Helyzetek és gyakorlatok

A sitcom, az szituációs komédiát jelent, tehát a legegyszerűbben magyarítható zsargonkifejezések közé tartozik: simán nevezhetjük szitkomnak, és máris közelebb kerültünk a latinos műveltséghez, ami nemesebbnek számít valamiért, mint az angoltudás. Bizonyára a katolikusok tehetnek erről is, mostanában ezzel nem hibázhatunk nagyot.

Edina - Lass Bea

A szitkom ugyanakkor körülbelül a Jóbarátokat jelenti azokban az országokban, ahol ez a sorozat valaha is futott; nálunk előbb az HBO-n, majd éppen a tv2-n. A Jóbarátok világsikere olyan receptúrát biztosít, amitől merő botorság volna eltérni, globularizálódunk tehát, és megcsináljuk majdnem ugyanazt magyarban. Kellemes meglepetés, hogy míg mondjuk az akciófilm vagy a science fiction hangulatérzékeny műfajában többnyire nemhogy felejthető, de egyenesen feledésre méltó teljesítményt nyújtott a magyarság, a szitkom nem fog ki rajtunk.

Éva - Mazányi Eszter

Persze elviselhetetlen szégyen volna, ha Molnár Ferenc népe még erre se volna képes. Hiszen mi kell egy ilyen műsorhoz? Páros számú színinövendék vagy fiatal színész, kiegyenlített ivararányban, akik el tudnak játszani egy-egy zsánerszerepet. Egy-két fix helyszín, amely hátterül szolgál az ominózus szituációknak, és nem spórolták ki belőle a belsőépítészt - valahogy ezt is sikerült megoldani, a Tea nevű teázó decens környezet, sok-sok szabad vegyértékkel, elvégre akár maga Havas Henrik is betérhet egy felesre, remélhetőleg a forgatási szünetben. Kellenek mellékszereplők, akik az állandó karaktereknél jellegzetesebb egyéniségek is lehetnek: a Teában fel-feltűnik majd Básti Juli és Frenreisz Károly, aki egy ötvenes, elhízott, lecsúszott rockert alakít, illetve nem alakít, hanem az. És kell egy tisztességes forgatókönyv, amelyben komótosan feloldjuk az emberiség történelme alatt felgyűlt helyzetkomikum-készletet, időnként leemelve a polcról Molière-t. A többi szinte magától megy, illetve a műsorigazgatón múlik. A tv2 egyelőre nagylelkűen a szerdai főműsoridőben ad helyet a Teának, ami jelzi: stratégiai szándékok fűződnek a sorozathoz.

Betty - Rónai Aranka

A kritikus meg bajban van. Nem mintha a Tea a szórakozás és művelődés csúcsa lenne: a vörösen izzó röhögőgép, a bornírt poénok és a túljátszott figurák nyilván kiváltják a fent említett latinos műveltség apostolainak lassúdad fejcsóválását, és ők tüntetőleg színházba mennek majd, hogy legalább maguknak bebizonyítsák, mi is a magas kultúra, ha már a tömegek nem hallgatnak a szelíd dorgálásra, a kutyaúristenit, ily koholt mesével dugák be csúfra Dánország fülét. Viszont ezek itt kötelező elemek, és ha kivesszük a szintén fent (de kicsivel lejjebb) említett forgatókönyvíró kezéből a Molière-kötetet, nos, abban legalább ilyen egyszerű humort találunk, hasonlóan elcsépelt helyzeteket, túljátszásra tervezett, egy-egy attribútummal jellemezhető figurákat. A szitkom haszna, úgy látszik, abban áll, hogy nem kell nyakkendőt kötni ahhoz, hogy a helyzetkomikum pillanatnyi öröméhez hozzáférhessen az arra szomjazó lakosság. Cserébe el kell viselnie néhány barátok közt is kínos viccet, de hát ahol vágják a fát, ott felsejlik néha Forgách Gábor szelleme.

Félix - Csizmadia Gergely

A főcímzenére azért térünk ki, mert a tv2 valamiért borzasztóan büszke rá, olyannyira, hogy a Tea sajtótájékoztatóján nem csupán húsz percen át méltatták a dalt, hanem el is tátogta a Roy és Ádám fantázianevű formációból állítólag ismert Roy. Sőt - és ezzel alighanem a bennfentesség örömét szerették volna kiváltani -, azt az információt sem titkosították, hogy Roy vezetékneve Kohánszky. Kohánszky Roy. Majdnem olyan jól hangzik, mint az, hogy töpörtyű unlimited. No mindegy, hadd örüljenek, írva lett erről is. A főcímzene egyébként sokkal gyengébbre sikerült, mint a filmen belüli alá- és közbefestő akkordok, de addig vissza lehet kapcsolni a Barátok közt végére.

Egy szó mint hatszáz: a Teával, és valószínűleg a jövő héten az RTL Klubon induló Limonádéval sem veszít a magyar televíziós kultúra, a műsorokért felelős funkcionáriusok kissé emeltebb fejjel járhatnak, bár van, aki már hátrafele fog nézni, ha tovább emeli. Különös, ám örömteli fejlemény, hogy csodálatos módon a két vígjáték nem egyidőben kerül képernyőre, így végre megtörik a műfaji diktatúra, és aki semmiképp sem kíváncsi helyzetkomikumra, mert mondjuk rossz napja volt, az nézhet az RTL-en katasztrófafilmet, vagy ha még rosszabb, akkor pénteken a Club 2 várja a dáridózni vágyó fatalokat.

S ha netán az istenadta nép, akinek ingerküszöbét megannyi botrány emelte az egekig, humorérzékét pedig a Csíííz és a Magyar Televízió aberrált kabaréi kezdték ki, idővel meg is buktatja majd ezeket a sorozatokat, akkor legalább kéznél lesz egy fél tucat ifjú médiakáder, s így anélkül pótolhatják e viharos idők áldozatait, hogy a legeslegfölül említett ijedt civileket kellene besorozni. Jövőre meg lesz Jóbarátok megint.