Hullahegyek, fenegyerek

Sajnos a magyar cím és a moziműsorok ismertetői alapján az ember nem arra számít, amit végül is kap: Tarantinot és a fekete humort emlegetik, pedig ezen a filmen elég keveset lehet nevetni, nem poénokkal megszórt vidám csihi-puhi. Vannak ugyan humoros jelenetek, de elenyésző számban - annál több csendes párbeszéd és filozófikus mélységű gondolatsor. A feszültségnek csak egy része fakad a komplikált és fordulatos cselekményből, sokkal fontosabb ami a szereplők fejében és lelkében játszódik le, az arcokon tükröződő érzelmek, a köznapi vagy éppen költői mondatok mögé rejtett gondolatok.

Két piti és meglehetősen sikertelen bűnöző

Parker (Ryan Philippe) és Longbauch (Benicio Del Toro), a két piti és meglehetősen sikertelen bűnöző nagy fogásban reménykedik, amikor elrabolják az előrehaladott terhes Robint, akit testőrök hada őriz. A lány azonban béranya és a leendő "szülők" az ismert maffia főnök és legújabb csinos neje. A tisztességes látszatot minden áron fenntartani igyekvő, környezetét azonban kegyetlen bizalmatlansággal irányító Chidduck izmos testőreit és régi, jólbevált embereit egyaránt hőseink nyakára küldi. Csakhogy mindenkinek megvan a saját terve és a maga kis piszkos elképzelése a haszonról - Robin kárára. A lány, aki függetlenségét és születendő gyerekét szeretné visszaszerezni, végül elrablóiban talál tudtán kívül támogatókra.

Mc Quarrie nem idealizált mesét tálal elénk. Parkerék nagyon is kemény legények, gondolkodás nélkül lövik halomra ellenfeleiket és nem nagyon válogatnak az eszközökben - mégis képesek mély és őszinte érzelmekre, sőt arra is, hogy ezek szerint cselekedjenek. Barátságuk és Parker egyoldalú vonzalma Robin iránt erősebb a zsákmány vonzásánál is, csak hát még nagyobb veszélybe sodorja őket. Ellenfeleik nemcsak túlerőben vannak, de hiányzik belőlük a szánalom, hisz maguk is mind a maffiás gépezet kiszolgáltatott és korrupt kis csavarjai. Mindenki fenyeget mindenkit és mindenki át akar verni mindenkit.

A helyenként szinte elviselhetetlen kegyetlenség és fájdalom realitást és tragikus mélységet ad a klasszikus történetnek jószívű szegénylegényekről és gonosz gazdagokról, ez nem romantikus kalandfilm. Parker és Longbauch önsajnálat és megbánás nélkül, némi cinizmussal néznek szembe sorsukkal. Gyönyörűen komponált képek és finoman kidolgozott szinészi alakítások ragadják magukkal a nézőt, hogy azután elgondolkodhasson valós emberi értékekről, emberi utakról, és a világ működéséről. Miközben lerágja a körmét izgalmában, hogy kinek sikerül túlélnie ezt a magánháborút.

Nem könnyű mulatság a Hullahegyek, fenegyerek. De tartalmas. Aki a fordulatos cselekmény és a lebilincselő látvány mellett mély érzelmeket, szeretni vagy utálni való, esendő, de mindenképp emberi szereplőket és még gondolati tartalmat is szeret kapni a moziban, az feltétlenül nézze meg. Persze csak akkor, ha nem fél a vértől és a fájdalomtól.

Hullahegyek, fenegyerek (The Way of the Gun)
színes feliratos amerikai krimi - 119 perc, 2000
rendező: Christopher McQuarrie
szereplő(k):
Ryan Phillippe (Parker)
Benicio Del Toro (Longbaugh)
Juliette Lewis (Robin)