Cigányúton

A leplezetlenül rasszista tévéműsorokat régóta nélkülöznie kellett az erre fogékony magyar közönségnek: utoljára az Antall-Horthy-rendszer végnapjaiban, a Parabolában lehetett kaftános-kalapos zsidókat látni, a Stürmer című náci vicclap halhatatlan ábrázolásmódjában. A tv2 Bazi nagy roma lagzi című produkciója végre betömi a nagy büdös piaci rést: vasárnap este, főműsoridőben láthattuk - rossz esetben milliókkal együtt -, hogyan lopnak, hazudnak, üzekednek és köpködnek a cigányok. Pontosabban azt, hogyan hazudik és köpköd néhány különösen rossz humorú és ízlésű álcigány, akik amúgy Irigy Hónaljmirigy néven, eredeti szerepükben is bemutatták már ugyanezt.

A címbe viszont romát írunk, állítólag úgy illik Európában.

A mintegy háromnegyed órás műsort elég a legkiemelkedőbb poénokban összefoglalni. Megy például két cigányember az utca közepén. Tartozékaik: zsák a háton, a zsákban lopott kereszt, a kézben lopott gyertyatartó. Azt a Dopeman-számot éneklik, amelynek refrénje szerint "megyünk lopni, megyünk lopni". A cigány tehát lop. Másik cigányember az ágyán táncol, felirat: "Találj egy kifogást, és ne menj melózni". A cigány tehát nem dolgozik. Vannak jómódú cigányok is, ezek nagyobb bűnügyekből gazdagodtak meg, és külön szolgát tartanak arra célra, hogy annak a markába köpjenek. Vannak továbbá talpraesett cigányok; ezek pillangókéssel nyitják ki a templomi perselyt, és lefizetik a papot. Lakodalomban a cigány olyan vicceket mesél, amelyek már boldogult Tisza István korában is rozsdásak voltak - a cigánynak tehát nincs humora, mert buta.

Ismét egy kritikán aluli műsor a tv2-n - szóra sem volna érdemes emiatt, ócska viccek, rég lejárt hitelű szereplők már nem számítanak eseménynek. A nyílt és ostoba rasszizmus viszont, ha egy országos televízióban jelenik meg 2003-ban, na az már valami. Még a nem különösebben kifinomult magyar antiszemiták is legalább egy mandínert iktatnak a büdöszsidózás és a publikum közé: kurzív betűk, sunyi célzások, gyáva kerülőutak, történelmi csomagolás. Cigányozni ellenben, úgy tűnik, lehet vidáman, őszintén, ordítva-toporzékolva.

(Igazából a saját kenyeremet is féltem ettől a trendtől, mert ha ez lesz a standard, akkor nem lesz igény ilyen hosszú és kacskaringós kritikákra, elég, ha valaki leírja félkövérrel, hogy fasiszta mocsok igénytelen tévékettő.)

Csak azt nem értem, hogyan jött létre ez a dolog. Odáig megvan, hogy elmegyünk az illetékeshez (műsorigazgató? elnök? politikai tiszt?), és tálaljuk neki az ötletet: tréfás műsort készítenénk a cigányokról. Rendben van, mondja erre az illetékes, úgyis olyan sokan szeretik Öcsit a Big Brotherben.

De mi éppenséggel a hazug, bűnöző, züllött-alkoholista-tolvaj cigányokat ábrázolnánk oly módon, hogy parókában és mások által cigányosnak mondott ruhában bűncselekményeket imitálunk.

- Az még jobb - mondja erre ő - sokan utálnak minket, amiért beengedtük a Big Brotherbe azt a büdös cigányt. - Ideje megmutatnunk az igazi arcukat: a hazug, bűnöző, gyáva, züllött-alkoholista-tolvaj cigányt. Csináljuk meg. A címbe viszont romát írunk, állítólag úgy illik Európában.

az olcsó poén csábítása a szórakoztató média világában a gravitációnak felel meg

Igen: az a legérthetetlenebb, hogy ez az egész azután került adásba, hogy a Naplóban a Big Brother cigány játékosa volt a főfogás, az a fiatalember, akinek bekasztingolása a kisebbségek elfogadása iránt folytatott nemes és jótékony célú manipulációsorozat relatív csúcspontja volt. Ugyanaz az adó, sőt ugyanaz a műsorgyártó (Interaktív) egyik kezével magához öleli a vén cigányt, a másikkal pedig teletömi szegénynek a száját szotyival, pajszert nyom a markába, és rendőrért integet. De mire gondol közben a fejével?

Próbáljuk mégis megfejteni, mi történt. Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs a minimumot nem ismerő, arcátlan lustaság, a protekciós diák közönye. Majdnem biztos, hogy nem pár fajgyűlölő fejezte ki indulatait a Bazi nagy roma lagziban; mégpedig azért, mert ennek az önkifejezéshez, illetve az indulathoz láthatóan semmi köze sem volt. A legvalószínűbb hatás az olcsó poén csábítása, ami a szórakoztató média világában a gravitációnak felel meg: mindig, mindenhol jelen van, és a legyőzéséhez erőkifejtés szükséges. Ha nincs meg a kellő erő, akkor marad a padlószint, aztán remélhetően jön a felmosórongy és benne a halálosztó hipó. És még az is hagyján, hogy ilyenkor mégis adásba kerül a már elkészült ócskaság - kármérséklés végett -, de amikor fél szemmel is látszik, hogy a produkció leadása tovább növeli a veszteséget, akkor legyen annyi bátorság valahol a hierarchiában, hogy a jó hírük helyett a gyártási költséget dobják ki az ablakon. Ha meg már megtörtént a baj, akkor legalább illene urbi et orbi bocsánatot kérni. Okulásul: Friderikusz Sándor egy ízben tolószékben hajtatott a színpadra - a következő adásban lesütött szemmel követte meg azokat, akiket ezzel esetleg megbántott. (Ma már Friderikusz sem ilyen szégyenlős, de az más lapra tartozik.)

Ha én ORTT lennék, ezért a vasárnap estéért negyvenöt perc elsötétítést szabnék ki a tv2-re. Aztán gondolnék egyet, és áthúznám az egészet: ez maga volt az elsötétülés, a tv2 már megbüntette magát.