Szélmalomharcos

Werkfilmet mindenki látott már: ez egy olyan filmnapló, ami bemutatja egy másik - nagy - filmes produkció elkészítésének fontosabb állomásait és kulcsfiguráit. Ma egy werkfilm gyakorlatilag a végtermék körüli felhajtás része, minden normális produkció készít egy normális werkfilmet is, amit aztán le lehet vetíteni a reklámkampány finisében.

Terry Gilliam és Johnny Depp a forgatáson

Rögtön ez elején le kell szögezni: a 'La Mancha elveszett lovagja' nem egy normális werkfilm, sőt, valójában nem is werkfilm, hiszen születése közben műfaji metamorfózison esik át. A film készítői eredetileg ugyanis Terry Gilliam "The Man Who Killed Don Quixote" (Az ember, aki megölte Doin Quixotét) című gigászi vállakozását követték volna végig, a forgatás előtti hetektől kedzve egészen az utolsó snitt montírozásáig. Mindez azonban nem jött létre, mert a stábon átok ült: így lett a werkfilmből tanulságos dokumentumfilm egy Gilliam-vízió haláláról.

Főhősünk maga a rendező. A Brazil, a 12 majom, a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Halászkirály legendája és számtalan Monty Python-skeccs megálmodója hihetelen energiával kavar keresztül a filmipar összes állomásán - legyen szó storyboard-rajzolásról, próbafelvételről, castingolásról vagy épp logisztikáról. Azt hinnénk, hogy őrült animációkat csak egy őrült animátor agyalhat ki, pedig nem. Gilliam precíz képiparosként az utolsó szögig ellenőrzi, hogy az általa elképzelt látomás legyártása megfelelő mederben folyik-e, jól ragasztják-e össze abszurd álmának összes darabját.

"Az ember, aki megölte Doin Quixotét" Cervantes 17. századi lovagregényén alapul, ráadásul eredeti helyszínen, Spanyolországban játszódik. Természetesen nem ez lett volna La Mancha lovagjának első megfilmesítése, hiszen '48-ban, '68-ban, és '92-ben is nekiveselkedtek már több-kevesebb sikerrel. Ez utóbbit ráadásul Orson Welles kezdte el forgatni még 1955-ben, ám ezernyi ok miatt végül nem fejezhette be az élete főmunkájaként dédelgetett filmet.

Welles után Gilliam lett a filmtörténet következő szélmalomharcosa, hiszen a gigantikus Don Quixote-produkciót a kezdetektől baljós események kísérték. Ahogy Nicola Pecorini a stáb olasz származású operatőre egy válságtanácskozás közben magyarázza, a forgatáson sfiga, balszerencse-sorozat ül: Johnny Depp csak csak utolsó pillanatban esik be, a francia főszereplő prosztata-gyulladást kap, vadászgépek zavarják a felvételeket, legvégül pedig egy trópusi eső (a sivatag közepén) elmossa az egész felszerelést.

Prosztatagyulladással Rosinantén

Mindezek fényében viccesnek tűnhet, hogy a fenti eseménysorozat egy részét az "Act of God" bekezdésű tételben tárgyalják a filmbiztosítási szerződések. Így volt ez a 32 millió dolláros költségvetésű film esetében is, ahol már a forgatás első hetében rebesgetni kezdték a kifejezést. Büdzséjét tekintve - európai viszonylatok közt - a film valóban transzcendens szférákat érint , ezt már az elején leszögezte az összes producer. A francia-angol-spanyol-olasz kooprodukció halála így az eurofilm kulisszái mögé is betekintést enged - nem véletlen, hogy az áthidalhatatlannak tűnő nyelvi és logisztikai nehézségek közben többen Amerikával példálóznak.

Keith Fulton és Louis Pepe, a film alkotói végig úgy állítják párhuzamba a szélmalmokra támadó Don Quixote és az ezernyi szálat mozgató/kuszáló Terry Gilliam személyét, hogy közben megismerjük magát a regényt, a rendezőt és a filmipar működését, melynek végterméke, a film, végül a mozikba kerül. Vagy mégsem.

Más kárán tanuló producereknek, rendezőknek és wanna-be filmzseniknek feltétlenül ajánlott.

La Mancha elveszett lovagja
Rendezte Keith Fulton és Louis Pepe, 89 perc

Október 12. Örökmozgó, 18:30
Október 15. Örökmozgó, 16:30