Eszeveszett birodalom

E pogány gondolatok az Eszeveszett Birodalom vetítésén támadtak bennem, pedig maga a darab nem is olyan rossz. Ha imádnám a gyerekeket, talán még élveztem is volna azt a csámcsogással, sikoltozással és fogócskázással tarkított másfél órát. Sajnálatos módon azonban nem vagyok az a Rémusz bácsi-alkat, úgyhogy az idő java részét visszaszámlálással töltöttem, azon aggódva, nehogy a mellettem ülő mihaszna óvodás összenyálazza a kabátomat.

A király én vagyok!

Mindazok számára, akik az említett nehézségek ellenére - akár saját akaratból, akár kényszer hatása alatt - vállalkoznak a film megtekintésére, vázolnám a darab nevelő célzatokban nem szűkölködő történetét. A cselekmény egy inka-jellegű birodalomban zajlik, ahol a fiatalkorú despota mindaddig kedvére alázza népét, amíg egy trónjára éhes banya lámává nem változtatja. Az antipatikus állat azután különféle véletleneknek köszönhetően egy nagydarab, bamba hegyipásztorhoz kerül. A két fél kapcsolatát ugyan némiképp beárnyékolja a tény, hogy a királyka pont a pásztor házának helyén akarta nyaralóját felépíteni, mivel azonban meséről van szó, az emberséges behemótban a legegyszerűbb megoldás (lámapörkölt, lámabunda) fel sem merül. Ellenben a kapcsolatból az izgalmas kalandok közepette barátság lesz, a bamba viskóját nem tarolják le, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését.

A film nívója semmivel sem jobb vagy rosszabb a megszokottnál. Pozitívuma, hogy keveset énekelnek benne, nem túl hatásvadász és az utolsó húsz percben meglepően jók a poénok. A negatív rovatba a cukormázon és a szájbarágáson túl még a nézőtér várható összetétele kívánkozik. Egyszóval a szokásos betevő-dizni: színes, mozgalmas, nem nagyon káros és tetszik a gyereknek.

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy a film megtekintése serdültebbek számára sem teljesen hiábavaló: az összenyálazott-csokizott kabátok a biztonságos szexre intenek.