Jelentés a második napról

A filmszemle második napját a tavasz, a félig üres termek, a jó filmek és a katonás beengedési rendszer fémjelezte. Tekintsük át ezeket sorban. A tavasz tényéhez nincs mit hozzáfűzni, az úgy jó, ahogy van. Az üres termek már kevésbé érthető pontjai a szemlének, különösen, hogy a nagyközönség számára is látogatható előadásokra szinte minden jegy elkelt. A helyzet csak az utolsó pont fényében vált szürreálissá, lévén a tátongó termek ajtóinál szigorú ellenőrök álltak, akik jegyet akartak minden áron, amit viszont nem lehetett ugye kapni. A tudósítót szorult helyzetéből végül nem logikai eszközök használata, hanem néhány égből pottyant tiszteletjegy segítette ki.

Beszéljünk most röviden a filmekről. A reggel kilenc órás kezdésű Szép napok, Mundruczó Kornél sokak által várt filmje sajnos nem jelent meg az előadáson: a magyar szemlés filmek régi hagyományait folytatva, az utolsó pillanatban is folyó vágási munkálatok végül nem értek finisükbe, így a film még egy napig fokozza az izgalmakat.

Helyette viszont megtekinthettük Herendi Gábor Valami Amerika című, sikerdarabnak szánt munkáját. Az önéletrajzi elemekkel dúsított film egy reklámrendezőként működő fiatal filmes és két testvére vidám kalandjait meséli el a mai, pezsgő Budapesten.

A félszeg, de tehetséges rendező, az esetlen, de szeretni való költő és a sikeres, de nimfomániás menedzser története egy film költségvetésének előteremtése ürügyén halad előre. Ürügyén, mert a rendező figyelme inkább a siker minden áron való biztosítása volt. A férfiak miatt szép nők, a nők miatt helyes fiúk, a fiatalok miatt sok klipszerű zenei betét, a lazák miatt betépett takarítónő (Schütz Ila), az esetleges külföldi szereplés miatt budapesti Lánchíd- és Budai vár-snittek, az érzelmek miatt szerelem, az izgalom miatt pedig ármány került beépítésre a történetbe. A film mégis nézhető, mert Herendi reklámfilmeken tanult ügyes mester, a színészek (Szervét Tibor, Pindroch Csaba, Szabó Győző, Ónodi Eszter, Hujber Ferenc) pedig egészen jók.

A kísérleti és kisjátékfilmek blokkjából a Szafari című film hatásában a tavasszal vetekedett. Az elringató, repetitív zene egy isten háta mögötti, alföldi cigányfaluban felvett képekkel keveredik. A rendezők, Pölcz Boglárka és Pölcz Róbert nem a helyszín szomorú, nyomorgó oldalát ragadták meg. Változó sebességgel pergő kockáikon a szegény vidék bukolikus vonásai hagytak nyomot. A porban futkosó gyerekek, a tehenek közt poroszkáló ember, a törött ablakban játszó macskák egy időtlen, békés, meleg táj képét tárják elénk. Olyan világét, amely, - az elkapott pillantásokból egyértelmű - nincs, nem létezhet.

A Legkisebb film a legnagyobb magyarról című rövidfilm kellemes visszavezetés volt a valóságba. Az Úristen@menny.hu című filmjükről ismert alkotócsapat, Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovits Angéla és Végh Zsolt aktuálpolitikai utalásokkal tűzdelt filmjükben önmagukat alakítják, amint valami Széchenyiről akarnak filmet forgatni. A friss humorú film hangulatában talán az utóbbi Jancsó-filmekhez áll közel. Az asszociáció nem éppen önkényes, mivel a filmben feltűnik maga Jancsó Miklós, kedvenc színészei, Mucsi Zoltán és Scherer Péter társaságában.

Mucsi alakítja a Legnagyobb Magyart, aki kísértetiesen hasonlít az ötszázforintos Rákóczijára. Scherer pedig az ügyeskedő, aki megforgatja kicsit a kölcsönbankót, aztán feltűnik az Ezüst Jet-ski Kft. képviseletében, és végül ellopva a srácok ötletét, leforgatja a Széchenyi-filmet. Az Eperjes-paródia a Legkisebb film külön kiemelendő részlete.

A nap végén pedig megtekintettük Török 'Moszkva tér' Ferenc legújabb munkáját, az Alig című dokumentumfilmet. Az Alig az előző filmnél valószínűleg kisebb sikert arat majd, pedig érdekes témával foglalkozik. A hajdani, balatoni pártüdülőből lett Club Aliga személyzetét szólaltatja meg a rendező. Feltárul itt jó pár összezárt mikrovilág: a csajozó, jövő nélküli pincérgyerekek társasága, a középvezetőként működő hajdani funkcionárius, a minden rendszer kisemberei, a takarítónők és elhangzik továbbá Selmeczi Gabriella képviselőnk neve, akinek mindig, soron kívül Herendivel terítenek. Az egyenetlen operatőri munka és az átgondolatlan kameramozgás mindazonáltal sokat levon a film értékéből.

Miért az Ének a csodaszarvasról lett a szemle nyitófilmje? A fenti kérdést Böjte Józsefnek, az ügyben döntő Filmszemle Tanács elnökének tette fel az Index helyszíni tudósítója. Böjte József választásukat két okkal is alátámasztotta. 1. A versenyprogramban évtizedek óta nem volt animációs film. Döntésükkel a magyar animáció előtt szerettek volna tisztelegni. 2. Ez az egyetlen olyan film, amelyet teljes egészében az Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) támogatott (245 millió forinttal. A szerk). Úgy gondolták, ha ők a filmet ilyen mértékű támogatásra érdemesnek ítélték, akkor a Filmszemle Tanács is bátran tűzheti lobogójára. Tudósítónk kérdésére, miszerint döntésükből valamiféle szoros kapcsolatra következtethetünk a két szervezet között, Böjte József azt válaszolta: Most viccelsz? Hát csak meg kell nézni, ki támogatta a legnagyobb összeggel a szemlét.