Erin Brockovich

"Még a koldus is slágereket énekel..."

Erin Brockovich számai: 10, ennyi hónapos a lánya. 2, ennyiszer házasodott meg és vált el. 8, ennyi éves a nagyobbik lánya. 6, ennyi éves a fia. 16, ennyi dollár van a bankszámláján. És 32, körülbelül ennyi éves lehet Erin Brockovich.

Erin Brockovichnak nincs: férje, pénze, barátja, biztosítása és ízlése.

De Erin Brockovichot Julia Roberts játssza.

Erin Brockovichot még az ág is húzza. Alig kezdődik el a film, máris karambolozik. Beüti a nyakát. Ezzel megszületik Erin Brockovich legújabb száma: 16 ezer, ennyi dollárba kerül ugyanis a gyógykezelése. Erin ügyvédhez fordul, de a kártérítési pert elveszíti. Viszont három gyereke van, akik folyton éhesek Erin tehát megkeresi az ügyvédjét, Edet (nem, nem őbelé lesz szerelmes, ők csak barátok lesznek) és kizsarol tőle egy állást az ügyvédi irodájában, ahol rögtön talál is magának egy ügyet. De hiába, csakhamar kirúgják. Innentől Amerika. Ugyanis kisvártatva mégis visszaveszik Erint az irodába, és ő képviselhet több, mint 600 rákos beteget, akiket egy nagyvállalat gondatlansága betegített meg.

"a forgatókönyv-írónő álmainak teljesen irreális lovagja..."

Közben Erinnek lesz egy szerelme, George, a melegszívű motoros-rokker (a forgatókönyv-írónő álmainak teljesen irreális lovagja), aki izmos is, borostás is, meg a gyerekekkel is ügyesen bánik. Na, vele első látásra egymásba szeretnek. George azonban egy idő után nem bírja elviselni a magányos éjszakákat, ezért otthagyja a munkájába feledkező Erint. Majd később, közvetlenül a happy end előtt, visszatér és mindent megért.

A nagyvállalat elleni pert persze megnyerik és Erin milliomos lesz. Mint maga Julia Roberts is, aki olyan 20 millió körüli összegért játssza el a csóró Erin Brockovichot. Majdnem tökéletesen. Jól és édesen. Egy dolog mégis hiányzik belőle. A tét. A bizonytalanság. Hogy tényleg az utcára lehet kerülni három gyerekkel. De ez persze operett, ahol még a koldus is slágereket énekel. Ezért nem zavart az sem, hogy mind a 600 rákos olyan ragyogóan nézett ki, mintha most érkeztek volna Baden-Badenből.

A film különben hozza azokat a Soderbergh-féle vizuális elemeket, amelyeket legutoljára a Mint a kámfor-ban élvezhettünk: a kedves úsztatásokat és a keresetlen beállításokat. És ugyanúgy, mint akkor, most is vághatták volna feszesebbre.