Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz így megszólított olvasótól a sajtó azt kérdezi: szeretné, ha az ön kedvenc napilapját nem a szerkesztők, hanem valaki más állítaná össze? Mert a szlovák kormánykoalíció médiatörvény-tervezetének elfogadása esetén ez bekövetkezhet, írják, és hét pontban sorolják fel a tervezet legkifogásolhatóbb pontjait, egyszersmind emlékeztetnek: utoljára a kilencvenes években, "Vladimír Meciar kormányzása idején tiltakoztunk fehér címlapokkal a sajtót ért támadások ellen."
A lapok "mintaoldalon" is bemutatják, hogyan nézne ki a nyomtatott sajtó, ha Robert Fico kormánya elérné a célját: a média a kritikát elviselni képtelen politikusok hatalmi pozícióból írt válaszaival és az eredeti közlések igazságtartalmát tagadó írásaival lenne tele, amelyekre a lapnak már - a törvény tilalma miatt - nem lenne módja reagálni. A törvény a szerkesztőségeket olyan szövegek közlésére kötelezné, amelyekkel nem tud azonosulni, de a saját ellenvéleményének közlésére már nem lenne módja.
A kormány politikai törekvéseihez igazított médiatörvény-tervezet ellen nemzetközi intézmények is felemelték a szavukat. Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadságot felügyelő képviselője tételesen fogalmazta meg a tervezet tarthatatlanságát alátámasztó érveit, tárgyalt is Pozsonyban, de ezek közül a jogalkotó alig hajlandó méltányolni valamit.
A szlovák parlament ellenzéki pártjai addig nem hajlandók megszavazni a lisszaboni szerződést, amíg a kormány nem írja át a demokratikus elvekkel ellenkező, és a sajtószabadság ellen irányuló tervezetet.