Ocsúdjunk fel a szilveszteri műsorokból

Tv2

Mivel az RTL idén inkább a nemzetközi trendet követve nem készített semmiféle ünnepi gálaműsort, hanem zs kategóriás filmekkel letudta a kötelezőt, a Tv2 akár ki is használhatta volna december 31-ét, és olyan műsort is összeállíthatott volna, amitől az ember nem akarja betörni a karácsonyra vett plazma bazi nagy képernyőjét a szintén ajándékba kapott, gipszből készült Tutankhamon-fejjel. De nem, a kettes számú kertévé megelégedett a szokásos műsorokkal, leselejtezett „nevettetőkkel” és a csatorna új sztárjával, Joshival.

Az esti programot egy Joshi Barat-szívatós műsor vezette fel, amiben egy igen régi és egyszerű, de ettől még persze szórakoztató műsorelemet nyújtottak el egy órára: akasztották a hóhért, azaz a műsorvezetőt. Joshi Barat hétköznap délutánonként kábítja a jónépet amolyan Maunikába öltött Balázsként, meghintve némi emberiességgel meg egy vicces akcentussal, de ettől mi még nem felejtettük el neki, hogy annak idején főállásban jósolt meg kuruzsolt. Szóval a csinosra vágott szakáll és a vicces indiai mondások mögött egy kókler lapul.

A szilveszteri különkiadásban kaptunk egy bónuszműsort, amiben a vendégek nem valós problémákat elővezető szerencsétlenek, hanem ún. beépített emberek voltak, akik azért csinálták a fesztivált, hogy zavarba hozzák a műsorvezetőt. Ha mindez nem egy órában, hanem egy húszperces, feszesre vágott műsorban megy le, még elviselhető is lett volna. Úgy még inkább, ha nem jelentik be előre, hogy most szívatás van. Kérem szépen, tessék nevetni Joshin, ahogy kínlódik, amikor a vörös Rébék szerelmet vall neki a műsorban, és belengeti méretes csöcseit az arcába. Persze érthető, hogy szóltak előre, mert például a csajom, aki ezt a részét valahogy nem figyelte a műsornak, észre sem vette, hogy a stúdióra rászabaduló elmebetegek nem igazi vendégek voltak. Ezek szerint a napi műsor kábé ilyen mederben telhet – nem nagy kár, hogy nem nézzük.

Következett Sas József, a magyar televíziózás állatorvosi lova. Ez a csávó megtestesíti mindazt, amitől a magyar tévé csak hasonlít külföldi testvéreihez, de semmi köze a televíziózáshoz (ezt Vitray Tamás mondta egyszer Friderikusz Sándornak állítólag). Ez a faszi kurvára nem vicces, az év utolsó napján mégis kihasított magának két magyar adó műsorából is egy-egy órát, és elsütötte lábszagú poénjait iszonyatosan tehetségtelen és humortalan segítőtársaival.

A közönséget, a Mikroszkóp színpadát, a fellépők öltözetét és az 1982-es Hahotából kiollózott vicceket nézve úgy éreztük magunkat, mintha a Magyar Gördülőcsapágy-művek vállalati szilveszterét látnánk a gulyáskommunizmusban, a személyzetis Marika kupléival és az VOR-öltönyben feszengő verézigazgató izzadt homlokával együtt. Elvtársak, mulassunk együtt, következik egy fővárosi művész, taps! A Mikroszkóp Színpadot azonnali hatállyal be kellene szántani a betonba, a helyét sóval behinteni, a fellépéseket tartalmazó szalagokat elásni a következő atomhulladék-szállítmány mellé, és soha, senkinek sem szabad megengedni, hogy a Sas és a József szavakat a humor főnévvel egy mondatban kimondhassa.

Nincs Szilveszter Irigy Hónaljmirigy nélkül, tartja a tévékettes mondás. A soktagú haknizenekar Sas Józsefhez hasonlóan (Tv2, ATV) is két lehetőséget kapott december 31-re, igaz, ők ugyanazon a csatornán idegesítették az embert. Az első kanyar még éjfél előtt jött, ebben a várható produkciót kaptuk, különösebb meglepetés nélkül: az év tévéműsorait osztották többé-kevésbé vicces jelenetekben. Előfordult, hogy az ember nem kínjában vigyorgott, hanem azért, mert vicces volt, amit műveltek. Csak könyörgök, ezt a „nőnek öltözött faszi, az vicces” dolgot felejtsék már el, mert nagyon nem vicces, sőt legalább annyira szánalmas, mint a „feketére festett fehér ember Pákót alakít” című másik visszatérő motívum. Vagy az év legkézenfekvőbb, ezért legótvarabb szóvicce, a Józsi-barát.

A harmadik nagy egység a Kovács Áron vezette Popdaráló volt. Eredetije hatalmasat bukott az USA-ban, nálunk azonban valamilyen ismeretlen oknál fogva adásban maradt. Ez az a zenés műsor, amiben nem kell tudni énekelni, csak nyolcszázhatvannégy magyar sláger szövegét fejből, és máris zsebünkben a hatmillió. Ha jól vettük ki az adás promójából, ez valami szuperdöntő volt, amiben a korábbi nyertesek mérték össze szövegismeretüket (a zenekar elkezd egy nótát, majd abbahagyja, a delikvens meg folytatja; ha nem cseszi el, nyer). De valahogy nagyon megzavart az, hogy a műsorvezető a tavasszal elkaszált Beugrót emlegette állandóan, hogyaszongya: „Rövidesen következik a Beugró”, amiből arra lehetett következtetni, hogy a) a szilveszteri Popdarálót március környékén vehették fel, b) Kovács Áron nagyon vicces fiú, és poénból nem vágták ki a beszólást, c) ez a műsor tavaly szilveszterkor ment volna (vagy ment is, ki emlékszik már). Oké, ezzel nincs is baj, felőlünk 1974-es keletnémet tehetségkutatót is vetíthettek volna, azzal sem jártunk volna szarabbul, csak akkor meg minek az „élő” sms-játék a műsor alatt.

ATV

Az állítólag a hit gyülekezetének tulajdonában álló tévé (egyesek szerint istenigazából csak azért kellett az egyháznak, hogy a Vidám vasárnap valahol képernyőre kerülhessen, mert nincs az a programigazgató, aki azt a bohóckodást betolná a tévéjébe önszántából) hajszálpontosan azt a színvonalat hozta, amit úgy egyébként szokott. Ha egy tévének Hajdú Péter a húzóneve, ott komoly bajok vannak. (Itt is volt Sas-kabaré, a véleményt lásd fent.) Péterünk Dömsödi Gáborral közösen vezet egy ilyen izét, műsort, aminek Névshowr a neve (nem mellesleg ezért is járna egy méretes pofon az ötletgazdának), és isten az atyám, nem tudtunk rájönni, hogy kinek szánják, mert a nyugdíjasok a poénok felét nem értik, a fiatalok meg kapásból telibe hányják a képernyőt, ha meglátják a gyógyvízes medencéből kiemelkedő Nádas György mezítelen felsőtestét.

A kiváló produkciót átvitték Ausztriába, valami szerencsétlen panzióba, ahová vagy a közönséget is ők szervírozták, vagy azok közül került ki, akik pihenni mentek a havas lejtőkre, ehelyett azt kellett hallgatniuk, hogy Bach Szilvia és a kamerába majdnem beleeső Koós János playbackel. Beleznay Endre, Csisztu Zsuzsa és Falusi Mariann emelte a színvonalat, és akkor most tessék ezt szó szerint venni: Beleznay standupszerűsége volt az, amire azt mondtuk, hogy ezt, ha nagyon sok pénzt fizetnek, akkor végig bírnánk hallgatni egy osztrák faházban. Tényleg kíváncsiak lennénk, hogy ki az, aki ezen a műsoron szórakozni tudott, ha lehet, kommenteljen már egyet, köszi. Ja, és az nem ér, hogy „ott volt Sarka Kata, azért néztem”.

Ami az este hátralevő részét illeti, a Humorfesztiválból kaptunk egy válogatást. Tudják, ez volt az ATV afféle standup-tehetségkutatója, amin elindulhatott bárki, de az év végi válogatásba már csak a jól bevált arcok fértek bele, azaz Beleznay (megint), Maksa Zoltán, Nagy Bandó, Markos–Nádas és így tovább. Ismét úgy éreztük, mintha ezt már valahol láttuk, hallottuk volna. Mondjuk, az 1992-es rádiókabaréban.

A műsor legnevetségesebb (vagy legidegőrlőbb, kinek hogy) jellegzetessége, hogy ún. konzervnevetést használ, de még véletlenül sem a közönség reakcióival, gesztusaival, arckifejezésével összhangban, Azaz látunk egy mogorva nyugdíjas nénit, és közben vastapsot hallunk a hangsávon. Iszonyat, Ahogy Fásy Ádám maga is az, nem beszélve minden olyan műsorról, amihez köze van. Mert ilyet is kaptunk a pofánkba, biztosan rossz fát tett a tűzre az ország, és ez a kollektív büntetés. Innen is csókoltatjuk a programigazgatót, kívánjuk neki, hogy 24 órában Mary Zsuzsi- és Bunyós Pista-slégereket hallgasson kopphangerőn.

Duna televízió

A Dunának a szilveszteri műsor összedobása nagyobb kihívás, mint részegen, Darth Vader-álarcban, papírtrombitával eljátszani a Für Elisét. A visszatérő kérdés: hogyan lehet egy csomó karót nyelt műsorvezetővel laza és humoros show-műsort csinálni. Sehogy. Ráadásul megengedték Banner Gézának, hogy vicceket meséljen, amiért egyheti teljes elsötétítés járna a csatornának, ha működne hazánkban ízlésrendőrség. Banner magával rántotta a mindig milliméterre kimért Asbóth Józsefet, aki a műsor utolsó részében már annyira eleresztette magát, hogy elsütötte a „pezsgőt durrantani olyan, mint kádba pukizni” poént.

Szóval, ha utánagondolunk, lenne az két hét elsötétítés is. A szilveszteri Kívánságkosarat a retró köré tekerték föl, volt szó az elmúlt évtizedek virágkötési, öltözködési és ivási szokásairól, közben Banner Géza Hahota-vicceket mesélt. Időnként valaki betelefonált, és öt percig sorolta, hogy kinek mit hova, mert végül is ez egy kívánságműsor, még ha nem is annak nézett ki. Mondtuk, hogy csúnya dolog azokat szívatni, akik kénytelenek a tévét nézni szilveszterkor. A Kívánságkosár legdurvább merénylete a stúdió házi zenekara volt. 60-as évekbeli slágereket adtak elő olyan angol kiejtéssel, aminél jobban jártak volna, ha nem is erőlködnek, hanem mondják, ahogy oda van írva.

A szilveszteri műsorral a Duna tulajdonképpen gazdagságos üzemmódra kapcsolt. Kabaréesttel már elég korán, 19 órától jelentkeztek, Hacsek és Sajó, meg nosztalgiaszámok mentek benne minden mennyiségben. A műsor nem saját gyártás volt, a csatorna a Ruttkai Éva Színház előadását adta felvételről, de a produkciók nagyon gyengék voltak. Ráadásul utána még jött Banner Géza az idióta poénjaival, szóval erőtlen kezdés. A fő szilveszteri műsorszám is színházi közvetítés volt, de már élőben. A Szolnoki Szigligeti Színház szilveszteri műsorának célcsoportja a 49 fölötti elkötelezett operett- és nosztalgiasláger-rajongók tábora, ők egyébként nem is jártak rosszul ezzel az előadással. Akik másfajta slágerekre vágytak, azok úgyis az m1-en kötöttek ki, ahol a Csináljuk a fesztivált döngetett.

m1

A Csináljuk a fesztivált döntőjét ügyesen szilveszterre időzítették, így a kora esti non-stop pop-rock ki volt pipálva. Habár Harsányi Levente és Dévényi Tibi bácsi olyan unottan nyomta le a szilveszteri bulit, mintha egy vidéki müvházban kellett volna fellépniük ötfős közönség előtt ingyen. Pontosabban Harsányi unatkozott, Dévényi meg belassult, ketten együtt meg nagyon fárasztóak, de utólag visszanézve nem is volt ez nagy hiba, mert legalább nem húzták föl a közönséget a béna Herce-Hurca előtt, így nem volt honnan alázuhanni. Harsányi Levente amúgy tökéletesen illik a szilveszteri hangulathoz, mert alapjáraton olyan, mint egy részegember-paródia egy húsz évvel ezelőtti Szeszélyes évszakokból.

A Herce-Hurca volt az MTV kötelező szilveszteri kabaréműsora (videón megtekinthető itt). Verebes István rendezte, és ez meg is látszott rajta. Az egészbe semmi szilveszteri hangulatot sem sikerült csempészni, de meglepő módon voltak egész jó pillanatok is. Összekötő gegelésként két teherfuvarozó melós meg a portás (mármint az őket alakító színészek) mászkáltak a régi székházban, merthogy költözik az MTV. A kabaré szerkezete teljesen hagyományos volt, kabaréjelenetekkel meg kuplékkal. Az abszurd vonalat Galla és a L'art pour l'art szállította. A Galla-jelenet kicsit hevenyészettnek tűnt, de legalább lehetett rajta röhögni, viszont a L'art pour l'art társulat már nagyon régen kifáradt, most se hoztak semmi újat, de hát valamiből élni kell, és össze kell kaparni a szilveszteri konfettire valót.

Az egész kabaré sértődött nyugdíjas klub jellegéből kilógott a Jó hírek meg az a jelenet, amiben politikusok vitáztak, ezek meglepően viccesek voltak. A baj persze nem is a hagyományos szerkezettel volt, hanem a sivársággal. Sötét háttér elé tervezni szilveszteri műsort: ehhez aztán agy kell. Értjük mi a koncepciót, visszanyúlni a kabaré százéves hagyományához, na de ez a koncepció egy hülyeség.

A Herce-Hurcában egyébként egy csomó kabarétréfa a kertévéken meg a celebeken csattant, ami adja magát, mert a kertévék tényleg a legjobb bokszzsákok, de ezeknek a jeleneteknek a színvonala az IHM szintjén mozgott. Ilyen az, amikor értelmiségiék megmutatják, hogy semmivel sem képesek minőségibb humort előállítani, mint a lenézett kereskedelmi csatornák, csak éppen az arc, meg az értelmiségi öntudat nagyobb hozzá.

Az MTV még azzal is jobban járna, ha a rendszerváltás előtti szilvesztereket ismételnék ilyenkor. Anyag van bőven, harminc évre elegendő a készlet, a bolygó olajtartaléka hamarabb merül ki, mint hogy kifogynánk régi szilveszterekből.

A kabaré és az éjfél közötti időszakot az És most mi csináljuk a fesztivált! töltötte ki (itt megtekinthető). Persze a hang playback volt, a műsorvezetők hangját a stúdióban szépen lesmirglizték, a rücsköket, göböket leszedegették, hogy ne legyen annyira ijesztő, végül is ez szilveszter, nem átfogó terrortámadás. Megjegyezzük, bemondókat, műsorvezetőket azóta énekeltetnek szilveszterkor, amióta létezik Magyarországon tévézés, láttuk mi már táncolni Egri Jánost, Kudlik Julit, és duettet énekelni Vitrayt és Szilágyi Jánost, hogy csak párat kiemeljünk.

Ebben a műfajban mindig az a vicc, hogy nyilván nem cél, hogy egy csatorna totálisan leégesse a saját műsorvezetőit (mint itt) azzal, hogy hamisan énekeltetik őket szilveszterkor, de azért nem árt, ha van benne egy kis bénázás. Az MTV középre lőtte be magát, nagyon ciki jelenetek nem voltak, de emlékezetesek sem. Háttérzajnak elment a szilveszter esti sör-virsli maraton mögé, de az egész show tulajdonképpen nyúlós volt, mint a grillezett rágógumi, még ez a harminc perc is sok volt. Minden műsorvezetőt kétszer megénekeltetni túlzás, ennyi nincs ebben a poénban.

Az MTV-nek is megvannak a bármikor bevethető megasztárjai. A Társulat gárdája, akik vagy karácsonyi dalokat énekelnek, vagy szilveszterkor nótáznak (videó itt). Egyébként Bartók Béla szerint a magyar nóta nem gáz, sőt jó tud az lenni, de ezt csak azért mondjuk, mert egyrészt szeretünk tekintélyszemélyekre mutogatni, másrészt mert a Bartók arcképével díszített fedezék mögé bújva tudjuk elnézően kifejteni, hogy ha már a szilveszteri nótázást nem lehetett kihagyni a műsorból, akkor még mindig jobb, ha a Társulat énekesei dáridóznak, mint mondjuk Pataki Attila vagy idősebb Pityóka Géza szétivott hangú huszadvonalbeli operett- és nótaénekes lila zakóban.

Az egész kicsit arra emlékeztetett, amikor egy turistabusznyi osztálykiránduló nyolcadikos énekli, hogy „lerázza a meggyet”, de végül is éjfél után, a sör-Hubertus-édesvöröspezsgő koktélt lötyögtetve az agyunkban, ez már majdnem mindegy is. Pedig milyen vicces is az, amikor Feke Pál olyasmiket énekel, hogy „Betyáros kis kalapomat betyárosan behúzom a szemembe”.

Egy darab vitathatatlanul kiemelkedő eleme volt ennek az estének. Naná, hogy Hofi az m2-n (megnézhető itt). Húsz-harminc évvel ezelőtti felvételeivel is gond nélkül lemos mindenkit. A Dunán Hofival egy időben szánalmas kabaré, a Comedy Centralon meg a debil Hónaljmirigy ezeréves felvételei mentek, elég látványos volt a szakadék Hofi meg a mai kínálat között.