Öngyilkosság helyett

Ha az ember a média figyelésével teszi magát hasznossá, nem kerülheti el az óévbúcsúztató műsorszerkezetek vizsgálatát sem; olyan kötelező gyakorlat ez, mint politikusoknál az ötvenhatos filippika. Szerencse a balszerencsében, hogy az elektronika segítségével elodázható a szenvedés: a csatornák közé eresztett videómagnó hűséges szondaként begyűjti a sivár holdkőzetet, és elég másnap nekilátni az elemzésnek. Igaz, már a műsorújságból is rájöhetünk, hogy a tévével szilveszterezés legfeljebb az öngyilkosság helyett ajánlható jó szívvel, de azért csak szaladjunk végig a 2002-t köszöntő terítéken.

Minden csatorna ünnepi alsóneműbe öltözve köszöntötte az újévet. Színes biszbasz a logón, negédes mosoly és ostoba viccek a híradókban. Erre a miliőre épül a holdudvartartásból toborzott emberi erőforrások szorzata, vagyis az illető adó saját, csaknálunk-csakönöknek bulija.

Királyi egyes

A közszolgálati televízió nem vágyott se nézettségre, se presztízsre, ezért aztán megfontoltan, előre tönkretette az egész műsorát azzal, hogy a komposztokádék-gyártásra specializált Szféra TV produkciós irodára bízta a mulatságot. (Hm. Az okádék a Word szerint csúnya szó. Bazmeg.) Míg a Bruhaháért még kárhoztatható volt ez a társaság, a mostani eredmény már a döntéshozók lelkiismeretét terheli; ugyanazokét, akik a Bruhahát megszüntették.

Kató néni

Mert mi is történt az m1 szilveszteri műsorában? Például: Vissy Károly és H. Bóna Márta meteorológusok - egyéb m1-figurák mellett - betyárnak öltözve, cigányzenére énekelnek. Papp Endre híreket olvas fel, ahol a poénforrás az, hogy kormány helyett bormány, minimálbér helyett minimálbor szerepel. Komikusként Ihos Józsefet, szegény nyomorult, véletlenül foglalkoztatott Kató nénit láthatjuk, akit már a Pethő Intézetbe sem hívnak műsort csinálni - de a királyi tévébe igen. Még szánalmasnak sem nevezhető; mert azt a minősítést a Csíííz-féle műsorok már kiérdemelték, márpedig ez a fajta kabaré nem is nevezhető műsornak. Szerkesztve nincsen, egymásra hajigált resztli, törmeléknugát az egész. Talán elment volna valamikor év közben, szombat este, 1969-ben, amikor még az is örömet okozott a művelődési házban, ha jutott áram a tévébe.

Nem érdemelne ennyi szót amúgy a közszolgálati adó szerencsétlenkedése, hiszen dilettáns műsort bőven találni másutt is (Anettka sem pihent ám az év utolsó napján) - ha nem volna a világ elé tárt, tetten érhető példája annak, hogyan folyik szanaszéjjel a pénz egy állami intézményben, hogyan aláznak meg hozzá nem értő döntnökök másra szerződött szakembereket és hogyan csókolnak pénztárcán semmihez sem értő, bármire elszerződő haknistákat.

Nevessünk, dáridózzunk, buzizzunk együtt

A nagy kereskedelmi tévékből természetesen más jellegű mintákat hozott a szonda. Az RTL Klub viszonylag távolságtartóan egy Leslie Nielsen-filmet iktatott a főműsoridőbe, megfosztva ezzel csemegéjétől a magyar termékre áhítozó kritikust. (Persze volt ott Gálvölgyi is meg Heti Hetes, de ők most kimaradnak a feleltetésből.) Nem így a tv2, amely szigorú falanxba rendezte katonáit, és az öt éve megbízhatóan termelő Lajcsira, valamint az újabban beszerzett Irigy Hónaljmirigyre alapozta az estet. Arra nincs lehetőség, hogy a műsorfolyam minden alkatrészét külön mérlegre tegyük, de azért találunk különös figyelemre méltó produkciókat. Itt van mindjárt Sas József és a kőkori humorral Sas-tapsnak keresztelt kabaréja, egyenesen a Mikroszkóp Színpadról. Igen, van még ilyen, mert a rendszerváltás alkalmával elfelejtették bezárni. Itt adják elő azokat a herélt humorú, takaréklángon előfőzött esztrádokat, amelyeket "régi jó kabaré" megnevezéssel szokás emlegetni. Igazából a műsor olyan, mint egy pincéből előásott szovjet halkonzerv: változatlanul őrizte meg minőségét, viszont már eleve rossz volt. Annak idején a felszínen tartotta, hogy nemigen volt más - és tulajdonképp ma se nagyon van jobb kabaré, legfeljebb szórakoztatóbb programok. Mindenesetre az előforduló poénok jó háromnegyede elsajátítható régi viccgyűjteményekből, és még jobban is ütnek, ha nem kell hozzá harmadvonalbeli színészecskék megélhetési gondoktól torzult arcát figyelni.

Ez a mostani előadás amúgy elsősorban cigányozásra és buzizásra épülő népszínművek gyűjteménye volt; kis straszburg ("már csak burgnak hívják, mert a cigányok ellopták a strasszt"), egy meleg fodrászinas, és a Józsitól megszokott kedélyes áriák. Meglehetősen zavaros mondanivaló kavaroghatott kedves ősz bohócfejében, volt az egész cigánycsúfolónak valami toleráns felhangja, de hát esztéta legyen a talpán, aki ebből kimazsolázza, hogy mi is a végeredmény. Valami olyasmi, hogy a cigányok lopnak, de a képviselők még többet.

Hussanjunk tovább! A szilveszteri Dáridót elemezni nem érdemes, merthogy pont olyan, mint a többi, csak tovább tart és hangosabban kiabálnak benne. Azazhogy mégis volt egy vérfagyasztó epizódja: megtudhattuk, mi történik az emberrel, ha kirúgják a Pannon Rádióból. Besorozzák a Dáridóba, úgy ám, szegény Nagy Ferót. Cilinderben és harlekinzakóban Karel Gott-dalt énekel, bizony. Mintha magára gyújtotta volna a garázst, epileptikus mozdulatokkal hessegeti a szégyen lángjait. Ez már nem vicces, maga Ceaucescu is megsajnálta volna, tán még oda is ajándékozza neki mondjuk Kolozsvárt, ha látja ezt a szomorú agóniát.

Egy fura bonbon készült még erre az alkalomra: míg az m1 és az RTL Klub a köztársasági elnök újévi beszédét adta közre az éjfél utáni első percekben, a tv2-n Pintér Dezső, a csatorna elnöke mondta el saját versét, amelyben 2002-höz fohászkodik. Jövőre talán olajfestményen ábrázolja az elesetteket szőrös puttonyába gyűjtő, tojásszenet osztogató új esztendőt - csak ha annyira patetikus lesz, mint most volt, akkor tíz perc alatt nem ér végig rajta a kamera.

"Akkor mit nézzek?"

Oké. Ha az embernek annyira nincs se kutyája, se macskája, társasjátéka, römikártyája vagy keresztrejtvénye, hogy tévét akar nézni, akkor a legjobban teszi, ha olyan adót választ, ahol nem szilveszteri műsor megy. Karácsonyra még inkább vonatkozik ez: aki egyedül karácsonyozik, az egyáltalán nem akar nyolcpercenként mantrákat hallgatni a szeretetről, a családról meg az ajándékozásról. Ha már tévézünk e jeles napokon, akkor ugye máris kizárjuk magunkat a társadalmi eseményként működő ünnepből. És ha nincs kivel ünnepelni, vagy nem találjuk fontosnak a murit, akkor legyen hermetikus az elzárkózás.

A Spektrum, a Discovery, a Nickelodeon és a többi tematikus adó megkímélte nézőit a görcsös ünnepkedéstől: itt nem volt "különleges szilveszteri meglepetés", nem gyűjtötték kakofón kórusba az oroszlánt meg a borjút, nem akartak két dimenzióban jobb szórakozást nyújtani a való világnál. De még ezek helyett is tessék jövőre a fal felé fordítani a tévét, és csak másnap nézni bele újra, hogy megtudjuk, hány kamaszlány kötött ki a detoxban, és összesen hány gyermekujjat amputáltak petárdabaleset miatt. Merthogy a boldog új év, az mindig így kezdődik.