Nincs kanál

Most elkezdhetném bizonygatni, hogy milyen egyszerű kanalat hajlítgatni, sőt egy kis ügyeskedés és látványosan törik is, mint Kiszel Tünde haja. És persze játszhatnám a Vágó Pistát, hogy ugyebár a nagy számok törvénye, és egymillió nézőnként hány régi óra indul el, ha durván megrázzák, meg hány tévékészülékről esik le váratlanul a kanál, csak, mert berezonál a hangszóró, vagy egyszerűen lejt a tévé teteje. De aki ingával keresi a vízereket az ágya alatt, meg mlm-rendszerben terjesztett gyógyteákkal tisztítja a szívcsakráját, annak úgyis mindegy, az akkor is elhiszi, hogy Uri Geller pszichokinetikus energiái rövidhullámú frekvencián terjednek a kabhegyi adótoronyból a szobaantennán át a kanálig.

Egyébként is az önjelölt mutatványmagyarázókat, meg a népbutítást kiáltó akadémiai tagokat a Tv2 már jó előre beillesztette a reklámkampányba. Mert a lényeg, hogy beszéljenek róla. A zöldséges, a fodrász, meg a Vízi E. Szilveszter is.

Maradjunk annyiban, hogy amióta láttam, ahogy Luke Skywalker felrobbantja a Halálcsillagot, semmit nem hiszek el, amit a tévében adnak. Egyébként is, ne akarja nekem senki beadni, hogy ha valaki tényleg olvas a gondolatokban, és tényleg látja a jövőt, az nem tud jobbat kitalálni, minthogy flitteres mellényben bohóckodjon a Tv2-n.

De nem is ez a lényeg, hiszen a televízió maga az átverés, az egész világ ott van ugye a dobozban, sőt még Pamela Anderson is nedves hajjal, szűk, vörös fürdőruhában. Viszont ha mentalistákat ígérnek nekem, de minimum illuzionistákat, akkor ne kelljen már azt néznem, ahogy pár haknibűvész szerencsétlenkedik a kezdő varázslók alapkészletével. De legalább ne essenek hasra a sztaniol csillagokkal díszített köpenyben.

A Kiválasztott első adása alatt a mágiát vártam, meg a varázslatot, hogy végre döbbentem mondhassam, hogy aztabaszdmeg. De csak a kínos leégést kaptam, egy rakás túljátszott Lui Padrét, meg az előtapsolók által kierőszakolt ujjongást. Az egész pont olyan illúzióromboló volt, mintha a kamera a Baywatch-ban folyton ráközelített volna Pamela Anderson narancsbőrös fenekére.

És nem elég a pofára esés, de még fel is másztak a trambulinra, hogy magasról zakózzanak egy nagyot. Mert hát mi lehet kínosabb, mint egy rosszul sikerült show, ami még halálosan komolyan is veszi magát? A bűvészeket szuperhősöknek állították be a bemutatkozó videókban, a narrátor azt suttogta nagy átéléssel, hogy itt a mindenlátó, az idő ura, meg az emberi elme irányítója, aztán bejött egy megszeppent szórakoztatóipari szakmunkás, akin látszott, hogy eddig legfeljebb asztalterítőből varázsolt művirágot ovis szülinapi zsúrokon.

A műsor készítői ráadásul még csak meg sem próbálták humorral oldani a feszültséget, legfeljebb a közönség röhögött a kígyómarásra váró, unatkozó mentősökön, akiket a nagyon veszélyes mutatvány hangulati elemének használt az adásrendező. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Demcsák Zsuzsa többször is szemrebbenés nélkül multimédiás központnak hívta az emailek és mms-ek fogadására is képes számítógépeket, plusz, hogy a műsorvezető, Somogyi Zoltán minden félresikerült trükk után csak azért is lenyomta az előre begyakorolt szöveget, mintha a közönség döbbenten állna a csoda előtt, na akkor nem tudok másra gondolni, minthogy a Tv2 már megint nagyon hülyének néz minket.

Nem is beszélve Uri Gellerről, aki most is csak a lejárt szavatosságú mutatványait próbálta ránk tukmálni, még jó, hogy Farkas Helgát nem kerítette elő megint. És még csak azt sem vette észre, hogy az illúziót már a legelején elcseszte, amikor mélyen a kamerába nézve, teljesen komoly arccal azt mondta, hogy „Döbbenet lesz itt máma, ofkorsz".

Legfeljebb a három vendég mentette valamelyest ezt a szerencsétlenkedést, Medveczky Ilona egészen emberszerű volt, biztos leszedték róla a nyolcvanas évek végén rászáradt alapozót, meg állítottak valamit a hidraulikán, Csányi Sándor pedig néha még vicces is mert lenni. Ja és ott volt persze Karsai Zita, minden bűvész álma: beveszi a legbénább trükköt is, ráadásul közönségcsalogató a dekoltázsa.