Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Mozi cikkek
Ágyjelenet fülhallgatóval |
Megtudhatjuk, hogy a színészek miért félnek a meztelenségtől, hogy miért van szükség maszkmesterre egy művészfilmben, és szó esik a felcsatolható péniszprotézisek méretéről is. Mégsem egy werkfilmet kapunk csupán, hiszen a hangsúly nem az érdekes szakmai fogásokon, a filmkészítés sokak számára ismeretlen rutinján, hanem a színészek és a rendező közti emberi és művészi konfliktusokon van. A szex komédia ráadásul nem színtiszta fikció, hiszen a történet Cathrine Breillat előző, Á ma souer című filmjének forgatását meséli el. Sajnos ezt a filmet Magyarországon nem mutatták be, így valószínűleg sok utalás és értelmezési lehetőség örökre rejtve marad, például nem tudhatjuk, hogy a történet főhőse miért is erőlteti annyira az anális szex kérdését.
A sikamlós téma ellenére a film egyáltalán nem pornográf, összesen egy férfi nemi szervet láthatunk, az is fröccsöntött műanyag, emellett legfeljebb pár kósza női mell tűnik fel a vásznon. Mégis egy idő után az lehet az érzésünk, hogy mindez nagyon is hasonlít egy szexfilmre. Na, nem mintha az alkotók öncélúan ábrázolnák a szexualitást, csak ebben a filmben is minden jelenet egy végkifejlet felé mutat, mintha a francia rendezőnő mindig ugyanarra gondolna.
Ha egy átlagos pornóban véletlenül egymás mellé kerül egy nő és egy férfi, vagy teszem azt két nő és három férfi, akkor tudhatjuk, hogy rövidesen egy kötelező kűrnyi koituszban ér véget a cselekmény. A szex komédiában viszont minden menetrendszerűen unalmas bárbeszédbe torkollik, amikben a szereplők rögvest egymás szemébe köpik lelkük gennyedző tartalmát.
Úgy tűnik, hogy a forgatókönyvet is elkövető Breillat először a magvasabbnál magvasabb életbölcsességeket írta meg, aztán ezek köré kanyarított némi dialógust, végül, csak úgy mellékesen térbe helyezte az eseményeket. A cselekmény így valószerűtlen és életidegen lett, mint a szépemlékű Szomszédok elköszönő képsorai, amikor is a színészek szuggesztíven a kamerába néztek, hogy megmondhassák a frankót.
A szex komédia ennek ellenére nem válik unalmassá, és ez a mérsékelt, csendes kuncogásra késztető humoron kívül leginkább a kitűnő színészeknek köszönhető. Az Eső előttben remekelő Grégorie Colin ezúttal is emlékezeteset alakít, annak ellenére, hogy leginkább csak az Élet, amiről az angyalok álmodnak című filmben már begyakorolt nézését vette újra elő. Roxanne Mesquida pedig olyan jól adja a naiv, tehetségtelen színésznőt, hogy az utolsó jelenetig el is hisszük, hogy tényleg az. Mindent egybevetve ez a film a Titanic fesztiválon bemutatott francia alkotások legjobbika, bár ez a felhozatalt figyelembe véve nem biztos, hogy dicséret.
Rendezte: Catherine Breillat
Október 19. 22:00 Kossuth mozi