Magányos hősök találkozása

A sorozatgyilkos elaltatja, hogy élve eltemesse

Aberrált emberek, elcsúszott életek bemutatása korántsem újszerű motívum a kanadai rendező filmjében. Önmagukba záruló lények, elidegenedés, a technika őrülete, a hagyományok értékvesztése: a Felícia utazása - akárcsak néhány korábbi filmje, mint A kárbecslő, az Exotica vagy Az eljövendő szép napok - ezeket a problémákat járják körül.

Csakúgy, mint a Kárbecslőnek, aki a leégett házak lakóinak fényképeiből rendezi össze mások történeteit, vagy az Exotica bárjának főnökasszonya és Dj-je, akik üvegfal mögül archiválják a vendégek lépéseit, Hilditchnek sincs 'saját' jelene: fiatal lányok panaszaiból meríti saját tapasztalatait. (Egyetlen időtöltése főzési rituáléja, amely során recepttündér anyja tévés felvételei előtt kényszeresen állítja össze ételeit, hogy aztán roskadásig megterített asztala mellől az első falat után lefordulva maga alá hányjon.)

Hilditch találkozása Felíciával is rendre úgy esik meg, mint a többi magányos lánnyal. Beülteti autójába, együtt érzően bólogat, többszörösen megélt tapasztalataira hivatkozva atyáskodik felette. Fiktív történeteket kreál magának, hogy áldozata előtt hitelesnek tűnjön. Majd amikor a lány kiteregeti szennyesét, hogy egy másik ember figyelmességétől felvértezve továbbálljon, elaltatja, hogy élve eltemesse.

Felícia azonban 'más mint a többi': ő inkább a generációkon átvonuló brit-ír ellenségeskedés és saját ártatlanságának áldozata, mélységes elhagyatottságában pedig valós sorstársa Hilditchnek. Felícia ezért sem juthat a többiek sorsára, a gyilkos öngyilkossága törvényszerűen következik be.

A karakterek akkurátus ábrázolására Egoyan a történet elbeszélésének nem-lináris módját választotta. Az egész filmet átszövik a visszaemlékezések: Hilditch bizarr képtára anyjának tévéműsoráról és a meggyilkolt lányokról videokockákon elevenednek meg, Felícia gondolatai gyermekének apjáról pedig lírai érzékenységgel mutatkoznak meg. Mindketten a múlt élményeihez nyúlnak vissza, ezekhez kötik a jelenben tapasztalt eseményeket - de ez egyben akadálya is kettejük kommunikációjának.

A film legprovokatívabb vonása, hogy végül is együtt érzünk a szörnyű gyilkossal. Megértjük motivációját, indítékának gyökereit, amelyek gyerekkorába nyúlnak vissza. (Rögzített videofelvételein rendre visszanézi, hogyan szégyenítette meg anyja a nyilvánosság előtt a kövérkés kisfiút.). Egoyan azonban nem csupán a múltbeli eseményeket teszi felelőssé a történtek miatt, a társadalmat is elítéli. Így vélekedik egy vele készült beszélgetésben: ,,Én nem akarom arra visszavezetni a dolgot, hogy Hilditch gyerekkorában történt valami, ami azzá tette, ami. Másfelől a gyerekkori körülmények nem segítettek megakadályozni, hogy felnőttként szörnyeteggé váljék. Hilditch egy tendencia legextrémebb és leggroteszkebb manifesztációja, ami szerintem a hím magatartás lényegéből fakad: uralkodni kell, sőt talán el is kell pusztítani, azt amire szükségünk van."