Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMég a mobiltelefonok sem tudják elvonni a figyelmünket az Angyalok kebleiről |
A szánalmas kis sztori egyszerűségében bonyolult, de legalább nem vonja el a figyelmet a lényegről: az Angyalok dekoltázsáról és a néhol mátrixi magaslatokba törő impozáns akciójelentekről. Charlie, akit végig nem látunk a filmben, megbízza az Angyalokat azzal, hogy szabadítsanak ki egy fiatal, de feltűnően gazdag szoftver-mágnást. A lányok hanyag eleganciával tesznek eleget látatlanban is szeretve tisztelt gazdájuk kérésének, és leszállítják a kis, nyálas képű milliomost. De itt még nincs vége! Mert úgy tűnik, hogy a konkurencia, aki (állítólag!) az emberrablást elkövette, közben lenyúlt valami olyan hangfelismerő programot is, amivel bármelyik mobiltelefon lehallgatható lenne.
A lányok nekifekszenek, és megpróbálják megszerezni a konkurens cég páncélszekrényéből a cuccot, de rájönnek, hogy ilyen nincs is, mert az igazság valójában az, hogy a nyálas képű maga szervezte meg az elrablását azzal a dögös kis szuka kolleganőjével, hogy így férhessen hozzá a másik cég szoftverjéhez és annak segítségével találják meg a Charlie-t, és végül így intézzék el. Miért is? Mert a milliomos kiscsávó apját (állítólag!) ő, mármint a Charlie tette hidegre (a fotó alapján) Vietnámban. De ez persze nem igaz, mert a Charlie nem tenne ilyet, sőt.
Annyit elárulhatok, hogy happy end, az lesz, és az egész borzasztóan happy, mert dögösek a zenék, az Angyalok sokat mosolyognak, és csinosak meg minden. Bár ezt már mondtam.
****** a tízből