'Életem legjobb sztorija'

Julian Rubinstein: Fogalmam sincs, hogy haladnak az eladások, túl korai lenne megmondani. Ha találgatni akarok, egyedül az Amazon.com népszerűségi listájára támaszkodhatok, ami persze nem az egész országra vonatkozó hiteles adat, de mégis jelzi valamennyire, hogy az emberek elkezdték-e venni a könyvet. A megjelent kritikák is segítenek persze és a következő néhány héten még több írásra számíthatunk a témában.

Mit gondol, miért kapták fel Ambrus Attila történetét Amerikában? Lehet, hogy egy új legenda, az amerikai Viszkis-kultusz születésének lehetünk tanúi?

JR: Azt hiszem, mindenki szereti a kisemberek, a hátránnyal indulók történeteit és számomra Ambrus Attila ezt az embertípust testesíti meg. Emellett rendkívül színes egyéniség, egy kalandos sorsú tolvaj és ez megint csak egy olyan archetípus, amely a világtörténelem során rengetegszer elismerésre és rokonszenvre talált. De ami a leginkább megfogott a Viszkis történetében, az a sztori hallatlan eredetisége volt. Hemzsegnek benne az elképesztő karakterek, hihetetlen vicces figurák és mégis, rettentő szomorúak is egyben. A tragikum és a komikum különös elegye, ugyanakkor hiteles kortörténeti dokumentum.

Julian Rubinstein

Nem tudom, mi lesz majd a magyarok reakciója a könyvemre, de az biztos, hogy meglepődnek, mennyi újdonságot fognak olvasni az esetről. Minden fellelhető anyagot átnéztem és sok minden kimaradt, amiről én említést teszek.

Hogy amerikai Viszkis-kultusz születne? Ki tudja. Néhányan, akik elolvasták a könyvet, azt tanácsolták, nyomassak Viszkis-pólókat, mint a magyarok annak idején, amikor Attila megszökött a börtönből. Ennyire magával ragadta őket a sztori. A "Whiskey Robber" koktélokat is árulják már egy-két New York-i bárban. Kiderül, meddig tart majd az új őrület - lehet, hogy csak a könyv megjelenését megelőző kampánynak köszönhető és nem lesz hosszú életű.

Küldött Ambrusnak tiszteletpéldányt? Ha igen, mit szólt hozzá? Mutatott neki annak idején fejezeteket a készülő műből?

JR: Igen, adtam neki egy példányt, úgy három héttel ezelőtt, amikor utoljára találkoztunk Magyarországon, a börtönben. Nem tud olyan jól angolul, bár egyre jobban beszél, tanul szorgalmasan. Három hete a tolmácsom segítségével felolvastam neki egy-két amerikai könyvkritikát és elégedettnek tűnt. Soha nem mutattam neki részeket a készülő anyagból. Ez az amerikai újságírói etika megsértése lett volna, úgyhogy szóba se jött.

Ön mit gondol Ambrus Attiláról? Bűnözőnek tartja vagy magyar népi hősnek?

JR: Ambrus Attila egyértelműen bűnöző. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezt ő is beismerte. Szó szerint ezt mondta: "Bűnöző vagyok, ízig-vérig bűnöző." Már akkor bevallott mindent, amikor még nem tudták volna a rablások nagy részét rábizonyítani.

Azt hiszem a 'népi hős' helyett a 'népmesei hős' elnevezés illik rá. Számomra Attila maga a megtestesült népmese-hős. Érdekes volt látni, mennyire különböző reakciókat váltott ki az emberekből Magyarországon. Voltak, akik egyszerűen nem értették, minek akarok írni róla, hogy hol itt a sztori.

Pedig ez volt életem legjobb sztorija, amit valaha is hallottam. Még ma is az. Egyszerű történet és mégis. Nem arra a történetre gondolok, ami végül a magyar médiában megjelent Ambrus Attiláról, hanem azoknak az embereknek a története, akikkel az anyaggyűjtés során találkoztam: Attila, a hokistársai, a rablási ügyekkel foglalkozó osztály akkori parancsnoka, Varjú Lajos és a többi nyomozó vagy Juszt László, a tévés. A könyv elején egy oldalon felsorolom a fontosabb szereplőket, hogy az olvasók könnyebben követhessék az eseményeket.

Ambrus Attila hihetetlen életet élt. A rendőrség nagyszabású hajszát folytatott elene, míg az emberek a nevével díszített pólókat hordták, a kabarékban róla viccelődtek és egy időben a magyar lakosság nyolcvan százaléka neki szurkolt. Ennek ellenére nem akarom, hogy bárki azt gondolja, hogy a könyvemben Attila pártját fogom vagy helyeslem a bankrablásait. Nem. Egyszerűen elmesélem a történetét.

Milyen ember a Viszkis?

Ambrus Attila a bíróságon

JR: Be kell, hogy valljam, a szívemhez nőtt. Mindenekelőtt tudnia kell, hogy egy különlegesen értelmes emberről van szó. Nem erőszakos, nem gonosz, erről meg vagyok győződve. Követett el hibákat, hozott rossz döntéseket, de ezt ma már ő is tudja. Nehéz gyerekkora volt, nehéz fiatalsága. Mindenféle munkát elvállalt; volt sírásó, festett templomot, és vezette a Rollbát, a jégcsiszoló autót, amivel megtisztítják a pályát a hokimeccsek előtt.

Azt hiszem, két oka volt annak, hogy a magyar közvélemény végül ellene fordult. Az egyik, hogy a rendőrség azt a téves információt terjesztette róla, hogy emberekre próbált lőni a támadások során. Két, egymástól független bíróság sem talált erre bizonyítékot.

A másik ok, hogy Magyar György, aki akkoriban Ambrus védőügyvédje volt, úgy kezelte őt, mintha valamiféle árucikk lett volna. Az emberek beleuntak ebbe a típusú sztárolásba. Ez nem az igazi Ambrus Attila műve volt, nem ő intézte így a dolgokat. De akkor nem volt módja arra, hogy saját maga nevében beszéljen.

Állítólag már készül a regény magyar fordítása, sőt, a Miramax is érdeklődik a sztori iránt. Lehet, hogy megfilmesítik a Viszkis Rabló balladáját. Tud ezekről a tervekről?

JR: A filmről semmit nem tudok, engem még nem keresett meg senki ilyen tervekkel. Ami a magyar fordítást illeti, volt róla szó és van magyar kiadó, akiket érdekel a könyv, de nem tudom, hogy állnak a megbeszélések.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!