupcsek-emlékfrizurát büszkén hordozó Xantus Barbara.

A Linda óta nagyot változott a világ. Itt már euróban mérik a váltságdíjat, a Teve utcai rendőrpalota szolgál vágóképként, s a rendőrségen Mátrix-plakát ékíti a falat. Elhagyták a főállású mulatságosként szerepeltetett figurákat, mint Szerednyei Béla volt anno; a gegeket elintézik a többfunkciós színészek - ami szintén nem baj, kinőttünk már az egyarcúak korából.

Arról mindenképpen meg kell emlékeznünk, hogyan keletkezett ez a televíziós tereptárgy. A Rendőrsztori készítői korábban az Európa Expressz című mozifilmmel hívták fel magukra a nemkívánatos figyelmet, ám ellentétben azokkal a filmesekkel, akik a sokadik bukás után sem hajtogatják össze a szélesvásznat lesütött szemmel, Horváth Csaba rendező megkereste a teremtményének megfelelő életteret, és a tévésorozatban találta meg. Ezért készült el - 2000-ben! - a Rendőrsztori, hogy aztán két évet érlelődjön dobozban. A megújulás címén minél több műsort tolólappal a piacra terítő tv2 pedig most vette elő. Az Európa Expressz figurái így folytathatják hazai gyártmányú hőstetteiket, kisszerű, egyszerű, közhelyes anekdotáikat. És épp erre van szükség, hogy ne torpanjunk meg bambán az Unió küszöbén, ha megkérdezik tőlünk, hogy ityeg a magyar krimi. Ityeg.