Auschwitzi körséta a Sorstalanság forgatásán

Az 1000 négyzetméteres műteremben egymástól fadeszkákkal elválasztott kispolgári szobákon haladtunk keresztül. Még két forgatási napon át ugyanis itt búcsúzkodik Köves Gyuri munkatáborba induló - Bán János által alakított - apja a családtól.

Dedikálná a barátaim könyveit is?

"Döbbenetes élmény beülni a díszletbe!" - jegyezte meg Kertész Imre a körülötte álló sajtóscsapatnak a gyerekkori lakását megjelenítő műtermek egyikében. - "Az egész kicsit látványosabb annál, mint amit leírtam, de az emlékek most visszaáramlanak."

"Én is csak néző vagyok. Azt várom, hogy engem is lepjen meg a filmmel a rendező!" - pontosította Kertész Imre a forgatókönyvírás elkészültével a stábban betöltött szerepét. Hozzátette, hogy nagyon megrendült, mikor a sajtótájékoztató előtt megnézte az első két napon - az Andrássy úton és a Wesselényi utcában - felvett jeleneteket.

"Biankó csekket adtam Koltainak"

Kertész nem szeretné, ha szentírásként kezelnék a regényét, mert szerinte Viscontinak Camus Közönyéből készített filmje is hasonló koncepció miatt nem sikerült: túlságosan ragaszkodtak az alkotók az eredetihez. A forgatókönyvében így személyesebb hangot ütött meg, és bővítette is néhány anekdotával.

A forgatókönyvbe utólag a forgatások alatt már belejavítani nem akar. "Egy biankó csekket adtam Koltainak, rajta múlik, hogyan váltja be" - mondta, majd hozzátette, hogy a film azért sem az övé, mert az - a regénnyel ellentétben - nem egyszerzős műfaj, hanem "rengeteg összetevőn múlik". "Tiszteletben tartom Koltai vízióját!" - zárta le a kérdések sorát.

Köves Gyuri inkognitóban

Félfüllel hallottam Koltai Lajos kezdő szavait: "Fantasztikus a bizalom, amit Kertész Imrétől kaptam, hogy ezt a Nobel-díjas regényt szabadon használhatom fel alapanyagként egy emberi sors felrajzolásához...", de közben elszakadtam az újságírócsapattól. Elcsatangoltam a kamerák, huzalok között a mindenhonnan reflektorral bevilágított "kispolgári miliő"-ben.

Sorstalanság Stáb: rendező: Koltai Lajos; gyártó: Magic Media; producer: Barbalics Péter, Törő Csaba; gyártásvezető: Baló Sándor; forgatókönyvíró: Kertész Imre; operatőr: Pados Gyula; zeneszerző: a világhírű olasz komponista Ennio Morricone; díszlettervező: Lázár Tibor, a jelmeztervező: Szakács Györgyi. Szereplők: Haumann Péter, Bán János, Dimény Áron, Rajhona Ádám, Schell Judit. A főszereplőt négyezer gyerek közül választották ki. Összesen száznál több magyar művész kapott szerepet. Helyszín: január második felében a piliscsabai lőtér, később Fót, Budapest, Paks és Dunaújváros, az utolsó öt nap: Berlin. Vágás, utómunka: Berlin. Technika: 35mm. Költségvetés: 2,7 milliárd forint. 920 millió forint - Magyar Mozgókép Közalapítvány; 470 millió forint - német Euroarts; 390 millió forint - angol Renegade Film; 175 millió forint - Eurimages; 23,5 millió forint - francia Shoá Alapítvány. Forgatás: 2003. december 15 - 2004. április. Premier: 2004 december.

Pár perccel később a produkció sajtósa kikísért a kijárathoz. Talán attól félt, hogy meglesem a még mindig inkongnitóban lévő főszereplő fiú biológia tankönyvének vignettáját, vagy egy "hogy hívnak az osztálytársaid az iskolában?" beugratós kérdéssel derítem ki a nevét. (A 13 éves fiú kiléte ugyanis még mindig titkos, és a stáb szándékai szerint ez a forgatás végéig így is marad. Mint már megírtuk, két hete még ő maga sem tudta, hogy kiválasztották, a szülei írták alá helyette a szerződéseket.)

Sutyi ideges lenne

"Sutyi (Koltai Lajos- a szerk.) ideges lenne, ha bent bóklásznál a felvételek alatt" - magyarázták már kint, ahonnan még próbáltam visszajutni a vasajtón keresztül, de egy adó-vevős férfi azzal küldött el, hogy Koltai és Kertész úr már elmentek. "Felvétel indul!"- hallottam még.

Az éjszakai forgatások még a héten a megközelíthetetlen műteremben lesznek, január második felében pedig a piliscsabai lőtéren fölépített barakktáborban folytatják a 2,7 milliárd forintos költségű produkció munkálatait.