Pista lesz a király?

Gyerekkoromban nekem az István, a király sokáig egyet jelentett az álmatlan éjszakákkal és a reggeli hátfájással. Hónapokig nem mertem ugyanis elmondani, hogy eltörtem az egyik ágyrugót, amikor a párnákon ugrálva végigpogóztam, ahogy Torda azt üvölti, hogy "Véres kardot hoztam/ Őseink véres kardját" . (Esténként, miközben megpróbáltam a gerincem s-alakba hajtogatva kikerülni a matracon tátongó lyukat, rendszerint arra gondoltam, hogy ez még mindig jobb, mint a felnégyelés).

Aztán persze lassan harmadikos lettem, meg bekötötték hozzánk a Super Channelt, és Istvánt meg Koppányt lenyomta Inspector Gadget, meg a Brave Star a shotgunnal rohangáló robotlóval. Később megtudtam, hogy István valójában nem is Varga Miklósra, sokkal inkább a tévéhíradókban szovjet politikusokat csókolgató Kádár Jánosra hasonlít, Koppány meg Nagy Imre, és ez egész allegória arról szól, hogy miért is olyan jó nekünk, hogy 56-ban végigrobogott Budapesten a Vörös Hadsereg. „Hálás a szívünk, zengjen az örömünk / Szép Magyarország édes hazánk”.

Persze akkor ez már nem számított, akkor már Vikidál Gyula és az Elkésett a békevágy megtette a hatását: már tudtam, hogy a gitár, na az lehet torzított is.

Hogy miért fontos ez? Hát egyáltalán nem fontos, csak ahogy nekem, úgy minden bizonnyal nagyon sokaknak meghatározó élmény volt az István a király, a közös értelmezési horizonton fényesen csillogó százas izzó, meg a kultúrtörténeti mérföldkő mellett kisarjadt parlagfű. És ez még akkor is így van, ha a rockopera éppen olyan gyanús képződmény, mint amikor Edvin Marton house-alapokra pakolja Vivaldi Négy évszakát.

Éppen ezért nem meglepő, hogy az MTV, ahol évek óta szentségelnek, hogy miért nem nekik jutott eszükbe a Megasztár (nekik jutott, csak akkor még Táncdalfesztiválnak hívták) most az István, a király mögé bújva készít tehetségkutató esztrádműsort reality elemekkel aládúcolva. Közszolgálatilag, hogy máshogy. Ráadásul nagy költségvetéssel, és még nagyobb nevekkel, hiszen ebben a műsorban debütál az MTV-n Gundel Takács Gábor, meg Szulák Andrea, sőt a köztévé kicsapta jolly jokerét, Lévai Balázst is, plusz még arra is volt pénzük, hogy egy-egy dal erejéig feltűnjön két Megasztár-közeli énekes, Oláh Ibolya és Novák Péter.

Ha csak a formátumot nézzük, A társulat tulajdonképpen egy színházi valóságshow, a zsűrinek nevezett alkotók, rendezők, koreográfusok, művészeti vezetők a kamerák előtt választják ki a szereplőket, akik aztán begyakorolják és előadják mindenki örömére. Volt már ilyen a tengerentúlon, nem is egy, csak ott nem bízták a nézőkre a castingot, de hát ez Magyarország, ahol lassan a törvényhozást is átállíthatnák emelt díjas sms-esekre, és akkor a költségvetési hiánnyal sem lenne gond.

Az első, hangsúlyozottan bevezető epizód alapján egyébként A társulat egy jól összerakott, fogyasztható képi világú, a közszolgálati televíziótól szokatlanul pergő műsor lesz, és úgy néz ki, hogy még Szulák Andrea miatt sem kell majd elkapcsolni. Én például kifejezetten várom a szeptember 4-ei folytatást, amiből állítólag kiderül, hogy milyen, amikor meg nem értett karosszérialakatosok és termékmenedzserek valósítják meg fogcsikorgatva gyerekkori álmukat: elénekelni István kesergését, hogy aszondja „Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge”.

Csakhogy az István, a király, az MTV, meg az egymilliárdos költségvetés itt nemzeti ügyet, meg pártoktól független összefogást sejtet, ami hát nálunk szokás szerint két dolgot jelent: politikaközeli beszállítók irreálisan magas óradíját és alacsony nézettséget. Ahogy a Nagy Könyvben egyszer már meg volt írva.

Ez persze csak félelem (meg talán rosszindulat), hiszen lehet, hogy a közel egy éven át hömpölygő műsor ezúttal majd nem a megszokott producerek és beszállítók zsebeibe tömi a pénzt (biztosra majd csak akkor mehetünk, ha kiderül, milyen feladatokkal, kit bíznak meg), lehet, hogy ezúttal nem alufóliával bevont krepp-papír díszletek között ünneplik majd a magyar kultúrát, sőt lehet, hogy a kötelező kacagányos, Koltay Gábor-os magyarkodás is elmarad (azért Kádár János-osan kopaszodó Istvánt nem remélek, de Szikora János koncepciója eddig több mint ígéretes). És akkor már csak arról kell meggyőzniük, hogy engem tényleg érdekel, hogy egy székesfehérvári színitanodás vagy egy nehézgépkezelő énekli-e majd Sarolta szerepét.