Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Az Antenna 1 esti híradójában úgy konferálták fel a bemutatandó filmet, mint "irredenta irányvonalú" alkotást. A két és fél órás film megtekintése után a Marius Tuca műsorvezető nevével fémjelzett beszélgető műsorban vitatták meg a látottakat a meghívottak (kiderült egyébként, hogy a film vetítése közben bombariadó volt a televízió épületében).
A film rendezője, Koltay Gábor és Raffay Ernő történész számos bírálatot kapott a műsorban a román meghívottak részéről. Florin Constantiniu történész például felismerni vélte a filmben az irredenta propaganda minden elemét és formáját. Szerinte a film nagyon rossz szolgálatot tesz a román-magyar megbékélésére irányuló erőfeszítéseknek, a "magyar frusztrációt" kelti életre. A történész szerint a produkció revansista gondolatokat ébreszt, megzavarja a romániai magyar kisebbséget is. Megjegyezte: a mai történelmi realitás már nem az, mint ami Trianon előtt volt, ma a "demográfiai realitás a döntő" a térség történelmi és politikai megítélésében.
Emil Hurezeanu politológus ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett: Erdély területén már 1918 előtt sem voltak többségben a magyarok. A film végén egyébként a politológus szerint kifejezetten "európaellenes üzenet" hangzik el. Hurezeanu azt is kifogásolta, hogy az alkotók a magyar nemesi, arisztokrata nemzetszemléletből indultak ki.
Cristian Tudor Popescu újságíró-szerkesztő úgy ítélte meg, hogy ez a film tulajdonképpen egy régmúlt időszak iránti nosztalgia. Úgy fogalmazott: megérti, milyen fájdalmat jelenthetett a magyaroknak annak idején a trianoni döntés. Szerinte a románok is megcsinálhatnák a magunk hasonló filmjét például a bécsi döntésről. Ugyanakkor egyenetlennek, műfajilag meghatározhatatlannak, amolyan "művészi dokumentumfilmnek" nevezte a Trianont. Constantiniuval ellentétben azonban úgy vélte, hogy az egyáltalán nem ronthatja a román-magyar viszonyt.
Ion Cristoiu politikai elemző érdekesnek ítélte a filmet, szerinte nem Erdélyt visszakövetelő alkotásról van szó. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a román nézők most első ízben szembesülhettek a magyarok "Trianon-szindrómájával". Hibájául rótta fel ugyanakkor a filmnek, hogy nem eléggé távolságtartóan, hideg fejjel mutatta be a történelmi tényeket. Mivel az érzelmileg ennyire "empatikusra" sikeredett, nem lenne csoda, hogy egyes politikusok elfogultsággal vádolnák majd az alkotókat - mondta a politikai elemző.