Mit keres Szőke és Badár a reklámblokkban?

Irodaház a Citadella aljában. Fehér dizájnbútorok, Apple gépek és buborékmentes ásványvíz. A falra egy dzsesszkoncert képeit vetíti a projektor. Egy reklámügynökség irodája, pont úgy, ahogy azok képzelik, akik még sohasem jártak egy reklámügynökség irodájában. Viszont olvasták a Generation P-t.

Itt vár Szőke András és Badár Sándor. Badár a teraszon tárgyal, Szőke fején vastag gipszparóka. A UPC új reklámfilmjének forgatására készülnek. (A filmben állítólag még újabb akciós készülékek és poénok lesznek). Tudják, ezek azok a filmek, amikben először Badár beszélt a téli olimpiáról, majd később megjelent Szőke is, hogy kínaiul vegyen vázát és a hordozható telefon hatósugarát tesztelje. Meg hogy kordzakóba erőltesse a sörhasát. Rövid, félperces poénok, nem nyomják le két kézzel a torkunkon a terméket, viszont megpróbálnak viccesek lenni. Pont annyira, mint a Mogyorók bejövetele vagy, mondjuk, a Hasutasok.

Itt, a gipszparókagyártás szünetében kérdeztük őket és Szénássy Alexet, a reklámot gyártó Laboratory ügynökség vezetőjét a szokatlan, nem termékközpontú hirdetésekről, az unalmas, szépelgő kampányokról, a szakma kritikáiról és a reklámarccá váló művészetről.

Miben különböznek a UPC reklámfilmjei bármelyik más reklámtól, amikben híres emberek ajánlgatnak dezodort, szemránckrémet vagy széles sávú internetelérést?

Szénássy Alex: Az ilyen reklámfilmekben általában látszik, hogy a híresség nem érzi jól magát. Feszeng, nem tudja, mit kezdjen a helyzettel. A kezébe nyomnak mondjuk egy mosóport, neki meg mosolyognia kell. El kell játszania, hogy nem vágyik másra, minthogy ezzel a mosóporral mosson.

Amikor mi megkerestük Badár Sándort, nem akartuk belekényszeríteni egy ilyen helyzetbe. Azt akartuk, hogy egy olyan karaktert hozzon, amit a filmjeiben is. Nem az arcát akartuk csak, hanem azt a művészi látásmódot is, amit ő képvisel.

Szőke András: Én tudom, hogy milyen egy vállalhatatlan reklámfilmben szerepelni. Reklámoztam én már kéményseprőnek öltözve a távfűtést. De most ezek a filmjek mások, itt nem az volt a legfontosabb, hogy harminc másodperc alatt minél többször elmondjuk, hogy mindenki rohanjon telefon- meg kábeltévé-előfizetést kötni. Csak szórakoztatunk.

Szénássy Alex: Amikor tavaly átvettük a UPC marketingkommunikációját, először is kitaláltuk, hogy a szórakozásra építjük fel a cég teljes kampányát. Ezt fogalmazzák meg az olyan szlogenek is, mint például hogy Hollywood a köbön. Éppen ezért ezek a tévéreklámok sem csak az akciókat és árengedményeket sulykolják a nézők fejébe, hanem megpróbálnak szórakoztatni is. Ilyen hirdetéseket már csináltak itthon is, elég, ha csak a Soproni vicces fickóira gondolunk, de ezek a próbálkozások eltűntek. Szőke és Badár viszont már évek óta űzi ezt a műfajt, nem csak egyetlen ötletük van, ezért ezek a reklámfilmek sem lesznek laposak.

Mit szóltok azokhoz a kritikákhoz, hogy ezek a reklámfilmek átgondolatlanok, és a reklámszakma alapvető szabályait sem tartják be? Például hogy a termék hibáját, az ip-telefon esetében a helyhez kötöttséget hangsúlyozzák.

Szénássy Alex: Mi mindannyian multinacionális ügynökségektől érkeztünk, ezért ismerjük, milyen lassú és nehézkes ez az iparág. Mi egészen mást akarunk csinálni, azokat külföldi kis műhelyeket tekintjük példaképünknek, amelyek felismerték, hogy az egyre nagyobb reklámzajban nem lehet mindig ugyanazzal a metodologiával dolgozni.

Ha belenézel este a tévébe, ugyanolyan reklámokat látsz. Szép zene, jól összerakott képek, ugyanaz az érzés. Most ez a divat, az ügynökségek és a megrendelők nem kockáztatnak. Szerencsére a megrendelő megbízott bennünk, és elhitte, hogy a klisék nélkül is lehet hatékony reklámkampányt készíteni. Amiről sokan beszélnek.

Hogyan zajlott a forgatás? Csak rögtönöztetek, vagy volt forgatókönyv is?

Badár Sándor: Csak a reklámfilmek témáját, keretét kaptuk meg az ügynökségtől, a párbeszédek rögtönzések. Persze rögtönözni nem olyan könnyű, főleg ha csak harminc másodperced van, ezért volt olyan film, amit három napig forgattunk.

Szőke András: A reklámfilm képi világa, stílusa az amatőr filmeket idézi, de ez csak a látszat. Ezeket a reklámokat sokkal profibb stáb készítette, mint egy rakás magyar filmet. Hogy mást ne mondjak, az operatőr Pados Gyula, a Kontroll és a Sorstalanság operatőre volt.

Szénássy Alex: Ezek a reklámok az ügynökség, a megbízó és a színészek folyamatos együttműködéséből születtek. Mi a közös munkában hiszünk. Volt olyan ötlet, amit a Szőke vagy a Badár talált ki, mi elfogadtuk és leforgattuk. Például, hogy a Szőke festékkel jelöli meg, meddig ér el a ház körül a hordozható telefon térereje.

Hogyan maradhat valaki hiteles underground művész, ha naponta több tucatszor látni tévés hirdetésekben?

Badár Sándor: Ez is csak egy karakter, amit meg kell formálni. Sőt talán nehezebb is, mint egy átlagos film, hiszen nincs sok időd. Egyetlen nézéssel kell elmesélni egy figurát. Éppen ezért nem érzem azt, hogy színészként ez kisebb kihívás lenne, mint egy egész estés főszerep. Ezek a reklámfilmek ugyanúgy a szakmai munkám részei, mint mondjuk a Hasutasok vagy a stand up comedy fellépések.

Szőke András: Azért azt se felejtsük el, hogy az ország ezekből a filmekből ismeri az arcunk. Jó, szerepeltünk párszor a Fábry-showban, meg volt pár filmünk, de most minden este ott vagyunk a tévében.

A művészeti élet hogy fogadta, hogy reklámfilmekben szerepeltek? Jót tett ez a karriereteknek? Nem kínos ez?

Szőke András: Akivel eddig beszéltem, az pozitívan értékelte. Hogy milyen kurva jók vagytok azokban a reklámokban. Persze lehet, hogy valakinek ez nem tetszik, de el kell fogadnunk, hogy aki Magyarországon ismert, az lehet, sőt illik is utálni.

Badár Sándor: Miért lenne ez kínos? Nem valami béna dolgot reklámozunk, és a filmeken sincs mit szégyellni.

Gondoltatok-e arra, hogy ezentúl a UPC-vel fognak titeket azonosítani? Utánanéztetek, hogy amit reklámoztok, az tényleg jó-e?

Badár Sándor: Attól, hogy én vagyok a UPC egyik arca, még nem veszem magamra a cég összes problémáját. Nem néztem meg, hogy tényleg akkora-e a sávszélesség, vagy hogy mennyire kedvesek a telefonos ügyfélszolgálatnál.

De nem vállaltam volna el a felkérést, ha úgy éreztem volna, hogy amit reklámoznom kell, az nagyon nem illik hozzám. Sohasem szerepelnék mondjuk egy csemperagasztó hirdetésében. Mert nem ragasztok csempét. Az nem én vagyok.

Szőke András: Engem a Badár hívott ebbe a munkába, nekem már az ő szava elég. Meg az, hogy hagyják, hogy azt csináljam, amit csak szeretnék. Nem hiszem, hogy elkötelezettség kéne egy reklámhoz, vagy hogy erkölcsi felelősségem lenne abban, hogy amit hirdetek, az tényleg a legjobb-e.

Meddig folytatódik a két karakter bukdácsolása a reklámokban?

Szőke András: Nem szeretnék a UPC-hirdetésekben megöregedni. Addig csináljuk, amíg lesz ötletünk, és amíg a nézőknek tetszik. Meg persze a megrendelőknek.

Szénássy Alex: A marketingkommunikációnak csupán egyik eleme ez a reklámfilmsorozat. Addig dolgozunk Szőkével meg Badárral, amíg az a cég érdekeit szolgálja. Persze ez nem zárja ki, hogy más kampányokhoz is segítséget kérjünk tőlük, hiszen értékeljük a munkájukat.