Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
A fotelfutball országa vagyunk. Kényelmesen hátradől, sör, szalonnás chips, aztán jöhet a hajrá Fradi. Vagy inkább a hajrá AC Milan, mert magyar focit csak azok néznek, akik szeretik, ha fáj. Mert hogy a magyar foci szar, ebben közmegegyezés van.
A Lúzer FC éppen ezért olyan, mintha kifejezetten a magyar férfilakosság igényeit szem előtt tartva fejlesztették volna ki, mert hát a melegítőben meccset néző átlagmi mi mást is kívánhatna, mit hogy röhöghessen egy csapat botlábún, és még inkább, hogy még nagyobbat röhöghessen egy profi csapaton, akiket a műsor végén szarrá vernek az amatőrök? Pedig nem, ez egy külföldi licenc, ami már több országban sikeres volt. Igaz, hogy ott nem a hazai labdarúgástól megcsömörlött, középkorú focirajongókra alapoztak, hanem a fiatal, hétvégenként focizó és meccsre járó yuppiekra, akik már amúgy is sokat röhögtek a rendszergazdákon és egyéb güzükön, akik mindig zavartan igazgatják a szemüvegüket, ha valaki megkérdezi tőlük, hogy látták-e a tegnap esti meccset.
A Lúzer FC magyar kiadásának castingján viszont alig lehetett látni rendszergazdákat, meg Fifa 2006-on élő playstationfüggőket, volt viszont egy rakás pocakos negyvenes, pár félprofi, megyei labdarúgó és egy kiképzőtiszt, aki tizennyolc évet húzott le az idegenlégióban.
Sokottéfocsizi?
A kiképzőtiszt, a negyvenes vállalkozó, a fiatal focista és a nyomokban fellelhető nerdök mind-mind egy tízoldalas kérdőívvel kezdték a Lúzer FC szereplőválogatását, válaszolniuk kellett nemcsak arra, hogy szeretik-e a focit, meg hogy mennyit sportolnak egy nap, de ikszelniük kellett, hogy akkor ők most hetero-, bi-, vagy homoszexuálisak, és hogy megerőszakolták-e már őket. Igen vagy nem? A kérdőívet minden bizonnyal a Topmodell castingjáról mentették át, mi más magyarázná egyébként a nemi erőszakra és a szilikon implantátumokra vonatkozó kérdéseket?
Volt, aki már a kérdőívvel is megszenvedett, például az az olasz férfi, aki magyar nyelvtudás híján minden egyes kérdést beolvasott a telefonba, majd szó szerint leírta az érkező válaszokat. Sokottéfocsizi? De azért a többség megbirkózott ezzel a feladattal, sőt a sorszámot is rutinosan tartotta maga elé a próbafelvételkor, és ami még meglepőbb: sokan még dekázni is tudtak.
A jelentkezők nagy része ugyanis valaha tudott focizni, csak azóta már kissé megereszkedett, a vállalkozásával vagy az idegenlégióval volt elfoglalva. Persze tudták ők, hogy ide falábúakat keresnek, ezért megkapó igyekezettel próbálták bizonygatni, hogy ők igazán lúzerek, még a labda is menekül előlük. Á, nem tudok én fejelni, nem is tudtam soha.
A black metál mi?
Ezenkívül hobbikról esett szó, hogy miért szereti valaki a black metált, és egyáltalán mi az a black metál (a műsor producere, Árpa Attila tippje szerint az olyan metál, amit feketék játszanak), és persze hogy ki mennyire viseli el, ha parancsolgatnak neki. (Az idegenlégiós állítólag hozzá van szokva az ilyesmihez).
Fejben már egymáshoz passzolták a szerkesztők az össze nem illő karaktereket, a chaten lógó ügyfélkapcsolati munkatársat a magabiztos vállalkozóval, az unatkozó műegyetemistát meg a munkanélküli politológussal. Hogy fotogén lesz-e, ha a megszeppent rendszergazdát fojtogatja majd üvöltve az ideges katonatiszt. Vagy fordítva. Persze lehet, hogy nem jön össze nekik, de egyelőre kellemes fotelban röhögést prognosztizálok.