Második generáció

Elkerülhetetlen és természetes, hogy a Barátok közt példátlan sikere új vállalkozást fialjon, hogy új frontot nyisson a harcedzett kollektíva. Ez a szükségszerűség szülte a Szeress mostot, amely a Barátok közt példája nyomán most legalább egy évet kap, hogy beérjen, és hasonlóan piacképes gyümölcsöt hozzon.

De mielőtt beérne, vissza kéne vágni tövig.

ezek az arisztokrata-mesék magyar koordinátarendszerbe helyezve végtelen ellenszenvet váltanak ki

Volt egyszer egy - szintén heti - sorozat, Első generáció volt a címe. Úgynevezett aranyifjak motorcsónakoztak fel-alá a Dunán, és súlyos befektetési gondok emésztették csipkés lelküket. Egytől egyig olyan figurák szerepeltek benne, amelyekre azt szokás mondani: ilyen ember nincs, vagy ha van, akkor ne legyen. Meg is bukott az Első generáció azonmód, igaz, ebben az is szerepet játszott, hogy az istenért sem bírták vízszintesbe állítani a kamerát.

A Szeress most konzervatívabban, sőt tévéműsorhoz képest szokatlanul jól filmezett jeleneteiben körülbelül ugyanezek a felső ezrek köszönnek vissza. Ezért nem elég csak permetezni-metszegetni az ültetvényt, ezért kell elölről kezdeni. De legalábbis felhígítani olyan szereplőkkel, akikel együtt is tud érezni a középosztálybeli célközönség. A mostani szereplőktől ugyanis mind a szocialista erkölcs, mind az amerikáner világkép ökölbe szorul, és a néző ezzel az ököllel kapcsol át, mint a kalapácsos ember. Nem lehet a népet büntetlenül ingerelni, elvtársak. Nem lehet vasárnap este olyan életképekkel sokkolni, amelyben a feleség felháborodottan nyavalyog, amiért csak a Balatonra mehet egész nyárra, és nem a Riviérára. Meg azzal sem, hogy egy tizenéves bakfis csak úgy egyezik bele a balatoni nyárba - szintén a Riviéra helyett -, ha kap mellé egy jó nagy autót.

úgy hatnak a gyakornokok, mintha véletlenül bent maradtak volna, miután helyükre tolták a díszleteket

No de miért nem, kérdezi joggal a barikád másik oldaláról reklámszpotokkal tüzelő kollega. Hiszen a - valaha - igen népszerű dél-amerikai szappanoperák sem állnak másból, mint unatkozó ültetvényesfeleségek fülledt kalandjairól, és a Dallas főszerepeiben sem csirkegyári munkásokat ismertünk meg. De azok a történetek egy messzi-messzi galaxisban játszódtak; olyan távol tőlünk, mint a királydrámák. Ám ezek a "Gazdagok és szépek"-típusú arisztokrata-mesék magyar koordinátarendszerbe helyezve hirtelen végtelen ellenszenvet váltanak ki, és nem csupán azokból, akiknek Trabira sem telik, hanem majdnem mindenkiből. Ez a magyar luxusvilág, ez a fikciós rongyrázás olyan gyomorforgató, hogy akár Szabadi Béla is szerepelhetne benne, akkor se lenne kellemetlenebb élmény.

Itt az számít csóró gyereknek, akinek csak egy vacak vitorlása van a Balatonon; ki is tolnak vele jól, mert ki kell fizetnie a kikötőbérletet, pedig szegény minden pénzét a hajóra költi. Szívszorító. Az egyetlen életszagú figura nem is élet-, hanem alkoholszagú, alkoholista lévén - de ezt legalább ismerjük, egy alkoholista, az egy kapcsolódási pont, olyat mindenki talál a közelében.

Ehhez képest csekélység, hogy ebből a gárdából a világ legnagyszerűbb rendezője sem hozna ki többet, a valódi színészek mellett úgy hatnak a gyakornokok, mintha véletlenül bent maradtak volna a képben, miután helyükre tolták a díszleteket. Elvégre a legendás Szomszédok Ábel Anitája még ma is közröhej tárgya; egy teleregénytől nem várunk lenyűgöző színészi játékot. Amatőrökkel, esetlen színjátszószakkörös növendékekkel indult a Barátok közt is, mégis az lett, ami. Nem kapjuk már fel a fejünket értelmetlen szavakra, példásan értelemzavaró hangsúlyozásra, valóságshow-sztárokhoz képest is kínos arcjátékra. Az ilyen műsort a történet élteti, az, hogy aggódunk a skizofrén Berényi Katáért és a pajzsmirigyrákos Hoffer apukáért.

ne az egyetlen probléma legyen a szerelem, hanem egy a sok közül

De ilyen ficsúrokért és gondterhelt milliomosokért nem szokás aggódni ebben az országban. Dögöljön meg az ilyen. Lehetőleg máma még.

Mindaz a know-how - magyarul hogyantudás -, ami eddig összegyűlt a Grundynál, érezhetően benne van az új sorozatban is - de mindhiába, ha nincsenek bejáratok a virtuális világba, ha nincs lehetőség arra, hogy kétmillió néző azonosulhasson valamelyik szereplővel, vagy legalábbis úgy érezhesse, ismeri őket. Ez a sztori ebben az országban egy havi tízezer forinttal előfizethető zártláncú rendszeren élne meg.

Az RTL Klub most türelmes lesz. Egy év alatt rengeteg minden történhet, egész családok költözhetnek vidékre, külföldre, vagy gázolhatja el őket három kötelékben haladó locsolókocsi - bár ezek a karakterek nem járnak gyalog, úgyhogy inkább közös helikopterbaleset lesz a megoldás. Akárhogy is, de be kell ide vezetni két-három normális középosztálybeli életteret, csuklósbuszt, csécsi szalonnát, biciklit; hogy ne az egyetlen probléma legyen a szerelem, hanem egy a sok közül, ahogy normális embereknél szokás.

Vagy exportálni kell az egészet Dél-Amerikába, hadd ámuljon a kolumbiai pórnép azon, hogyan élnek ezek a magyarok.